Pasiszótár

Az alábbi cikket muszáj megosztanom, mert irtó jó a szövege :)

Egy férfit kértünk fel arra, hogy napról napra segítsen megfejteni a pasik száját elhagyó, ám a nők számára érthetetlen (fél)mondatokat. Íme felélesztett sorozatunk, a Pasiszótár következő példamondata!

pasi:
„Te olyan feleségnek való típus vagy!”
És a megfejtés:
Nagyon sok férfi viselkedik úgy, mintha ő lenne a szaúdi herceg. Csak állnak a táncplacc mellett, a bárpultnál, kezükben órák óta egy átmelegedett vodka-szóda és fölényesen bámulják a középen ugráló feleségjelölteket. Jaj.
Ebben a rövidke mondatban két iszonyatos rész is van: igen, az egyik a „feleségnek való”, a másik meg a „típus”. Kezdjük talán az utóbbival. Már bocsánat, de mi az, hogy „típus”, csak így, a másik szemébe pattintva? Hát nem tudja a szerencsétlen, hogy minden nő (és férfi) egyedi, különleges és megismételhetetlen óhajt lenni, aki ha valami félreértés folytán mégsem kell valakinek, az annak a valakinek Élete Nagy Elszalasztott Lehetősége lesz? Utoljára az osztályfőnökünk skatulyázott be minket így, általános iskolában… nincs is meg a telefonszáma a mobilunkban.
Persze sok faszi tipizálja a nőket. Az ő fejükben van feleségnek való típus, szeretőnek való típus, aztán a haverina (akinek esetleg vannak további szerető típusú barátnői)... Valami fejlődési rendellenesség miatt az ilyen férfiak képtelenek egyetlen nőben megtalálni a szexuálisan vonzó nőstényt, a jó fej barátnőt és leendő feleséget, anyát. (Vagy csak mindig rohadt nagy pechjük van...) Ha ilyen embert fogtál ki, az szívás: vagy elviszed valami kutyaiskolába, ahol felnőtt férfit faragnak belőle az állatidomárok, vagy elfogadod, hogy csak egy szelete leszel az életének (ahh, de szépen is mondtuk, hogy szét fog csalni).
A „feleségnek való” fordulat már nehezebb ügy, végül is egy esetben megbocsátható: akkor, ha ez valami kivételesen béna udvarlás akar lenni (és az van mögötte, hogy „és el is tudnám képzelni, hogy a feleségem leszel, mert minden szempontból nagyon bejössz nekem”). Esetleg konkrét lánykérés, a legőszintébb, legtahóbb fajtából: „Te olyan feleségnek való típus vagy. Kérlek, itt írd alá.”
Nyilván vicc az egész. Nyilván nem lehet nem megérezni ebben a mondatban a férfi őskonzervatív, patriarchális nézeteinek durva ammóniaszagát. „Te olyan feleségnek való típus vagy. El tudlak képzelni, ahogy mosol, főzöl, takarítasz rám, gyereket nevelsz, gürcölsz, robotolsz, és még kedves is vagy velem, ha meg néha megkívánlak, gyorsan rád is ugorhatok, sejj!” Olyan könnyű ellenállásnak tűnsz, szívem, aki szeret, kiszolgál, és nem sok vizet zavar.
Valahogy azt érzem, hogy akik azt mondják, feleségnek való típus vagy, azok nem férjnek való típusok. Rendes leendő férjek nem beszélnek ilyeneket, hanem olvadoznak, szórakoztatnak, aztán váratlanul megkérik a kezedet. Pont mint a mesében.

Kicsit fáj :(

Találkoztunk párszor, aztán úgy gondoltam mégse kéne, valami nem stimmel...igazam volt, találkozott másokkal is. De aztán mégse hagyott, látni akart, így hát látott. És csodás volt...de röpke is. Még mindig itt  volt az a bizonytalan érzés bennem, hogy valami nem oké...és megint igazam lett. Tetszem, meg belsőleg olyan vagyok,a kire vágyik, de valamiért mégse...én meg úgy gondoltam, saját védelmem érdekében akkor ezt nincs értelme folytatni. Hát, ez van, a keresgélés folytatódik....life goes on!

Profi Kft. :D.

Na jó, nem pont ez az új munkahelyem neve, csak jól hangzott :D.
Dec. 1 óta új helyen dolgozom. Váltásom legfőbb oka gondolom nem sok embert lep meg, az a hangulat és viszony, ami kollegina és közöttem volt, nem igazán volt már emberi. Aztán kaptam egy körlevelet, egy új lehetőség, és azt gondoltam, ez az Élet ajándéka, így élnem kéne vele...válaszoltam, s elindult a lavina :). Nagyon hamar zajlott, másfél hét elteltével már az új helyemen voltam. Timi nagyon nagyon pozitívan állt hozzá, iszonyú jól esett, mondtam nem szeretném cserben hagyni, így visszajárok könyvelni is, ha van anyag.
Az új hely pedig jó :). Rengeteg ember, szinte mindenki nagyon kedves és segítőkész, a munka iszonyú pörgős, ami nekem nagyon tetszik. Első két nap annyira kellett koncentrálnom, és annyi mindenre figyelnem, hogy d.u. 1-kor már agyhalott voltam :D.(mondjuk ez amúgy is játszott, munka nélkül is :D). Aztán szerdán volt először, hogy jól bírtam a strapát, s akkor még könyveltem is kicsit :).
Bár még csak 3 nap telt el, hogy nem dolgozom Timinél, mégis baromi jó érzés volt visszamenni oda, ugyanakkor picit távoli is. Vagy csak furcsa a gondolat, hogy már nem "úgy" tartozom oda. Nagyon féltem a váltástól, de nagyon vágytam is rá. Itt nem egyedül vagyok, nem én diktálom a tempót, s 6 év önálló munka után ez furcsa kicsit, de nem negatív :). Viki, akinek az asszisztense vagyok, nagyon aranyos, türelmes, és még oroszul is tanulok tőle :).
Szóval jól érzem magam, felpörögtem, és ez bejön :), mindig is szerettem. Szabadidőm most nem igazán van, de pillanatnyilag ezt nem is bánom túlságosan :).