E-Klub

Péntek este bulizni mentünk. E-Klub. Munka után rohantam az Arénába- szó szerint, ugyanis Anti már ott várt rám, én pedig utálok késni. Úgyhogy a havi adag futásom meg is volt :D. Mentünk tescozni, pizzát terveztem sütni, és ahhoz vettem ezt-azt. Sütöttem is pizzát. Helyesbítek: égettem :D. Tehát kielégítetlen maradt pizzaevési vágyam :).
Hazaérve hozzáfogtam kaját készíteni, mert tudtam, hogy nem lesz időm a hétvégén megcsinálni, és mégse jöhetek üres kézzel munkába! (hisz aki ismer, tudja: ha éhes vagyok, akkor reszkethet mindenki :)), így mire indulni kellett, már elég fáradt voltam. Odaérve átverekedtük magunkat a tömegen, beadtuk a kabátokat, és megkerestük a többieket. Mivel én vezettem, így alkohol kirázva, nem mintha amúgy nagy ivó lennék :). Ezért kaptam egy alkohol mentes koktélt, car drive néven. Milyen találó :).

Aztán mentünk táncolni. A hely bejött nekünk, az első nagy teremben rádió 1 stílusú zenét nyomattak, a másikban 80-as évek zenéjét. Ez utóbbinál maradtunk, korunknak megfelelően :). Aztán elég rövidke tánc után elfáradtam, energiaszintem nullára csökkent. És most először nem úgy reagált a szervezetem, hogy kisebb dührohamot kaptam, hanem egyszerűen éreztem, hogy elfáradtam, és le kell ülnöm. És ennek örültem, ez egy új érzés, új élmény volt. Ezért kaptam egy szendvicset, melyet én egy kicsi csomagolt sóval háláltam meg. Szendvicsért cserébe odaadtam, mondván: tessék, nyaljál sót! Na erre aztán kaptam én a fejemre! Pusztuljak meg, élete árán szendvicset szerez nekem, én meg sót akarok nyalatni vele! Akkorát nevettünk, hogy megfájdult tőle az arcom, nagyon vagány jelenet volt. Ez még jó párszor eszembe jutott azután.
Aztán mikor feltöltöttem magam kajával, ismét mentünk táncolni, és ahogy ott álltunk a körben, egyszer csak észrevettem Rimóczit, nem messze tőlünk. Ő volt az egyik legjobb lakótárs, akihez valaha szerencsém volt :). Majdnem egy évig laktunk együtt a Szász Károlyban, és azóta gyakorlatilag nem is láttam. Így ez kellemes meglepetés volt :). Mónival, és több haverjával ott.

Rövid üdvözlés után visszatértem a többiekhez, majd ahogy ott forogotam, észrevettem egy újabb ismerőst. Nahát, milyen jó hely ez! Milán volt az. Oda is mentem nagy lelkesen, örültem, hogy látom. Hát, ez nem volt annyira kölcsönös, elég tapló volt :D. Mondjuk többiek már mondták, hogy náluk kiütközött a bunkósága, nálam még nem. Bepótolta :D. Na, sebaj. Mikor jöttünk el, láttam őket, de akkor már nem vettem a fáradtságot, hogy elköszönjek...
Éjfél előtt ismét totál elfáradtam, így mondtam, menni kellene. Erre pont akkor jöttek a jobbnál- jobb slágerek, így még 20 percet ráhúztunk. A végén Dj Dominique is megjelent, éjfél után ő gondoskodott a zenéről. Plakáton fiatalabb ő is :). De azt már nem vártuk meg, kellően fáradtak voltunk ahhoz, hogy hazamenjünk :). Nagyon jó kis buli volt!