Tegnap este elhatároztam, hogy ma bringával jövök. Azt már tudom magamról, hogy ha hirtelen kelek fel, s úgy kell nekiiramodjak, akkor inkább bkv-val jövök...ezért beállítottam a telefont 5.45-ös ébresztésre, így 6.15-kor sikerült kiszállnom az ágyból:-). Odapakoltam, elkészültem, kicsit megmozgattam a tagjaimat, és 6.45-kor elindultam. Nagyon kellemes idő van odakint, jól esett a tekerés. És a kedvem is egyre jobb lett. Mikor a miskolci utcán tekertem, a sebességmérő kiírta, hogy 60, lassíts! Azta, vágtatok ezerrel!:-) Igaz, hogy közben elment mellettem egy autó:-).
Aztán fél 8 előtt 2 perccel már a wesselényi utcánál voltam, és csodálkoztam is, hogy tök jó időben vagyok. A szentmihályi-rákos kereszteződésnél beálltam a busz mögé, mint jó kislány, megvártam szépen mig elindult, de szemétláda volt a sofőr, mert a lámpa piros volt, és ha normálisan áll meg, akkor elférek mellette az út szélén. Látta hogy mögötte vagyok, és lehúzódott teljesen a padka mellé. Disznó. Én meg fogtam magam, és felmentem a járdára, persze közben rá néztem, és ő is nézett, azt hitte hogy hú de kiszúrt velem...
Ma volt az első reggel, hogy nem Krisztián hiányával ébredtem. Erre ahogy átmentem ezen a kereszteződésen, láttam egy kis clio-t befordulni a penny felé. Nézem a rendszámot, Krisztián volt:-(. Azonnal kaptam a telefon után, hogy felhívom, elmondom, hogy láttam. Aztán meggondoltam magam, visszahúztam a cippzárt. Minek tenném? Neki már nem azt jelenti, amit nekem, és különben sem számít. De a szám lekonyult, a jó kedvem odalett. A szívem még mindig fáj Érte:-(.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése