7 évesen :)

Bár elcsúsztam egy nappal- mármint a bejegyzéssel- de azért a lelkemben ünnepeltem, és megköszöntem: 7 éve, hogy a balesetem volt, és azóta is itt vagyok, élek, és mozgok. Nagyon hálás vagyok érte. KÖSZÖNÖM!!!

Izrael- összefoglaló

Két hét távlatából azt hiszem tudok összefoglalót írni az útról :). Már nem vagyok annyira durván az események hatása alatt, hogy annak szellemében írjak, így józan fejjel, tisztán látva tudom értékelni a dolgokat.
Csodálatos utazás volt, életem egyik legszebb és legkalandosabb útja. Gyönyörű a táj, változatos, egzotikus, legalábbis a számomra :). Teljesen más világ, nagyon erős a zsidó uralom (nahát, mennyire meglepő...:)), a nőket abszolút másként kezelik, és minél több napot töltöttem ott, ezt annál inkább éreztem. Arab oldalról lekezelnek, zsidó oldalról nem vesznek észre, a kereszténység pedig durván el van nyomva. Pedig ott kezdődött minden!!! Így képzelem el a Biblia korát is, kereskedők hada, a pénz az úr, a törvények szorítása és szigorú betartása...ez még ugyanaz a világ. Döbbenetes. És valahogy mégis csodálatos.
Bár az Isteni gondviselésben igyekeztem idehaza is bízni, azt hiszem úgy igazán ott éltem meg először...valahogy leraktam az aggodalmaimat, és odabíztam magam: a ruházkodásom, a táplálkozásom, az egész életem...a tüntetés alatt igen izgalmas helyzetben voltunk, s rögtön utána, mikor elutaztunk Betlehembe, és palesztin földre léptünk...jó nagyokat dobbant a szívem, és minden tele volt izgalommal.
Nagyon jó szívvel emlékszem vissza az útra, és ha egy kicsit is elkalandozom, és belegondolok, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ott járhattam, ennek részese lehettem. Azt gondolom, aki csak teheti, menjen el, nézze meg, megéri! Én is megnéznék még sok mindent, de nem tudom, hogy visszamennék-e, méghozzá azért, hogy ezt a most bennem élő nagyon kellemes érzést nehogy elveszítsem, vagy lefokozzam. Ez így volt tökéletes, és én nagyon hálás vagyok érte :).

Izrael- beszámoló IV.

Mikor jöttünk ki a Damaszkuszi kapun, és észrevettük, hogy itt biza most tüntetés van, úgy döntöttünk, hogy akkor irány Betlehem :).Felfokozott izgalmi állapotomat csak fenntartotta, hog yátmentünk Palesztin földre :). A busz szokás szerint kiszámíthatatlan volt, megkérdeztem hog y amásodik megálló-e Betlehem, mondta igen. Aztán kb. a tizedik volt :), több mint fél óra utazás után :).
A határhoz közeledve egy körforgalomban fegyveres őrök álltak, s az egyik ráirányította fegyverét egy járókelőle. Hú, a vér meghűlt bennem akkor...nyilván csak a távcsövet vizsgálta, de akkor is ijesztő látvány volt.
Határ előtt nagy piros tábla jelezte, hogy az izraeli állampolgárok nem szívesen látottak arra! Huh!
Részemről határozottan éreztem, hogy más földön vagyunk.
Leszálltunk a buszról, egyből 3-an vettek körül, felajánlva hogy taxival elvisznek a "jászol"-hoz. Nem volt drága ugyan, de gyalog kb. 1 km, így butaság lett volna fizetni érte :).
Ez a város is tele van árusokkal, boltokkal, mindenféle földi jóval, de szép várossá nőtte ki magát.

A jászol helyén hatalmas templom épült, pici bejárattal :). Egy helyen még az eredeti padlózat egy részét is meghagyták. Érdekes belegondolni :).

Belülről egy katilikus templomot találunk, tele füstölővel, a jászol egykori helyét egy csillag alakú hely jelzi, melyet pár lépcsőn lemenve, egy nagyon fülledt kis részben találtunk meg.

Túl sok időt itt nincs nagyon mivel eltölteni, így lassan visszaindultunk a buszhoz, kellemes séta keretében a városon keresztül. Egy helyen főtt szójababot is vettünk, ami nagyban hasonlít a sima babhoz, csak marhára el volt sózva :D.
A határon visszafele feljöttek a fegyveresek a buszra, megnézték útleveleinket, majd végigmentek a buszon ( legelől ültünk), s már mehettünk is tovább. Ez a nap tele volt izgalmakkal :).

Izgalmas volt, kétség kívül, és csodás élmény :).

Izrael- beszámoló III.

Na, de még mielőtt Betlehemről és izgalmairól írnék, ejtek pár szót Msadáról és a Holt Tengerről.
Jeruzsálemtől jó másfél órás buszozásra, a Holt Tenger partján, már rendesen bent a sivatagban helyezkedik el Masada. Valaha egy vár volt, még angol nyelvű kisfilmet is mutattak róla, igen szép és erős vár volt, de mára már csak romjai találhatóak meg. Ettől függetlenül nagyon szép látványt nyújtott így is!
A busz a körforgalomban tett le, ahonnan gyalog kb. 10 perc alatt értünk fel a felvonóhoz, ami 75 shekel ellenében felvitt minket a tetőre. Gyalog is fel lehetett volna menni, de már így is idő szűkében voltunk, sajna :(.

Már innen is csodaszép volt a kilátás, soha nem jártam sivatagban azelőtt, és nagyon lenyűgözött :).

Szerintem a képek önmagukért beszélnek :).
Internetes tájékoztató alapján fél 3-kor lett volna buszunk, ami visszavisz a 15 km-re fekvő En Gadi beachre. Hát kb. negyed órás késéssel meg is érkezett :(. Megvettük a jegyet, odafele meg is jegyeztük, hol kell leszállni. Csak hát ott igen érdekesen közlekednek a buszok, kérésre bárhol megáll az út szélén, viszont nem áll meg ott, ahol amúgy kéne, ezért már elhagytuk a helyet, mikor egy srác leállította az út szélén, és ott szálltunk le mi is. Így hát rohantunk visszafele, mert utolsó busz vissza d.u. 4-kor volt, amit ugye mindenképpen el akartunk érni, s a part még odébb volt :(. Jó tempós gyaloglással kb 10 perc alatt leértünk, és be a vízbe! Kellemesen langyos volt, és valami elképesztő élmény!!! Én, aki nem tudok úszni, mindenféle kínlódás nélkül maradtam fent a vizen, és baromira élveztem :D. Aztán mivel nagyon meleg volt, gondoltam megmártom a fejemet is...észlény vagyok, a só azonnal kimarta az orromat, és annyira csípte a szememet, hogy nem bírtam kinyitni, így komoly túlélő túrának bizonyult, amig elértem a 3 méterre levő partot :D. De tényleg fantasztikus érzés volt, csak azt sajnálom, hogy ennyire szűkös volt az időnk rá! Még azt se tudtuk, hogy visszafele hol fog megállni a busz...szerencsénk volt, mert összetalálkoztunk két cseh nővel, akik szintén vissza akartak jutni a városba, a hamarosan egy önjelölt taxis is megjelent, akivel rövid alkudozás után sikerült megegyezni, s így vele együtt 5-en mentünk vissza :).

 Ide nagyon szívesen visszamennék még egyszer! :)

Izrael- beszámoló II.

Jeruzsálem. Nagyon izgatott voltam az odavezető úton, hisz nem akárhová vitt minket a busz!
A város több dombon fekszik, és igazi régi épületek díszítik, egyáltalán nem nevezhető modernnek, és valahol mégis :).
A szállást picit nehezen találtuk meg, ugyanis árusok tömkelege takarta el a turista elől, s ha nem lett volna az épület tetején hatalmas betűkkel kiírva, tuti jó pár órás kutatás lett volna. De végül meg lett, és érdekes módon egy gyümölcsös stand előtt elhaladva jutottunk csak el a bejáratig :).

Ez a szoba más kevésbé tetszett. Kisebb volt, csak egy két polcos kicsi szekrény, és egy ágy volt benne, meg egy benti fürdő, ami őszintén szólva ramatyabb volt, mint a másik helyen a kinti :(. Koszos is volt, pici is volt, és alig volt víznyomás, így egy tusolás, ami normálisan mondjuk negyed óra, itt alsó hangon dupla időt vett el :(. Viszont helyileg remek volt, a Damaszkuszi kapu- az Óváros egyik leghíresebb bejárata csupán 5 percre volt tőlünk ( mondjuk két nap múlva ezt már nem gondoltam ekkora szerencsének, de erről később :)).

Az Óváros az a rész, amely régen magát Jeruzsálemet jelentette, városfallal övezve. Több bejárata is van. Már a kapu előtt árusok sora fogadott, belépve ez pedig ez még durvább volt. Árus árus hátán, folyt a biznisz, mindent kínáltam a pénzzel rendelkező turistának, és persze be is próbálkoztam magasabb áron, de nem kellett sok rábeszélés, hogy olcsóbban is megkaphassunk dolgokat. Belül részekre van osztva: keresztény negyed, zsidó, örmény és iszlám. Szűk, köves kis utcák, igen hangulatosak, ezeken túl sok nép nem járt, viszont az árusokkal ellátott részek dugig voltak, hemzsegtek, zsibogtak, hangosak voltak, mindenki el akarta adni a portékáját. Első nap még kínosan is éreztem magam, mert jó idő lévén, rövid nadrágban indultam el, és egy laza pólóban, melyből a fél vállam kilátszott. Hát odabent minden nő legalább térdig érő nadrágot, vagy szoknyát viselt, és a válla is el volt fedve...nem néztek ki, de meg se, igazából nem vettek észre. Nem akartak észrevenni! (ahogy telt az idő ez egyre feszültebbé tett, mert éreztem, hogy ott a nőket biza nagyon másképpen kezelik...).

Ebből a kusza labirintusból aztán egyszer csak kiértünk a Siratófalhoz. Szerencsére vittem magammal sálat, meg egy hosszú ujjút, hidegebb időkre, mert enélkül oda se mehettem volna, egy nő megállított, és mutatta, hogy a térdemet és a vállamat takarjam el :). Hát megtettem. A Siratófal elsőre kicsinek tűnt, nem olyan rég láttam a TV-ben egy műsort, amiben sokkal nagyobbnak hatott, de aztán megbékéltem vele :). A zsidó vallásnak megfelelően külön rész van a férfiaknak, külön a nőknek, persze a férfiaké a nagyobb :). A repedések tele vannak imákkal, és a fal előtt mindig imádkozó, sőt, síró emberek is, akik a kis szent könyvükkel a kezükben, odahajolnak, mormolnak valami imát, és zokognak. Érdekes volt, én is vallásos vagyok, de ilyen "átélést" nem nagyon szoktam tapasztalni. Igaz, később láttam egy román csoportot a Via Dolorosa-n, akik ugyanígy mentek végig, szóval ...:).

Sajám megítélésem szerint a kereszténység nagyon el van nyomva, ha az ember nem vesz térképet a kezébe, és tudatosan meg nem keresi a Via Dolorosa-t, Krisztus szenvedésének útján, nem valószínű, hogy észreveszi, hisz az árusok nagyjából mindenhol ellepték a helyeket, kivéve az utolsó 4 stáció színhelyét, ahová templom épült, a régi hegy emlékére, ahol keresztre feszítették Jézust, majd levették és eltemették. Itt már kicsit én is átéltem, milyen is lehetett akkoriban, mi zajlott le, milyen népek éltek akkor...

A kőtömb, amire a keresztről Jézus testét tették, igazi zarándokhely, az ide látogatók kenegetik, ráhajolnak, imádkoznak, és sírnak felette.

Az Olajfák hegye az Óvárossal szembeni dombon fekszik, és aljában terül el a Gecsemáné kert.

Még egy naplementét is sikerült elkapni, igaz ez se szándékos, se tudatos nem volt, viszont hülyére fagytam, mig kivártuk :D.

Aztán 15-én, épp kifele jövet az Óvárosból, látjuk, hogy szokatlanul nagy a tömeg a Damaszkuszi kapunál. Közelebb érve feltűnt, hogy tüntetés készül éppen...mondjuk itt még nem volt gáz, mert voltak ugyan kint fegyveres rendőrök, na de az egész városban látni őket...elmentünk egy kisboltba, s mikor jöttünk visszafele, akkor már lovas rendőrök is voltak az úton. Épp leálltunk fotózni őket, amikor hirtelen megindultak, s be a tömegbe! Na, hát én megijedtem rendesen, s rohanásnak is indultam, mert egy ló bizony nagy ütni a patájával, még ha nem is akar bántani...

Na, itt döntöttük el, hogy a következő busszal Betlehembe megyünk :D.