Péntek délután munkából az Arénába mentem, ott találkoztam Pecuval. Végre eljött hozzám :). Jó volt megint beszélgetni egy nagyot, meg az elmaradt dolgokat tudatni egymással...aztán másnap felkelés után már indult is vissza, dolga volt :). Kicsit problémás volt az elindulás, mert a Megane-nal jött, és a kerekei kicsit kopottak voltak. Így még a tolatás rendben is volt, de amikor már megfordultam, hogy szemből menjek ki, egyszerűen nem akart megmozdulni az autó. Az elején még csak kis gázt adtam, de aztán már 6.000-nél járt a fordulatszám, mig végre sikerült nagy lendülettel elindulni. Mondjuk ez is volt a szerencsénk, mert elmozdult az aknafedő is, így ha mindez lassan történik, akkor a hátsó kerék bizony benne marad...szép lett volna ismét szervizbe vinni az autót, most jött ki onnan :).
Aztán Arénában elbúcsúztunk, és ott találkozás Bagollyal. El se hiszem! Végre összehoztuk! Amióta Katázik, alig maradt ideje rám, a levelezésünk is jelentősen csökkent. És most végre összejött :). Ennek nagyon örültem. Legalább kipletykáltuk magunkat. Még finom sült húst is kapott tésztával. Nem bírtam eleget hallgatni, hogy a sült húshoz krumplipüré való...:D.
Viszonylag korán elment, így most először semmi munkába nem kezdtem, hanem lefeküdtem, könyvvel a kezemben, és végre olvashattam! Hú, de jól esett!
Este meg végre összejött az a bizonyos bulizás. Bár már erősen hajlottam arra, hogy mégse, meg hideg van kint, meg ilyenek, a Papa nem hagyta magát (azaz engem), így hát útnak indultunk :). Gyalog mentünk végig, nagyon kellemes idő volt, jól esett a séta. Épp a koncert végére értünk oda, az utolsó számot játszották akkor. Így hát beadtuk a ruhákat, és le is mentünk, indultak is a '80-as, '90-es évek slágerei. Nagyon jó hangulatunk volt, meg jó kedvünk, végig táncoltunk, pedig tíz perc után benyögte a Papa, hogy túlpörögte magát, és elfáradt :D. Ezen jót nevettem.
Vasárnap jégkori. Találkozó 9-kor, Blaha. Jó sokan voltunk!! Újra együtt a régi csapat, majdnem teljes volt a létszám, csak Szilvi hiányzott. Lementünk Gárdonyba, és irány a tó. Az elején majdnem sírtam, a kocsiban átfagyott a lábam, és szörnyen fájtak a lábujjaim! És akkor még belepasszírozni őket a jéghideg műanyagba...áááááááá. Még a gondolata is fáj most :). De aztán a mozgástól kimelegedtem, s nem volt ezzel gond. Szép nap volt, semmi szél, nagyon tetszett. Mondjuk a három órás alvás utána sem volt piskóta...:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése