Tisztán emlékszem arra a napra. Izgatott és rémült voltam egyszerre. Még meg se volt az autó, máris aggódtam ezerrel...nap közben elugrottam a Pólusba Zolival, felvenni a bankból a pénzt. Emlékszem az érzésre, amikor a kezembe kaptam: eljutottam idáig, szépen intéztem, minden rendben van :). Munka után Krisztián jött értem, s mentünk Kistarcsára. Akkor sütöttem el először a Kinga Bájos Jány poént...kissé lefárasztva a résztvevő urakat :). Aztán mikor aláírtuk a szerződést, máris kezdődtek az aggodalmak: jó az, hogy cégnév szerepel rajta? Jól megy ez az autó? Ez miért így, az miért úgy? Hú, nem volt egy jó érzés...elmentünk a benzinkútig, tankolás, átadtam a "köszönő ajándékot"...emlékszem mennyire hálásnak éreztem magam, és mennyire sokat jelentett, hogy Krisztián végig segített, mindenhová vitt és átsegített az összes hülyeségemen :). Közel nem tudtam meghálálni mindazt, amit kaptam...
Aztán az első utam a saját autómmal. Egyedül maradtam, és nekivágtam a hazafele vezető szakasznak. Sötét volt már, én pedig teljesen elbizonytalanodtam. Minden idegen volt, holott jó párszor jártam már arra...hát igen, volán mögött minden más, az elején :). A BS-nél le is fulladtam, egy piros lámpánál, de nem estem ettől kétségbe, egy kezdőnek belefér :). Mondjuk mai napig előfordul :D (igaz nagyon ritkán :)).
Aztán beérve a városba, első utam a "pénzforrásomhoz" vezetett, hogy megmutassam, mit is vettem :). Büszkeség töltött el, és öröm. Boldog voltam, hogy végre valamit összehoztam, amire nagyon vágytam! Antihoz is elmentem, majd mielőtt hazaértem anyu volt az utolsó állomás. Még jó, hogy nem hozzá mentem először, mert nem fogadta valami pozitívan a dolgot, kicsit ki is borított, na de ezt már elboronáltuk, fátylat rá, azóta ő is nagyon örül, hogy van kocsi, biza hasznát veszi ő is :).
Szóval 1 éve van már nálam az az édes kis járgány, eddig háládatos volt, remélem ezek után se lesz sok gond vele! :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése