Az idei ünnep nagyon szép volt. Megvallom őszintén, azt hittem külön töltjük, mert annyira nem beszéltünk közös ünneplésről, hogy nem is gondoltam volna, hogy másképpen lesz. Így pozitív csalódás ért, amikor 23-án kérdezte Krisz, hogy akkor hogyan is legyen az ünnep, mivel Náluk 24-én és 26-án családi ebéd van,akkor ott kell lenni:-). Ezért 24-én 2-ig nálunk voltunk, ajándékoztunk, aztán mentünk Hozzájuk, az ebéd 3-kor szokott lenni. Ott volt mindkét nagyszülő, és a teljes család is. Életemben először halászlevelet ettem. Kicsit óvatos voltam vele, de meglepő módon nagyon ízlett, igaz a haltejjel nem voltam kibékülve:-). Jól sikerült ebéd volt, legalábbis én nagyon szeretem a családi légkört. Jól esett, hogy befogadtak.
Másnap bejöttünk pestre, hogy elmenjünk templomba, meg mama szülinapja is volt, s ilyenkor vele szoktunk lenni. Römiztünk egy nagyot, bár az nem igazán nyerte el Krisz tetszését:-), majd este ismét kimentünk, hogy a 26-i nagy ebédre ott lehessünk. Az tényleg nagy volt, anyai ágról ott volt mindenki. Mit mondjak, szuper hangulat volt, rengeteg nevetés, szivatások, móka, és nagyon finom kaja:-). Előre fel voltam készítve, hogy ez 4 órás szokott lenni, most 5 óra és egy negyed után jöttünk el:-). Végig jól éreztem magam, nem volt se feszültség, se kellemetlen érzés. Családban éreztem magam, és ez annyira nagyon jó volt! Még ha nem is a sajátomban:-).
Holnap pedig már óév utolsó napja. És még át se gondoltam az idei évemet, pedig rengeteg történés volt benne. Amikor betörtek, és jött a sok rossz, azt éreztem sose lesz vége az évnek. Amennyire jó volt a tavalyi, annyira pocsék volt ez. Aztán egy mély beszélgetés közepette Péterrel be kellett látnom, hogy nem is volt ez olyan tragikus, mert bár tényleg voltak benne rossz dolgok, azért jó is akadt bőven. És ezt ár az év felénél tudatosította:-). Azóta meg főleg rengeteg jó dolog történt, végre kaptam erőt kiszállni egy rossz kapcsoltból, és kaptam nemrég egy csodálatos embert magam mellé:-) Azelőtt el se tudtam képzelni, hogy ilyen is lehet egy kapcsolat: nincs hangos szó, nincs nem tetszik dolog, őszinteség van és tisztelet, valódi vágy a másik iránt. Ez nagyszerű dolog, és örülök hogy ezt is megélhettem. És szívből remélem, hogy abban az albumban még rengeteg fotó lesz:-).
2010. december 30., csütörtök
2010. december 27., hétfő
Közel kelet
Dec. 17-én reggel 6.10-kor indult a gép Isztambulba. Nagyon be voltam gyulladva előtte, még xanaxot is sikerült szereznem, és még hatnia is sikerült, ugyanis odafele úton egyáltalán nem féltem. Tudatosítottam magamban, hogy a rázkódás normális, hisz turbulenciára bármikor lehet számítani. Nagyon szép napsütéses idő volt, öröm volt az utazás:-). Az érkezés pedig nagy meglepetés, ez volt a wizzair első járata Isztambulba, ezért már a leszállópályán egy tűzoltóautó várt ránk, locsolva minket üdvözlésképpen, majd a kijáratnál apró ajándékcsomagot kaptunk, és még fotókat is készítettek rólunk, tisztára mint a sztárok:-). Tetszett ez a fogadtatás.
A reptérről egy helyi busszal jutottunk be a városba, két helyi jegy áráért (1,75 TL egy jegy ott, ami majdnem megfelel egy pesti jegynek (1 TL = 145 ft)), egy órás utazást követően. Esős idő volt. A Boszporusz partig vitt a busz, onnan át kellett kompoznunk az ázsiai oldalról európába. A kikötőtől fél órányi járásra volt a szállás, persze ez elsőre sokkal hosszabb volt, hisz térképpel mentünk, bizonytalanul. Természetesen a helyi kedves emberek nem beszéltek angolul, sőt, olyan is volt, aki egyáltalán nem beszélt, nem volt hajlandó megállni se, így a nagy Do you speak english kérdést sem tehettem fel neki. Na sebaj, boldogultunk nélkülük is. A szállás nekem nagyon tetszett (Sanyi is osztotta a véleményemet), a Kék Mecset tíz percnyi gyaloglásra volt, jó volt a közlekedés, a szoba négy ágyas volt, 8 EURO/éj/főért, és ebben az árban még reggeli is volt! (Ajánlom mindenkinek a Cordial House szállót) Azért az nem rossz ár! Igaz hogy a reggeli minden nap ugyanaz volt: főtt tojás, kenyér, vaj, uborka, paradicsom, olajbogyó, két féle sajt, narancslé, kávé és tea, de jól esett minden reggel megtömni a pociinkat indulás előtt:-).
Első nap elmentünk a Kék Mecsetbe. Hatalmas mecset, és igen érdekes. A bejáratbál le kellett vennia cipőnket, amit egy zacsiba helyezve be is lehetett vinni, és a lányoknak kendőt kellett a fejükre tenni, csak így mehettünk be. A padló szőnyeggel van fedve, de nincs melegítve.
Ami hatalmas élmény nyújtott, az az imára hívás volt. Sétáltunka városban, és egyszer csak jól hallhatóan a mecsetek felől imák hangoztak, vagy csak gondolom, mert nem értettem, de azt mondták így hívják imára az embereket. Fura, hogy mig bent voltunk egy-egy mecsetben, sokan jöttek-mentek, picit imádkoztak, vagy egy imát végig ültek, aztán meg mentek is el. Nálunk ugye ez nem így van.
A város nagyon hangos és zajos. A közlekedés borzalmas, a gyalogosok simán átmennek a piros lámpán, és ehhez a sofőrök simán hozzá vannak szokva, ezért tényleg óvatosan vezetnek, és meglepő módon a gyalogosokra nem, de egymásra nagyon dudálnak, ha nem tetszik valami. A villamos is állandóan csilingel, és az árusok is folyton odajönnek, hogy vegyél tőlük valamit, és hiába mondasz nemet, akkor indul az alkudozás. Ez a végén már nagyon terhes volt, iszonyú hangosnak éltem meg...
Egy helyi gyümölcsárus:
A Kék Mecsettel szemben van a Hagia Sofia. Érdekessége, hogy ma már nem mecsetként funkcionál, nincs szőnyeggel fedve a padló, és eredetileg keresztény templom volt, amig a szultán ki nem sajátította. Remélem Gábor jók az infóid:-).A belépő 20 TL volt.
Az egész város tele volt macskákkal, és mindenhová bemehettek. Ez nagyon furcsa volt, kóbor macskák mindenhol, de nem néztek ki rosszul, látszik hogy gondjukat viselik. A Hagia Sofiába is bejött egy:-).
Ezzel át is csúsztam a második napba, ugyanis ez akkor történt. Az első nap délutánján, és ennek a második napnak a végén is bazároztunk. Az is nagy helyi látványosság, nekünk helyi nagy csalódás volt Szilvivel. Igaz hogy a törökökre jellemző színvilág meg a pompa megvolt, viszont olyan árakat kértek, hogy csak néztünk! Azt hittük itt lehet olcsón beszerezni a cuccot, erre jó nagy koppanás volt. Így a leírásokban szereplő egész napos elfoglaltság helyett alig egy órát töltöttünk a bazárban. Persze azért egy olaszt ott is sikerült találni:-).
A fűszerbazár ugyanez, minden drága, és ugyanaz a kínálat, ami az utcánkban megtalálható üzletekben is. Ja, egy nagy piacra is ráleltünk, ahol végigvittük szegény fiúkat is, így utólag csodálom, hogy volt türelmük az egészhez, mert mi azért nem egy helyen álltunk meg nézelődni.-).
Harmadik napra a Galata tornyot, a helyi váci utcát és a Boszporusz hidat terveztük. Ez utóbbira vártam a legjobban, nem is jött össze-). Pocsék nap volt, mikor elindultunk nagyon be volt borulva, persze ernyőt nem vittem, mert a többiek se, és persze zuhogott, így vettem egyet:-). A Galata toronyba végül nem mentünk fel, mert szakadó esőben nem lett volna nagy élmény a kilátás, a helyi sétálóutca nekem nem hogy nem tetszett,de még taszított is, igaz ott találtunk egy keresztény templomot, ahová be is ültünk kicsit. Nagyon érdekes volt, egy néger pap prédikált a törököknek angolul, nagyon erős akcentussal, alig értettem pár szót belőle.
A Boszporusz jó látvány volt, fejünk felett 60 méteren közlekedés, szeretem a hatalmas látványokat:-). Persze nem mentünk le a boszporusz partra, ahonnan lehetett volna képeket készíteni, miattam elindultunk a híd lába felé, ami kb. 5 km-el volt odább...így esőben, beázott cipővel bandukoltam egy ideig, többiek jöttek hűségesen. Aztán egy adott pillanatban meguntuk, és mivel csak én akartam oda elmenni, így feladtuk, és visszafordultunk. Itt már semmi kedvem nem volt a naphoz, Krisz is nagyon hiányzott, így járműre szálltunk, és Sanyival visszamentünk a szállásra, többiek gyalog jöttek. Ezt a napot nagyon nehezen viseltem, igazából semmit nem néztünk meg ami tetszett volna, az eső is esett, a cipőm is beázott...:-).
A negyedik nap már szép volt, az idő is helyrejött, 18 fok volt kint. Ekkor mentünk Boszporusz túrára.
Az út 15 TL volt, csak oda jegyet vettünk, vissza busszal jöttünk. Másfél órát hajókáztunk, az tetszett nagyon, végigmentünk az egész boszporuszon, a végén pedig, a Fekete tengerhez közeli utolsó szigeten kiszálltunk. Volt a domb tetején egy vár, onnan nyílt kilátás a Fekete tengerre. Kicsit csalódottak voltunk, mikor felértünk, mert le volt zárva a vár, de ez hamar elmúlt, mert egy csaj meg egy srác bemásztak egy helyen, mi pedig követtük a példájukat. Nagyszerű látvány fogadott:-).
A buszos visszafele út is nagyon jó volt, végig a parton mentünk, ázsiai oldalon még le is szálltunk kicsit. Persze sikerült is egy hatalmasat taknyolnom ott, ugyanis levált a cipőm sarka, megtelt sárral, ezért csúszott, és ismét csak azt vettem észre, hogy az MP lejátszóm repül, én meg az úttestről nézek fel Szilvire:-). Ezt egy elég hosszú nevetés követte, nagyon jót szórakoztam ezen:-).
Utolsó napon ismét csodás idő volt, a Hét Tornyot mentünk megnézni.
Egy jó ideig a tengerparton sétáltunk,találtunk egy kinti edzőtermet is:-).
Nagy nehezen eljutottunk a célhoz, de egy nagyon ramaty környékre jutottunk, így Sanyival ismét elhúztunk onnan vonattal (eléggé egyforma ízlésünk van). Visszaérve a szálláshoz összepakoltam,majd még egy kicsi séta következett a környékünkön, azzal búcsúztunk Isztambultól.
Másnap hajnalban keltünk, a gép 9.30-kor indult, de mivel nem volt még helyi járat addigra, így 6.10-kor már a kis buszban ültünk, hogy le ne késüük a gépet. Ennek örömére a reptéren is aludtunk:-).
A repüléstől visszafele nagyon féltem, nem volt jó érzés, viszont hál'Istennek épségben hazaértünk, és csodás ünnepet éltünk meg!:-). Erről maj d akövetkező bejegyzésben írok:-).
További képek a picasaweb.google.hu/lillakinga oldalon.
U.I.: Maciknak is tetszett a város:-).
