Múlt vasárnap egy csodálatos kirándulás, és egy totál energikus fallabda játék után kaptam a hírt otthonról: Mama meghalt :(. Az a csodás táj ajándék volt, még el is ámultam, mennyi béke töltött el ott, nem is éreztem olyat azelőtt...kellett a feltöltődés a hírhez :(. Kedd este beültünk az autóba anyuval, hogy a szerdai temetésre hazautazzunk. Nagyon jó utunk volt, bár végig sötétben mentünk, mégse fáradtam el, s a pihenő is csak egyszer 5 perces volt :). Ippre érkezve egyre szomorúbb lettem, s mikor Mama háza előtt elhaladtunk, nagyon rossz érzés volt. Tudtam, hogy már nincs ott, hogy nem fog rám nézni kíváncsi szemekkel. Nagyon szégyelltem magam, amiért pár hónappal azelőtt leteremtettem, hisz ő csak öreg volt, és beteg. Persze ez csak most világosodott meg, akkor könnyebb volt ítélni...nagyon hiányzik nekem, valahogy mindig mindent túl élt, nagyon szívós volt. És ma már nincs :(((. Nyugodj békében drága Mama!
Az ő névnapja az én második "szülinapom". Filmekben lehet látni, amikor tolószékben ülve mondják az emberek: bárcsak ne ugrottam volna, bárcsak ne próbáltam volna ki, bárcsak figyelmesebb lettem volna...mindig azt szokták elképzelni, milyen is lenne, ha épp nem abban a kerekes székben kellene ülniük. Ez az életben is nagyon gyakran történik így. És most, 6 év elteltével, egyre jobban, és erősebben csodálkozok rá, hogy élek, mozgok, és egy kis hátfájáson kívül semmi bajom nincsen! Komoly árat fizethettem volna, de Valaki nem így akarta :). Köszönöm Istenem!
És egy váratlan fordulat: interjún voltam. Már nem keresgéltem, nem küldtem önéletrajzot, és akkor kapok egy levelet. Egy kedves barátom cégéhez embert keresnek. Úgy éreztem tálcán kaptam a lehetőséget, balga dolog lenne kihagyni. Így hát elmentem, jelenleg 95%, hogy engem választanak :). Nem akarok semmit elkiabálni, de reménykedem :). Pörgős lenne, csapatmunka, és vezetni is kell :). Szóval hajrá-hajrá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése