Mosoly mosoly hátán :)

Nem akarom elkiabálni, de nagyon jól érzem magam! Oka van :).

Terápia

Tegnap este találkoztam Attilával. Na, nem mintha ez nehezen kivitelezhető lenne :D.
Átmentem beszélgetni, s mivel tekerés után éhes voltam, együtt vacsoráztunk. Vinettás kenyeret :). Tök jót beszélgettünk ismét, még mindig ő az az ember, aki előtt nincs álarc, nincs félelem, csak őszinteség, és nyíltság. Aztán hazakísért (kimerítő séta :D), mert mutatni akartam neki valamit, s mig én pakolásztam, szétnézett nálam jó alaposan. Majd elkezdett a kék labdával játszani, amihez persze én is csatlakoztam, és lábtengő lett belőle. A lakásban. :D. Nehezített pálya :D. Iszonyat jó volt! Mint a gyerek, amikor belemerül valamibe, végig nevettük az egészet, izgalom volt bennünk, és hihetetlen jól éreztük magunkat! Csodás pillanatok voltak, nagyon feltöltött :).

Tömörítve

Zip fájl. Kibontás ide :).
Hát, jó nagy a csomag, ki kell pakolni mindent...
Két hete gödöllőn jártam. Nagyon vártam, és jó is volt nagyon. Szombat délután érkeztem, jól kicsevegtük magunkat, majd eldöntöttük, hogy a tervezettel ellentétben elmegyünk bulizni :). El is mentünk, de nem volt valami nagy durranás, a múltkori magyar party jobban tetszett mindkettőnknek. A vetkőzős srác kimondottan gagyi volt, a feje is elég primitív volt, ritmusérzék nulla...a teste legalább jó volt :D.
Másnap pihenés, meg fotózkodás, aztán késő délután szólt Pecu, menjünk le az ipari parkba, el kell küldenie egy számlát. Lementünk a Clioval, a Megane sérült. Kint parkoltam a hídon, 10 perces dolog volt, és épp mikor jöttünk ki, egy nagy sárga kamion akart betolatni a szemben lévő céghez. Annyira közel volt a kicsi autómhoz, hogy már láttam, hogy neki fog menni...és a következő pillanatban már meg is billentette. Kicsit felment bennem a pumpa, főleg mikor kiszállt a pasi, mutattuk az ütést, és még közölte is flegmán, hogy ahha, új autót kell venni...na ekkor megkértem, hogy legyen szíves ne gúnyolódjon, mert nem én álltam be a kocsija elé...aztán később lenyugodott, még elnézést is kért. Két órába telt, mire sikerült kitöltenünk a kárbejelentőt, és indulhattunk haza. Kicsit elfáradtunk :).Viszont a biztosító nagyon hamar intézkedett, már át is utalták az összeget :).
Aztán a hosszú hétvégén útnak eredtünk, és hazautaztunk a családhoz. Nagyon jó volt! Hihetetlen jól éreztem magam. Ez akkor még nem is tudatosult, hanem csak mikor visszajöttünk, és beléptem a lakásba...
Most hétvégén ismét kádban fürödtem, lent jártunk Ráckeresztúron. De! Előtte még meghitt reggeli kávézás. Annyira jó volt! Csodaszép napsütés odakint, tavaszi hangulat, kellemes társaság...nagyon jól esett a lelkemnek, akarok még ilyet!
Szeretek Ráckeresztúrra menni, kivéve az Ildiék utcáját, mert akkor gödrök vannak rajta, hogy az valami katasztrófa :(. Aztán szombat este Auchan, vettem egy-két ezt-azt, vasárnap pedig idei első dungauri! Nem voltunk sokan, de jó volt. Az idő is kellemes volt, csak épp mindenki leszólta az új napszemüvegemet. Ennek ellenére nem befolyásolt a véleményük, nekem még mindig nagyon tetszik!!! :D.Jó volt ismét így együtt lenni, végre kibeszélgettem magam Székiékkel, mint a régi szép időkben. És ismét szövögettünk terveket, jön a jó idő, jön az utazás, ó de jó! :).

Szánkózás

Vasárnap szánkózni mentünk Istvánnal. Nem bántam meg a döntésemet :).
Fél 11 előtt kicsivel jött értem, és irány a Normafa. Szép idő volt, nem nagy hideg, bár az elején picit fáztam, de az csak pár percig tartott.
Nem szánkóztam már több mint tíz éve, szerintem már 20 is megvan...ezt még kimondani is szörnyű!!!
Az első utunk a pálya egyetlen gödrös részén vezetett át. Három gyerek előttünk butykázott, mi meg át rajtunk :). Komolyan megijedtem, hogy valamelyiket megütöttük, de hála Istennek senkinek nem lett komoly baja. Én ráestem a kezemre, azt aztán egész nap éreztem, de nem volt vészes.
Ezek után már csak sima pályán mertem menni :). Nagyon vagány volt! Száguldoztunk lefele, felfelé viszont már nem :). De azért kimelegedtem rendesen. Elég sokan voltak, tetszett a hely nagyon. Volt egy kis autó hóból megcsinálva, tök jól nézett ki, csak valamiért mindegyik gyerek bele akart ülni, így várni kellett a sorunkra :).

Volt jó pár hóember is, kisebb, nagyobb...

Ez utóbbi kép hátterében látszik a hóvár is, amin átpréseltem magam, igaz, István kételkedett ennek a műveletnek a sikerességében. Még egy "szurkolóm" is akadt, így természetesen megoldottam a dolgot :), persze kisebb nehézségek árán, ugyanis nevetés közben nem sok erőm marad mással foglalkozni:).

Próbáltam összehozni egy hóangyalkát is, ugye, ha már...:), de az nem nagyon sikerült. Nem friss hó volt már, így nem tudtam formázni. Vagy csak én voltam béna? :). Aztán fára is másztunk, azaz én nem, nem jött össze :), de jól hangzott :D.
Meg valami sárga fénykardot is találtunk:D.

Benyomtam majdnem egy egész tábla csokit, szükségem is volt rá! Jól kifáradtam ismét. Elindultunk a faház felé, hogy ott találkozzunk Viktorékkal, és megtaláltuk az első, meredek, és ugratóval ellátott pályát. Szerintem nagyon veszélyes volt, mert a végén 90 fokos fordulat, és kurva meredek volt ahhoz, hogy ezt be lehessen venni, így könnyen a fák között landolhatott bárki...én nem mertem bevállalni, István igen. Lementem, hogy majd videózok. Nagyjából sikerült is, igaz szakadtam a nevetéstől, amikor láttam hogyan száll el István egyik irányba, a szánkó meg a másikba. Már az első is vicces volt, de a másodiktól most is folyik a könnyem :D. Az zseniális volt, megtanítja, hogyan lehet Red Bull nélkül repülni :D. De szerencsére semmi baja nem történt egy komolyabb izomlázon kívül :).
A végén annyira kimerültünk, hogy mire Viktorék megérkeztek, mi már csak kb. 5 percet maradtunk, és el is búcsúztunk. Nagyon jó volt, örülök, hogy elmentem! :).

E-Klub

Péntek este bulizni mentünk. E-Klub. Munka után rohantam az Arénába- szó szerint, ugyanis Anti már ott várt rám, én pedig utálok késni. Úgyhogy a havi adag futásom meg is volt :D. Mentünk tescozni, pizzát terveztem sütni, és ahhoz vettem ezt-azt. Sütöttem is pizzát. Helyesbítek: égettem :D. Tehát kielégítetlen maradt pizzaevési vágyam :).
Hazaérve hozzáfogtam kaját készíteni, mert tudtam, hogy nem lesz időm a hétvégén megcsinálni, és mégse jöhetek üres kézzel munkába! (hisz aki ismer, tudja: ha éhes vagyok, akkor reszkethet mindenki :)), így mire indulni kellett, már elég fáradt voltam. Odaérve átverekedtük magunkat a tömegen, beadtuk a kabátokat, és megkerestük a többieket. Mivel én vezettem, így alkohol kirázva, nem mintha amúgy nagy ivó lennék :). Ezért kaptam egy alkohol mentes koktélt, car drive néven. Milyen találó :).

Aztán mentünk táncolni. A hely bejött nekünk, az első nagy teremben rádió 1 stílusú zenét nyomattak, a másikban 80-as évek zenéjét. Ez utóbbinál maradtunk, korunknak megfelelően :). Aztán elég rövidke tánc után elfáradtam, energiaszintem nullára csökkent. És most először nem úgy reagált a szervezetem, hogy kisebb dührohamot kaptam, hanem egyszerűen éreztem, hogy elfáradtam, és le kell ülnöm. És ennek örültem, ez egy új érzés, új élmény volt. Ezért kaptam egy szendvicset, melyet én egy kicsi csomagolt sóval háláltam meg. Szendvicsért cserébe odaadtam, mondván: tessék, nyaljál sót! Na erre aztán kaptam én a fejemre! Pusztuljak meg, élete árán szendvicset szerez nekem, én meg sót akarok nyalatni vele! Akkorát nevettünk, hogy megfájdult tőle az arcom, nagyon vagány jelenet volt. Ez még jó párszor eszembe jutott azután.
Aztán mikor feltöltöttem magam kajával, ismét mentünk táncolni, és ahogy ott álltunk a körben, egyszer csak észrevettem Rimóczit, nem messze tőlünk. Ő volt az egyik legjobb lakótárs, akihez valaha szerencsém volt :). Majdnem egy évig laktunk együtt a Szász Károlyban, és azóta gyakorlatilag nem is láttam. Így ez kellemes meglepetés volt :). Mónival, és több haverjával ott.

Rövid üdvözlés után visszatértem a többiekhez, majd ahogy ott forogotam, észrevettem egy újabb ismerőst. Nahát, milyen jó hely ez! Milán volt az. Oda is mentem nagy lelkesen, örültem, hogy látom. Hát, ez nem volt annyira kölcsönös, elég tapló volt :D. Mondjuk többiek már mondták, hogy náluk kiütközött a bunkósága, nálam még nem. Bepótolta :D. Na, sebaj. Mikor jöttünk el, láttam őket, de akkor már nem vettem a fáradtságot, hogy elköszönjek...
Éjfél előtt ismét totál elfáradtam, így mondtam, menni kellene. Erre pont akkor jöttek a jobbnál- jobb slágerek, így még 20 percet ráhúztunk. A végén Dj Dominique is megjelent, éjfél után ő gondoskodott a zenéről. Plakáton fiatalabb ő is :). De azt már nem vártuk meg, kellően fáradtak voltunk ahhoz, hogy hazamenjünk :). Nagyon jó kis buli volt!

Azt hiszem ezt megtanultam

Egyik órán a doki mondott nekem egy érdekes dolgot. Bevallom, igen nagy hatással volt rám, sőt, segített is. Méghozzá abban, hogy elengedjek olyan embereket, akiknek a szeretetéért küzdöttem. Azaz azt hittem küzdöttem olyan valamiért, ami a mellékelt ábra szerint nem volt. Mondok konkrét példát.
Irtó sokat, sőt, éveket szenvedtem azzal, hogy az apám elfogadjon. Küzdöttem a figyelméért, érdeklődéséért, és megszenvedtem a nemtörődömségét. Aztán legutóbbi szakításomkor, amikor még hónapok után sem tudtam elszakadni az illetőtől, és még mindig sokat gondoltam rá, reménykedve, azt mondta a doki, ugyanazt csinálom, mint az apámmal. Az apám se törődött velem, nem voltam FONTOS, ez az ember sem törődik, hiába ígérte a barátságát. Ledöbbentem. A fene vinné el, igaza van! Kurvára igaza van! Tényleg nem érdeklem, és én meg szenvedek ettől. De miért? Érdekeljen az, akit én is, és ennyi. Ez a mondat beleégett a szívembe. Azt hiszem ez volt az elszakadásom fő kulcsa. Valahányszor egy pici hiány, vagy kedves gondolat előjött, ezzel oltottam el annak tüzét. Azt mondta Clint Eastwood a Millió dolláros bébi-ben: mindig védd magad! Jó tanács ez! Persze nem lehet megvalósítani, de törekedni rá igen.
És már úgy érzem, ezt az elvet akár másokkal szemben is tudom alkalmazni. Kicsit nehezen élek meg bizonyos dolgokat, jobban mondva rosszul esik. De azt hiszem a többedik ilyen eset után képes vagyok én is másként kezelni a dolgokat. Én vagyok az egyetlen, akinek magammal kell az életemet leélnem, senki más. Kár ilyen erősen kapaszkodni.

Fehér hétvége

Nagyon szuper hétvége volt ez a mostani!
Péntek délután munkából az Arénába mentem, ott találkoztam Pecuval. Végre eljött hozzám :). Jó volt megint beszélgetni egy nagyot, meg az elmaradt dolgokat tudatni egymással...aztán másnap felkelés után már indult is vissza, dolga volt :). Kicsit problémás volt az elindulás, mert a Megane-nal jött, és a kerekei kicsit kopottak voltak. Így még a tolatás rendben is volt, de amikor már megfordultam, hogy szemből menjek ki, egyszerűen nem akart megmozdulni az autó. Az elején még csak kis gázt adtam, de aztán már 6.000-nél járt a fordulatszám, mig végre sikerült nagy lendülettel elindulni. Mondjuk ez is volt a szerencsénk, mert elmozdult az aknafedő is, így ha mindez lassan történik, akkor a hátsó kerék bizony benne marad...szép lett volna ismét szervizbe vinni az autót, most jött ki onnan :).
Aztán Arénában elbúcsúztunk, és ott találkozás Bagollyal. El se hiszem! Végre összehoztuk! Amióta Katázik, alig maradt ideje rám, a levelezésünk is jelentősen csökkent. És most végre összejött :). Ennek nagyon örültem. Legalább kipletykáltuk magunkat. Még finom sült húst is kapott tésztával. Nem bírtam eleget hallgatni, hogy a sült húshoz krumplipüré való...:D.
Viszonylag korán elment, így most először semmi munkába nem kezdtem, hanem lefeküdtem, könyvvel a kezemben, és végre olvashattam! Hú, de jól esett!
Este meg végre összejött az a bizonyos bulizás. Bár már erősen hajlottam arra, hogy mégse, meg hideg van kint, meg ilyenek, a Papa nem hagyta magát (azaz engem), így hát útnak indultunk :). Gyalog mentünk végig, nagyon kellemes idő volt, jól esett a séta. Épp a koncert végére értünk oda, az utolsó számot játszották akkor. Így hát beadtuk a ruhákat, és le is mentünk, indultak is a '80-as, '90-es évek slágerei. Nagyon jó hangulatunk volt, meg jó kedvünk, végig táncoltunk, pedig tíz perc után benyögte a Papa, hogy túlpörögte magát, és elfáradt :D. Ezen jót nevettem. 
Vasárnap jégkori. Találkozó 9-kor, Blaha. Jó sokan voltunk!! Újra együtt a régi csapat, majdnem teljes volt a létszám, csak Szilvi hiányzott. Lementünk Gárdonyba, és irány a tó. Az elején majdnem sírtam, a kocsiban átfagyott a lábam, és szörnyen fájtak a lábujjaim! És akkor még belepasszírozni őket a jéghideg műanyagba...áááááááá. Még a gondolata is fáj most :). De aztán a mozgástól kimelegedtem, s nem volt ezzel gond. Szép nap volt, semmi szél, nagyon tetszett. Mondjuk a három órás alvás utána sem volt piskóta...:).