A reptérről egy helyi busszal jutottunk be a városba, két helyi jegy áráért (1,75 TL egy jegy ott, ami majdnem megfelel egy pesti jegynek (1 TL = 145 ft)), egy órás utazást követően. Esős idő volt. A Boszporusz partig vitt a busz, onnan át kellett kompoznunk az ázsiai oldalról európába. A kikötőtől fél órányi járásra volt a szállás, persze ez elsőre sokkal hosszabb volt, hisz térképpel mentünk, bizonytalanul. Természetesen a helyi kedves emberek nem beszéltek angolul, sőt, olyan is volt, aki egyáltalán nem beszélt, nem volt hajlandó megállni se, így a nagy Do you speak english kérdést sem tehettem fel neki. Na sebaj, boldogultunk nélkülük is. A szállás nekem nagyon tetszett (Sanyi is osztotta a véleményemet), a Kék Mecset tíz percnyi gyaloglásra volt, jó volt a közlekedés, a szoba négy ágyas volt, 8 EURO/éj/főért, és ebben az árban még reggeli is volt! (Ajánlom mindenkinek a Cordial House szállót) Azért az nem rossz ár! Igaz hogy a reggeli minden nap ugyanaz volt: főtt tojás, kenyér, vaj, uborka, paradicsom, olajbogyó, két féle sajt, narancslé, kávé és tea, de jól esett minden reggel megtömni a pociinkat indulás előtt:-).
Első nap elmentünk a Kék Mecsetbe. Hatalmas mecset, és igen érdekes. A bejáratbál le kellett vennia cipőnket, amit egy zacsiba helyezve be is lehetett vinni, és a lányoknak kendőt kellett a fejükre tenni, csak így mehettünk be. A padló szőnyeggel van fedve, de nincs melegítve.
Ami hatalmas élmény nyújtott, az az imára hívás volt. Sétáltunka városban, és egyszer csak jól hallhatóan a mecsetek felől imák hangoztak, vagy csak gondolom, mert nem értettem, de azt mondták így hívják imára az embereket. Fura, hogy mig bent voltunk egy-egy mecsetben, sokan jöttek-mentek, picit imádkoztak, vagy egy imát végig ültek, aztán meg mentek is el. Nálunk ugye ez nem így van.
A város nagyon hangos és zajos. A közlekedés borzalmas, a gyalogosok simán átmennek a piros lámpán, és ehhez a sofőrök simán hozzá vannak szokva, ezért tényleg óvatosan vezetnek, és meglepő módon a gyalogosokra nem, de egymásra nagyon dudálnak, ha nem tetszik valami. A villamos is állandóan csilingel, és az árusok is folyton odajönnek, hogy vegyél tőlük valamit, és hiába mondasz nemet, akkor indul az alkudozás. Ez a végén már nagyon terhes volt, iszonyú hangosnak éltem meg...
Egy helyi gyümölcsárus:
A Kék Mecsettel szemben van a Hagia Sofia. Érdekessége, hogy ma már nem mecsetként funkcionál, nincs szőnyeggel fedve a padló, és eredetileg keresztény templom volt, amig a szultán ki nem sajátította. Remélem Gábor jók az infóid:-).A belépő 20 TL volt.
Az egész város tele volt macskákkal, és mindenhová bemehettek. Ez nagyon furcsa volt, kóbor macskák mindenhol, de nem néztek ki rosszul, látszik hogy gondjukat viselik. A Hagia Sofiába is bejött egy:-).
Ezzel át is csúsztam a második napba, ugyanis ez akkor történt. Az első nap délutánján, és ennek a második napnak a végén is bazároztunk. Az is nagy helyi látványosság, nekünk helyi nagy csalódás volt Szilvivel. Igaz hogy a törökökre jellemző színvilág meg a pompa megvolt, viszont olyan árakat kértek, hogy csak néztünk! Azt hittük itt lehet olcsón beszerezni a cuccot, erre jó nagy koppanás volt. Így a leírásokban szereplő egész napos elfoglaltság helyett alig egy órát töltöttünk a bazárban. Persze azért egy olaszt ott is sikerült találni:-).
A fűszerbazár ugyanez, minden drága, és ugyanaz a kínálat, ami az utcánkban megtalálható üzletekben is. Ja, egy nagy piacra is ráleltünk, ahol végigvittük szegény fiúkat is, így utólag csodálom, hogy volt türelmük az egészhez, mert mi azért nem egy helyen álltunk meg nézelődni.-).
Harmadik napra a Galata tornyot, a helyi váci utcát és a Boszporusz hidat terveztük. Ez utóbbira vártam a legjobban, nem is jött össze-). Pocsék nap volt, mikor elindultunk nagyon be volt borulva, persze ernyőt nem vittem, mert a többiek se, és persze zuhogott, így vettem egyet:-). A Galata toronyba végül nem mentünk fel, mert szakadó esőben nem lett volna nagy élmény a kilátás, a helyi sétálóutca nekem nem hogy nem tetszett,de még taszított is, igaz ott találtunk egy keresztény templomot, ahová be is ültünk kicsit. Nagyon érdekes volt, egy néger pap prédikált a törököknek angolul, nagyon erős akcentussal, alig értettem pár szót belőle.
A Boszporusz jó látvány volt, fejünk felett 60 méteren közlekedés, szeretem a hatalmas látványokat:-). Persze nem mentünk le a boszporusz partra, ahonnan lehetett volna képeket készíteni, miattam elindultunk a híd lába felé, ami kb. 5 km-el volt odább...így esőben, beázott cipővel bandukoltam egy ideig, többiek jöttek hűségesen. Aztán egy adott pillanatban meguntuk, és mivel csak én akartam oda elmenni, így feladtuk, és visszafordultunk. Itt már semmi kedvem nem volt a naphoz, Krisz is nagyon hiányzott, így járműre szálltunk, és Sanyival visszamentünk a szállásra, többiek gyalog jöttek. Ezt a napot nagyon nehezen viseltem, igazából semmit nem néztünk meg ami tetszett volna, az eső is esett, a cipőm is beázott...:-).
A negyedik nap már szép volt, az idő is helyrejött, 18 fok volt kint. Ekkor mentünk Boszporusz túrára.
Az út 15 TL volt, csak oda jegyet vettünk, vissza busszal jöttünk. Másfél órát hajókáztunk, az tetszett nagyon, végigmentünk az egész boszporuszon, a végén pedig, a Fekete tengerhez közeli utolsó szigeten kiszálltunk. Volt a domb tetején egy vár, onnan nyílt kilátás a Fekete tengerre. Kicsit csalódottak voltunk, mikor felértünk, mert le volt zárva a vár, de ez hamar elmúlt, mert egy csaj meg egy srác bemásztak egy helyen, mi pedig követtük a példájukat. Nagyszerű látvány fogadott:-).
A buszos visszafele út is nagyon jó volt, végig a parton mentünk, ázsiai oldalon még le is szálltunk kicsit. Persze sikerült is egy hatalmasat taknyolnom ott, ugyanis levált a cipőm sarka, megtelt sárral, ezért csúszott, és ismét csak azt vettem észre, hogy az MP lejátszóm repül, én meg az úttestről nézek fel Szilvire:-). Ezt egy elég hosszú nevetés követte, nagyon jót szórakoztam ezen:-).
Utolsó napon ismét csodás idő volt, a Hét Tornyot mentünk megnézni.
Egy jó ideig a tengerparton sétáltunk,találtunk egy kinti edzőtermet is:-).
Nagy nehezen eljutottunk a célhoz, de egy nagyon ramaty környékre jutottunk, így Sanyival ismét elhúztunk onnan vonattal (eléggé egyforma ízlésünk van). Visszaérve a szálláshoz összepakoltam,majd még egy kicsi séta következett a környékünkön, azzal búcsúztunk Isztambultól.
Másnap hajnalban keltünk, a gép 9.30-kor indult, de mivel nem volt még helyi járat addigra, így 6.10-kor már a kis buszban ültünk, hogy le ne késüük a gépet. Ennek örömére a reptéren is aludtunk:-).
A repüléstől visszafele nagyon féltem, nem volt jó érzés, viszont hál'Istennek épségben hazaértünk, és csodás ünnepet éltünk meg!:-). Erről maj d akövetkező bejegyzésben írok:-).
További képek a picasaweb.google.hu/lillakinga oldalon.
U.I.: Maciknak is tetszett a város:-).
Isten hozott:-)
Úgy döntöttem átköltözöm ide, és ezentúl ezt az oldalt töltöm meg bejegyzésekkel:-). Oka, hogy nem akarom, hogy ez bizonyos személy bármi nemű információt szerezzen rólam, azt szeretném ha békén hagyna és kiszállna végre az életemből! És menjen orvoshoz is, kezeltetnie kéne magát!
Hamarosan írok élménybeszámolót Isztambulról, aztán meg a Karácsonyról, csak össze kell válogatnom hozzá pár képet. Úgyhogy nemsoká jövök:-)
Hamarosan írok élménybeszámolót Isztambulról, aztán meg a Karácsonyról, csak össze kell válogatnom hozzá pár képet. Úgyhogy nemsoká jövök:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)