Tegnap elmentem konzultációra, és időpont foglalásra. Amikor a háziorvos közölte, hogy el kell mennem tükrözésre, összeszorult a gyomrom, és nyeltem egy nagyot. Aztán kb. egy nap alatt totál összeomlottam, annyira féltem. Hiába mondta az asszisztens, hogy ez nem fáj, inkább a kellemetlen kategória, akárkinek említettem, mindenki sajnálattal nézett, hogy biza nem irigyelnek a fájdalomért...
Aztán "kitaláltuk", hogy rendben, akkor legyen altatásban. Baromi drága...úgyhogy karácsonyi és szülinapi "ajándék" letudva :(. Na, de legalább megnyugodtam, altatásban nem fáj, nem érzek semmit.
Erre az este valamiért nagyon zaklatott lettem. Elképzeltem a folyamatot, megalázónak érzem. Kiszolgáltatott helyzet, és egyre jobban értékelem, hogy nem ébren kell az egészet kibírnom. És valamiért még se vagyok nyugodt, valami mégis dolgozik bennem.
Ma olvastam el, hogy előtte 4 nappal már figyelni kell az étkezésre, valamint aznap és előtte való nap nem lehet szilárdat fogyasztani. Szuper. Mondjuk ők még nem tudják, amit én igen: ha nem lakok jól, akkor igazi hárpiává válok! :D. Ez komolyan egy büntetés nekem, de persze ne rinyáljak, még így is jól jártam. De akkor mi zaklatott fel ennyire?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése