Néha nagyon gyerekesen tudok viselkedni. Van, hogy ezt negatívan élem meg, de van, hogy épp ellenkezőleg. Most pl. iszonyat izgatott vagyok a szombati társas miatt. Szülinapi társas lesz, és ne értsen félre senki, nem ajándékra vágyom, de azt hiszem nagyon sokan nem tudják elképzelni, mit jelent ez. Egy margittai kicsi lány még legmesszemenőbb álmában sem gondolta, hogy valaha magyar földön fog élni, Budapesten, és itt fognak vele együtt ünnepelni a barátai. Olyan emberek, akiket nagyon szeret, és akik nagyon fontosak neki.
Egy viszonylag szegény országban szegénynek születni nem nagy kunszt, milliókkal megtörténik. Sőt! Ennél sokkal rosszabb is, így akár a szegény részét vissza is vonhatom. Viszont annál több egymásra figyelésben volt részünk. Odahaza is jó kis csapat volt, ami persze azóta száz felé szakadt. Sok minden elveszett az átköltözéssel; az otthon biztonsága, a család közelsége, az egyetértés, a baráti csapat, a mosolygás...ezeket egy időre elveszítettem. Most viszont boldog vagyok. Igen, boldog vagyok! Sok helyen laktam már pesten, és a legtöbb helyen a szomszédok sem ismerték egymást. Nekünk pedig olyan baráti társaságunk van, akikkel összejárunk, hétről hétre jókat játszunk, vagy akár sportolunk együtt. Tisztelem, és szeretem ezeket az embereket, némelyekkel együtt nőttünk fel :). Bár 31 évesen ilyet mondani...:D. És mégis. A legszebb éveket köszönhetem nekik, millió emlékkel, utazásokkal. Hát ez nagyon jó! Igazán örülök ennek! Remélem a jövő is úgy alakul, hogy ennek soha ne legyen vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése