Két hét távlatából azt hiszem tudok összefoglalót írni az útról :). Már nem vagyok annyira durván az események hatása alatt, hogy annak szellemében írjak, így józan fejjel, tisztán látva tudom értékelni a dolgokat.
Csodálatos utazás volt, életem egyik legszebb és legkalandosabb útja. Gyönyörű a táj, változatos, egzotikus, legalábbis a számomra :). Teljesen más világ, nagyon erős a zsidó uralom (nahát, mennyire meglepő...:)), a nőket abszolút másként kezelik, és minél több napot töltöttem ott, ezt annál inkább éreztem. Arab oldalról lekezelnek, zsidó oldalról nem vesznek észre, a kereszténység pedig durván el van nyomva. Pedig ott kezdődött minden!!! Így képzelem el a Biblia korát is, kereskedők hada, a pénz az úr, a törvények szorítása és szigorú betartása...ez még ugyanaz a világ. Döbbenetes. És valahogy mégis csodálatos.
Bár az Isteni gondviselésben igyekeztem idehaza is bízni, azt hiszem úgy igazán ott éltem meg először...valahogy leraktam az aggodalmaimat, és odabíztam magam: a ruházkodásom, a táplálkozásom, az egész életem...a tüntetés alatt igen izgalmas helyzetben voltunk, s rögtön utána, mikor elutaztunk Betlehembe, és palesztin földre léptünk...jó nagyokat dobbant a szívem, és minden tele volt izgalommal.
Nagyon jó szívvel emlékszem vissza az útra, és ha egy kicsit is elkalandozom, és belegondolok, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ott járhattam, ennek részese lehettem. Azt gondolom, aki csak teheti, menjen el, nézze meg, megéri! Én is megnéznék még sok mindent, de nem tudom, hogy visszamennék-e, méghozzá azért, hogy ezt a most bennem élő nagyon kellemes érzést nehogy elveszítsem, vagy lefokozzam. Ez így volt tökéletes, és én nagyon hálás vagyok érte :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése