Újabb ébredés, újra egyedül. Most éjszaka csak egyszer ébredtem fel, 5-kor. Rá gondoltam, néztem magam mellé. Eszembe jutott, amikor még ott volt. Hiányzik. Szeretném látni. Az este két és fél órát beszéltünk telefonon, és most jobban vagyok. Úgy érzem a dolgok átbeszélése újra és újra segít. Ugyanakkor azt is érzem, amit Neki is mondtam, hogy lassan csak egy hang van, nem tudom már kihez kötni...ez egy furcsa érzés, nem nevezem túl jónak. Ennek ellenére egész jól vagyok. Az este szerettem volna, ha ott van. Bele is gondoltam, és kellemes izgalom fogott el. Milyen izgalmas lenne, ha ott lenne, feküdne mellettem, pihenhetnék a mellkasán. De valóban, lehet hogy ez hazavágna, nem is kicsit. Érdekes gondolat, hogy teljesen mondjak le Róla. Miért? Hiszen az életem része volt. De tudom, hogy ha folyton ragaszkodok, akkor sose sikerül elszakadni, akkor tovább fognak fájni a sebek, amiknek pedig be kell gyógyulniuk.Előbb-utóbb lesz valakije, és azzal úgy szembenézni, hogy még mindig kötődöm Hozzá, nagyon nehéz lenne.
Igazság szerint szégyellem magam. Nem is kicsit. Azt mondta az este, hogy nem tudta felfogni, nem tudott azonosulni a vallási világommal. Ezt meg is értem. Én magam sem. Csak vergődök, keresem a kiutat. Szégyellem azt, hogy nem tudtam neki igazi Istenképet mutatni, mivel sajnos bennem sincs meg. Szégyellem, hogy a kapcsolatunkban jelen volt ez a problémám, és hogy mérgező volt, hogy ennyire átütött. Ilyenkor úgy érzem elbújni a legjobb dolog:-), vagy legalábbis távol maradni. Tényleg szégyennek élem meg, de ez nem rossz. Pont ma reggel olvastam egy nagyszerű könyvben, hogy az egészséges szégyen segít felfoldozni és megérteni az érzéseket. Ezt kivételesen nem negatívan élem meg-).
Egyre csak távolodik minden. Talán már a lakást sem utálom annyira. Még a végén maradok:-). Igaz, ma reggel rádiót kapcsoltam, és az, hogy mindig együtt hallgattunk rádió 1-et, megnyugtatott kicsit. Mintha egy kis részt vissza tudtam volna hozni közös életünkből. Lehet most ez segít. Vékony a határ. Ha ott lenne, ha ismét látnám a táskáját a földön, az ingét felakasztva, ami olyan jól áll rajta, ha ott várna az ágyon, hogy felmenjek, ez mind jó lenne. De nyilván ilyen rövid idő alatt semmi sem változott, nem alakultunk át, nem jött a nagy szerelem...és így nem volt értelme, nem volt annyira erős a kötelék, hogy bármin átsegítsen minket. És valószínűnek tartom, hogy amig nem fogok gyógyulni, ez nem is következik be az életemben.
Tök furcsa volt ma reggel, kinéztem az ablakon, és egyetlen kocsi sem állt az udvaron:-).
A csokiból pedig, amit a szüleitől kaptam, már csak két barackos, és két marcipános van meg. Ez utóbbi kettőt félre is tettem Neki. Majd egyszer hátha odaadom.
Szeretném, ha barátok lehetnénk. Végül is Ő már jó ideje így tekintett rám. Ezt próbálom felfogni, elhelyezni a szívemben. Persze ennél azért egy kicsivel több, ahogy mondta is. Felelősségem volt ebben a kapcsolatban, és nem teljesítettem. Tudnom kellett volna, hogy nem szabad belekezdeni, ha nem vagyok jól. Próbáltam ettől megóvni Őt, de nyilván csak ideig- óráig sikerült. Sok mindent bánok. Agyongörcsöltem magam, ahelyett hogy csak simán jól érzem magam. Valamiért nem ment. Most azt gondolom azért, mert ha egy ember egy kapcsolatban helyt akar állni, ahhoz tisztában kell lennie önmagával. Ilyen labilisnak nem szabad lenni. És én az voltam. Ha nem szilárd az alap, mire akarok építkezni??? Ha nem szeretem önmagam, hogyan akarom Őt teljes szívvel szeretni? Ezeket akkor is tudtam, csak azt hittem ez más lesz, sikerül majd időközben helyre tenni a kis dolgokat. De csak egyre nagyobb gubanc lett. És sajnálom, hogy ebbe belekevertem Őt, és okoztam kellemetlen pillanatokat. De bízok abban, hogy idővel csak a szépekre fog gondolni, a nevetésekre, a sok eseményre, a falmászásra, a sok hétvégi kvash-ra:-), a társasokra. Senki nem bírja hosszú távon a negatívumokat, és nem figyeltem erre. Nem kaptam vészjeleket, túlságosan elengedtem magam:-(. Remélem ezeket meg tudom úgy jegyezni, hogy tanulhassak belőlük. Hogy építhessek. Szeretnék meggyógyulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése