Tegnap este találkoztam Attilával. Na, nem mintha ez nehezen kivitelezhető lenne :D.
Átmentem beszélgetni, s mivel tekerés után éhes voltam, együtt vacsoráztunk. Vinettás kenyeret :). Tök jót beszélgettünk ismét, még mindig ő az az ember, aki előtt nincs álarc, nincs félelem, csak őszinteség, és nyíltság. Aztán hazakísért (kimerítő séta :D), mert mutatni akartam neki valamit, s mig én pakolásztam, szétnézett nálam jó alaposan. Majd elkezdett a kék labdával játszani, amihez persze én is csatlakoztam, és lábtengő lett belőle. A lakásban. :D. Nehezített pálya :D. Iszonyat jó volt! Mint a gyerek, amikor belemerül valamibe, végig nevettük az egészet, izgalom volt bennünk, és hihetetlen jól éreztük magunkat! Csodás pillanatok voltak, nagyon feltöltött :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése