Profi Kft. :D.

Na jó, nem pont ez az új munkahelyem neve, csak jól hangzott :D.
Dec. 1 óta új helyen dolgozom. Váltásom legfőbb oka gondolom nem sok embert lep meg, az a hangulat és viszony, ami kollegina és közöttem volt, nem igazán volt már emberi. Aztán kaptam egy körlevelet, egy új lehetőség, és azt gondoltam, ez az Élet ajándéka, így élnem kéne vele...válaszoltam, s elindult a lavina :). Nagyon hamar zajlott, másfél hét elteltével már az új helyemen voltam. Timi nagyon nagyon pozitívan állt hozzá, iszonyú jól esett, mondtam nem szeretném cserben hagyni, így visszajárok könyvelni is, ha van anyag.
Az új hely pedig jó :). Rengeteg ember, szinte mindenki nagyon kedves és segítőkész, a munka iszonyú pörgős, ami nekem nagyon tetszik. Első két nap annyira kellett koncentrálnom, és annyi mindenre figyelnem, hogy d.u. 1-kor már agyhalott voltam :D.(mondjuk ez amúgy is játszott, munka nélkül is :D). Aztán szerdán volt először, hogy jól bírtam a strapát, s akkor még könyveltem is kicsit :).
Bár még csak 3 nap telt el, hogy nem dolgozom Timinél, mégis baromi jó érzés volt visszamenni oda, ugyanakkor picit távoli is. Vagy csak furcsa a gondolat, hogy már nem "úgy" tartozom oda. Nagyon féltem a váltástól, de nagyon vágytam is rá. Itt nem egyedül vagyok, nem én diktálom a tempót, s 6 év önálló munka után ez furcsa kicsit, de nem negatív :). Viki, akinek az asszisztense vagyok, nagyon aranyos, türelmes, és még oroszul is tanulok tőle :).
Szóval jól érzem magam, felpörögtem, és ez bejön :), mindig is szerettem. Szabadidőm most nem igazán van, de pillanatnyilag ezt nem is bánom túlságosan :).

Dettiék polgárija

Elérkezett a szombati tanúskodás ideje :).
Reggel már fél 8-kor felkeltem, mert anyunak még hajat kellett festeni, fürödni, készülődni stb, már indulásra lefáradtam :). Fél 12 után kicsivel értünk le, Otti kezelésbe is vett minket, hogy a smink se maradjon le...
Természetesen Dettiékhez híven az indulás nem jött össze 1-kor, ahogy azt kellett volna, sőt, ráadásként mikor már elindultunk a kocsival jutott eszükbe, hogy a csokor bent maradt :D. Hát visszamentünk érte, így valami 13.21-kor értünk a polgármesteri hivatalba a megbeszélt 13.15 helyett :). Hát igen, na...:).
Nagyon sok vendég volt, és minél inkább közeledett a belépés ideje, annál inkább izgultam..mondtam is kedves tanú társamnak, Stevenek, hogy inkább belé karolok, nehogy taknyoljak egyet :D. Mikor odaértünk, és úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Mi lesz majd a saját esküvőmön? A szertartás rövid volt, akárcsak Boróéknál, itt is belecsaptak a lecsóba, semmi kertelés, feltették a kérdést, mindkettő igennel válaszolt (micsoda megkönnyebbülés :D), aztán pár jó szó, és már hozták is a pezsgőt (a lényeg! :D). Utána jött mindenki gratulálni, majd a legvégén odaadtunk a csapat közös kis ajándékát, és Detti végre megértette a nagy rejtélyt, hogy miért is Róma...:).

Az időjárás szuper volt, kedvezett az öltözékünknek, ki is használtuk, készült jó pár kép, főleg hogy a többiek erre a bulira nem maradhattak, és hát meg kellett örökíteni a pillanatot :).
Aztán mikor kellőek átfázott mindenki, elindultunk vissza a házhoz, a kis Clioért (részben), majd irány a Retyezát, bulizunk!!! :).
Anciék háza nagyon szuper, hangulatos. Jól betöltöttük a teret :). Az elején még ott is fotózkodás volt a kertben, majd ettünk kicsit, aztán meg néztük, hogy na mikor is indul be az a nagyon mulatós banda, de sehol semmi...így volt egy idő, mikor majd leestem a székről, úgy elálmosodtam, majd Feri megemberelte magát, s az összes lányt megtáncoltatta. Persze nem egyszerre :). Eszméletlen jó táncos, én kevés emberrel tudok páros táncot járni, de ez valami fenomenális volt! Nagyon élveztem, és nagyon fel is töltött a dolog! Aztán 8-kor elkezdtünk búcsúzkodni, erre Steve utunkat állta, hogy ugyan már hová akarunk mi ilyenkor menni??? Hát, mondom ha meg se táncoltat...na, volt aztán tánc, jó pár nótán át roptuk :). Még az is kiderült, hogy a hegymászás mindkettőnknél közös rajongás, csak nála kicsit profibb szinten, mint nálam. Na jó, nem is kicsit :D.
A végén még egy kis kör is kialakult, ahol Detti mamája bekerült a középre, és őt kellett utánozni a mozdulatokban. Hát ott mennyit nevettünk! Nagyon édes volt, ahogy ott figurázott, főleg a végén, mikor mindenkihez odament, és csábos nőként rámutatott mindenkire :).
Nagyon élveztem ezt a bulit, szuper jó volt! Alig várom a most szombatot, akkor már ott lesznek a többiek is, így az sokkal jobb lesz! :). További képek is lesznek, majd ha megkapom őket :).

Erzsébet nap/6 éve/inter u

November 19, Erzsébet nap. Szegény Biró Mama már nem ünnepli :(.
Múlt vasárnap egy csodálatos kirándulás, és egy totál energikus fallabda játék után kaptam a hírt otthonról: Mama meghalt :(. Az a csodás táj ajándék volt, még el is ámultam, mennyi béke töltött el ott, nem is éreztem olyat azelőtt...kellett a feltöltődés a hírhez :(. Kedd este beültünk az autóba anyuval, hogy a szerdai temetésre hazautazzunk. Nagyon jó utunk volt, bár végig sötétben mentünk, mégse fáradtam el, s a pihenő is csak egyszer 5 perces volt :). Ippre érkezve egyre szomorúbb lettem, s mikor Mama háza előtt elhaladtunk, nagyon rossz érzés volt. Tudtam, hogy már nincs ott, hogy nem fog rám nézni kíváncsi szemekkel. Nagyon szégyelltem magam, amiért pár hónappal azelőtt leteremtettem, hisz ő csak öreg volt, és beteg. Persze ez csak most világosodott meg, akkor könnyebb volt ítélni...nagyon hiányzik nekem, valahogy mindig mindent túl élt, nagyon szívós volt. És ma már nincs :(((. Nyugodj békében drága Mama!

Az ő névnapja az én második "szülinapom". Filmekben lehet látni, amikor tolószékben ülve mondják az emberek: bárcsak ne ugrottam volna, bárcsak ne próbáltam volna ki, bárcsak figyelmesebb lettem volna...mindig azt szokták elképzelni, milyen is lenne, ha épp nem abban a kerekes székben kellene ülniük. Ez az életben is nagyon gyakran történik így. És most, 6 év elteltével, egyre jobban, és erősebben csodálkozok rá, hogy élek, mozgok, és egy kis hátfájáson kívül semmi bajom nincsen! Komoly árat fizethettem volna, de Valaki nem így akarta :). Köszönöm Istenem!

És egy váratlan fordulat: interjún voltam. Már nem keresgéltem, nem küldtem önéletrajzot, és akkor kapok egy levelet. Egy kedves barátom cégéhez embert keresnek. Úgy éreztem tálcán kaptam a lehetőséget, balga dolog lenne kihagyni. Így hát elmentem, jelenleg 95%, hogy engem választanak :). Nem akarok semmit elkiabálni, de reménykedem :). Pörgős lenne, csapatmunka, és vezetni is kell :). Szóval hajrá-hajrá! :)

Ó, hogy Murphy törvénye mégiscsak örök...

Hát komolyan, ilyen is csak a Barátok Közt-ben szokott előfordulni. De tényleg. Attiláék elutaztak 3 napra, rám bízták a Cirmos etetését.(ujjongtam, hogy végre csend lesz, és nem kell még éjfélkor is gitárszót hallanom:)). Azt mondja Attila, akár ott is aludhatok, a macska ne érezze magát egyedül :D :D :D. Mondom, köszönöm, kihagyom. Öcsém :D.
Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy átmentem este 23-kor, nehogy a négylábú az éhhalál szélén veszett nyávogásba kezdjen, s a végén még se legyen csend. Adok neki enni, szegény éhes is volt, le is rohant rögvest, aztán én, mint aki jól végezte dolgát, indulok haza. Bezárom az ajtót, húznám ki a kulcsot, semmi. Húznám megint, semmi. Vagy 10 percig próbálkoztam, de nem jött ki. Mondom ezt nem hiszem el. Hívom Attilát, szép türelmesen elmagyarázza, hogyan kell, persze nem megy, aztán írnak "apámnak", mégiscsak ő a gondnok...engem már a sírógörcs kerülgetett, már arról is szó volt, maradjon úgy, úgyse feltűnő, erre 6 fiatal halad el előttem. Honnan jöttek??? Mi ez a busójárás ilyenkor itt? Kik ezek? Atyaég, hogy mennyi minden képes ilyenkor összejönni! És még a pótkerekem is leengedett :D.
Na, de végül János megoldotta ( megszenvedte ő is a magáét vele), úgyhogy nyugovóra térhetek. Bakker, milyen hülye helyzet már, de komolyan...

Martonvásári kiruccanás

Szombaton eljutottunk Martonvásárra, a kastélyhoz. Nagyon jó volt, nem bántuk meg, csupán sajnáltuk, hogy a többiek nem tudtak eljönni...

Kinga bájos jány :)

Ma van egy éve, hogy megvettem a kis Cliomat :).
Tisztán emlékszem arra a napra. Izgatott és rémült voltam egyszerre. Még meg se volt az autó, máris aggódtam ezerrel...nap közben elugrottam a Pólusba Zolival, felvenni a bankból a pénzt. Emlékszem az érzésre, amikor a kezembe kaptam: eljutottam idáig, szépen intéztem, minden rendben van :). Munka után Krisztián jött értem, s mentünk Kistarcsára. Akkor sütöttem el először a Kinga Bájos Jány poént...kissé lefárasztva a résztvevő urakat :). Aztán mikor aláírtuk a szerződést, máris kezdődtek az aggodalmak: jó az, hogy cégnév szerepel rajta? Jól megy ez az autó? Ez miért így, az miért úgy? Hú, nem volt egy jó érzés...elmentünk a benzinkútig, tankolás, átadtam a "köszönő ajándékot"...emlékszem mennyire hálásnak éreztem magam, és mennyire sokat jelentett, hogy Krisztián végig segített, mindenhová vitt és átsegített az összes hülyeségemen :). Közel nem tudtam meghálálni mindazt, amit kaptam...
Aztán az első utam a saját autómmal. Egyedül maradtam, és nekivágtam a hazafele vezető szakasznak. Sötét volt már, én pedig teljesen elbizonytalanodtam. Minden idegen volt, holott jó párszor jártam már arra...hát igen, volán mögött minden más, az elején :). A BS-nél le is fulladtam, egy piros lámpánál, de nem estem ettől kétségbe, egy kezdőnek belefér :). Mondjuk mai napig előfordul :D (igaz nagyon ritkán :)).
Aztán beérve a városba, első utam a "pénzforrásomhoz" vezetett, hogy megmutassam, mit is vettem :). Büszkeség töltött el, és öröm. Boldog voltam, hogy végre valamit összehoztam, amire nagyon vágytam! Antihoz is elmentem, majd mielőtt hazaértem anyu volt az utolsó állomás. Még jó, hogy nem hozzá mentem először, mert nem fogadta valami pozitívan a dolgot, kicsit ki is borított, na de ezt már elboronáltuk, fátylat rá, azóta ő is nagyon örül, hogy van kocsi, biza hasznát veszi ő is :).
Szóval 1 éve van már nálam az az édes kis járgány, eddig háládatos volt, remélem ezek után se lesz sok gond vele! :).

Vastagbél- tükrözés

Tegnap elmentem konzultációra, és időpont foglalásra. Amikor a háziorvos közölte, hogy el kell mennem tükrözésre, összeszorult a gyomrom, és nyeltem egy nagyot. Aztán kb. egy nap alatt totál összeomlottam, annyira féltem. Hiába mondta az asszisztens, hogy ez nem fáj, inkább a kellemetlen kategória, akárkinek említettem, mindenki sajnálattal nézett, hogy biza nem irigyelnek a fájdalomért...
Aztán "kitaláltuk", hogy rendben, akkor legyen altatásban. Baromi drága...úgyhogy karácsonyi és szülinapi "ajándék" letudva :(. Na, de legalább megnyugodtam, altatásban nem fáj, nem érzek semmit.
Erre az este valamiért nagyon zaklatott lettem. Elképzeltem a folyamatot, megalázónak érzem. Kiszolgáltatott helyzet, és egyre jobban értékelem, hogy nem ébren kell az egészet kibírnom. És valamiért még se vagyok nyugodt, valami mégis dolgozik bennem.
Ma olvastam el, hogy előtte 4 nappal már figyelni kell az étkezésre, valamint aznap és előtte való nap nem lehet szilárdat fogyasztani. Szuper. Mondjuk ők még nem tudják, amit én igen: ha nem lakok jól, akkor igazi hárpiává válok! :D. Ez komolyan egy büntetés nekem, de persze ne rinyáljak, még így is jól jártam. De akkor mi zaklatott fel ennyire?!