Passsssssssssssszolj!!!

Hát igen, társasaink jeligéjévé vált :D. Persze ne hagyjuk ki a kussolj-t se :D.
Szülinapi társas volt múlt szombaton. Természetesen- ugyan mit is hittem :D- ismét késtek, mindenki késett! Nem vagyok én elég erős ehhez :D.
Na de, aztán megjöttek :). Szilvi volt az első, meg is lepődött, bár nem értem miért :D. Aztán megjöttem Mákszemék, így kicsit beszélgettünk, mielőtt elővettük az Activityt. Épp befejeztük a partit, és azon tanakodtunk, ki kivel legyen a következőben, amikor hirtelen kivágódott az ajtó. Azt hittem kiesik a szívem, és egy " Jézus Mária"-n kívül mást nem tudtam kinyögni. Aztán megláttam Dettit, tüzijátékos tortával a kezében, majd el is kezdett énekelni. Pár pillanatig még próbáltam magamhoz térni, majd intett, hogy menjek oda, mert Gábor videózott közben a háttérből. Hát, meglepetés volt a javából, az már egyszer biztos :). Nagyon csini, és nagyon finom kis tortát kaptam! Persze hozzá kell tennem, hogy e mellett nagyon kedves, és szép ajándékokat is, melyeket ezúton is nagyon köszönök még egyszer :).

Nekiültünk kajálni, Székiék legalább komolyan vették, hogy kaját készítek, és viszonylag éhesen jöttek. Ennek örültem, mert baromi sok ennivaló volt, és nem akartam itt maradjon...kivételesen még muffint is készítettem, aggódtam is, hogy vajon elég lesz-e, erre mindenki hozott sütit, és alig fogyott belőle :D.
Miután teletömtük a pocit, nekivágtunk a kis mocsarunknak :). Egyszer- kétszer még Papa is átnézett a szomszédból (mocsártagnak :P)(na jó, nem is). Eredetileg este még bulizni is mentünk volna, gyakorlatilag mindenki kidőlt, és majd leragadt a szemünk :). Tehááát, nem mentünk bulizni :D. Viszonylag hamar elment mindenki, kedves Papa kivételével, akivel még beszélgettünk egy hosszasat, majd nyugovóra tértünk :).

Akár egy gyerek :)

Néha nagyon gyerekesen tudok viselkedni. Van, hogy ezt negatívan élem meg, de van, hogy épp ellenkezőleg. Most pl. iszonyat izgatott vagyok a szombati társas miatt. Szülinapi társas lesz, és ne értsen félre senki, nem ajándékra vágyom, de azt hiszem nagyon sokan nem tudják elképzelni, mit jelent ez. Egy margittai kicsi lány még legmesszemenőbb álmában sem gondolta, hogy valaha magyar földön fog élni, Budapesten, és itt fognak vele együtt ünnepelni a barátai. Olyan emberek, akiket nagyon szeret, és akik nagyon fontosak neki.
Egy viszonylag szegény országban szegénynek születni nem nagy kunszt, milliókkal megtörténik. Sőt! Ennél sokkal rosszabb is, így akár a szegény részét vissza is vonhatom. Viszont annál több egymásra figyelésben volt részünk. Odahaza is jó kis csapat volt, ami persze azóta száz felé szakadt. Sok minden elveszett az átköltözéssel; az otthon biztonsága, a család közelsége, az egyetértés, a baráti csapat, a mosolygás...ezeket egy időre elveszítettem. Most viszont boldog vagyok. Igen, boldog vagyok! Sok helyen laktam már pesten, és a legtöbb helyen a szomszédok sem ismerték egymást. Nekünk pedig olyan baráti társaságunk van, akikkel összejárunk, hétről hétre jókat játszunk, vagy akár sportolunk együtt. Tisztelem, és szeretem ezeket az embereket, némelyekkel együtt nőttünk fel :). Bár 31 évesen ilyet mondani...:D. És mégis. A legszebb éveket köszönhetem nekik, millió emlékkel, utazásokkal. Hát ez nagyon jó! Igazán örülök ennek! Remélem a jövő is úgy alakul, hogy ennek soha ne legyen vége!

Benzin helyett dízel...

...főzzél inkább vízzel :D. Na jó, ez saját találmány, látszik is...:).
Szombaton vásárolni mentünk, kiválasztottuk a hozzánk legközelebb eső Tesco-t. Campona :D. Odafele tök jó volt. Fizetés előtt egy héttel úgy gondoltam kölcsön kérek egy ezrest, azzal kihúzom. Aztán annyira gyűltek a dolgok a bevásárlókocsiban, hogy mondom ebből hitelkártya lesz, s ha már így van, ne használjam hiába, megveszek egy csomó dolgot, amire szükségem van. Hát megvettem. Számla csak márciusban jön, szerencsémre :D. Aztán elindultunk haza, elhaladva egy Shell kút mellett, 416,9 a benzin. Ó, hát tankoljunk. Beállok, mondom félig töltöm a tankot. Szépen be van sorszámozva a négy féle üzemanyag, az egyes kell nekem, veszem le  a pisztolyt, töltöm, mikor észrevesszük, hogy az dízel...még jó, hogy csak két liternél tartottam. Na oké, bemegyek a kútra, kifizetem, mondom a  csajnak jövök majd vissza, mert rosszat tankoltam. Erre rám néz kikerekedett szemekkel: benzin helyett dízel? Ja, az. Hát, akkor ne induljak el,  megölöm a motort...mi van??? Kimegyek a hapsihoz, mondom neki mi történt, erre mondja igen, ne induljak el, de van nekik szakszerviz, az kijön leszívja, és akkor oké. És a kiszállás mennyi? 20.000. Mennyi? Tudod, ötös lottó. És ez csak a kiszállás...ahha, köszi. Hívom Antit, kérdezem hogy nagy gáz-e benzin helyett gázolajat tankolni. IGEN! Na, itt már kisebb sírógörcs közeledett felém, le akart támadni, mikor utolsó próbálkozás képpen kinyögtem, hogy de csak két liter...Ja, akkor nem, töltsem tele a tankot, huzassam jól ki, aztán mehet! Hú, a hegy leesett a szívemről, mondom ő az én emberem :D. Na, újabb hitelkártya tranzakció, majd irány haza, kisebb kitérővel. Azt hiszem lassan akár írhatok is egy könyvet: Hogyan költsünk el egy nap alatt 30.000-et?- címmel....na, de az tuti, hogy ezentúl erőteljesen odafigyelek arra, mit tankolok. mint ahogy vezetés közben huszonháromszor megnézem, hogy a kézifék ki van-e engedve :D.:D :D

Papóka

Érdekes történet. Úgy ismerkedtünk meg, hogy átmentem "berúgni". Akkor nem hogy szimpatikus nem volt, de még picit inkább ellenszenves...aztán a második alkalommal olyat nevettünk együtt, hogy zengett a ház :). Iszonyat jól éreztem magam, kínálgattuk egymásnak a protkóinkat, meg a parókákat, valamint kenőcsöket ajánlgattunk izületi fájdalmakra. Na, mondom, ez aztán az összhang :). Aztán pár nap múlva jött az infó, illettő nős. Rácsodálkoztam rendesen, de mondom oké, berendszerezzük  a tabu pasik sorába. Ettől mi még jól el tudunk hülyülni...aztán a sokadik találkozás és beszélgetés alkalmával kibukik, hogy hopp, feleséggel már külön utakon járnak. Nekem elkezdett pörögni az agyam, hogy akkor lehet nem véletlen, hogy a születésnapját velem töltötte, és azóta is sok hosszú órát beszélgettünk át...
Ezek után lássuk mi lesz- gondoltam, illetve javasolták :). Kapok tőle egy levelet tán szerdán, melyben meghív éjszakai fürdőzni. Hú, tök izgalmas, alapból szeretem a fürdőket, de az éjszakai program még rátesz egy lapáttal. Elsőre igent mondtam, meg vigyorogtam itt magamnak, de közben végig figyeltem, mit jelez a lelkem. Igen, vagy nem? Kicsit hajlottam a nemre, amikor beszéltem Audrival, aki ebben elég erősen támogatott. Na, erre hirtelen- rám eléggé jellemző módon- írok neki sms-t, hogy ez mégse jó ötlet, hiszen ő mégiscsak nős, még ha barátokként megyünk se...erre visszaír, feleségének már egy hónapja van más, ne csináljak ebből gondot. Aztán még Mákszem is ledinkázott, hogy ugyan miért ne mehetnék el baráti alapon. Na egye fene, menjünk.
Hatalmas élmény volt!!! A Rudas szép hely, pénteken és szombaton éjjel még nők is bemehetnek, így nem volt gáz számomra :).Az elején még nem voltak sokan, később se annyira, így medencéről medencére jártunk :). Kedvencem a 42 fokos után a 33-as :). Volt nyugiszoba is, ahol csendet kértek, ezért csak akkor mentünk be, mikor más már nem tartózkodott bent :). Eleinte még dumáltunk, aztán meg bealudtunk :D. Végül is már éjjel 1 is elmúlt...de nem volt hosszú alvás, kb. 10 perc. Aztán felébredtünk, s én már mentem volna, de Papóka még akart mártózni egyet, így visszamentünk a nagy medencébe. Zseniális ötlet volt, mert így sokkal szebb befejezés volt, tök érdekes volt felkelni, és egyből medencében landolni :D.Így valami negyed 3-kor indultunk el haza, tehát nem aludtam ki a szükséges 8 órámat :D.
Na, de lényeg a lényeg, a vacilálásom és a fennálló helyzet vége az lett, hogy mára megbizonyosodtam arról, hogy barátságon kívül nem akarok mást ettől az emberkétől, túl sok a korlát ebben az egészben. Már csak el kell mondanom neki :).

Biró Tata temetése

Még csak most látom, hogy nem írtam Biró Tata temetéséről. Jan. 14-én délelőtt, épp Ildiéknél ültem a fürdő kádban, amikor hívott Triki, hogy hívtak a régi számomon, hogy tata meghalt. Jó nagy szervezkedés után sikerült felvenni a kapcsolatot Pistával, és megbeszélni, hogy mehessek velük haza én is.
Szombat este még társas volt, aztán vasárnap megfőztem a kajámat következő hétre, majd átmentem anyuhoz. De alig maradtam egy kicsit, már hívott is Pista, hogy nemsoká pesten lesznek, így útnak indultam. Az Aréna melletti benzinkútnál találkoztunk. Több mint 6 éve nem láttam őket, így jó volt találkozni.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de ez a temetés "jó" volt. Együtt volt a család, és bár nem ez a fél áll közelebb hozzám, mégis nagyon örültem annak, hogy mindannyian ott vagyunk, együtt, nem rohan senki sehová, és időt szánva leülünk, és beszélgetünk. Sandrit se láttam már nagyon rég, és most beszélgettünk egy jót :).
A temetésen nagyon hideg volt, az udvari szertartáson nagyon megfáztam, a lábam jéggé fagyott, és fájt lépni is, így nem is vártam végig a temetőben a ceremóniát, eljöttem. Mamánál rosszul is lettem, a nagy hőmérséklet változás miatt, lefeküdtem kicsit, s aztán már jól voltam. Mikor mindenki visszajött felmentünk a torra, de a hideg miatt onnan is hamar leléptem. Aztán este volt még egy kis békés beszélgetés, majd vacsi.
Másnap korán reggel indultunk is vissza, így 1-kor már pesten voltam.
Tényleg jó volt így együtt. A furcsa saját magam számára az volt, hogy alig sírtam, még amikor megnéztem tatát a koporsóban, akkor se; nyugalmat éreztem, és az a gondolat járt át, hogy felesleges sírni, hiszen Isten vigyáz ránk, Ő ott van! És ez örömmel töltött el :).

Kárpótlás

Tegnap, miután mindenki hazament társasról, ketten maradtunk a "tatával" :). Meséltem neki kicsit az életemről, kapcsolatokról, hogyan indult az életünk magyar földön, hol tartunk most...és ahogy meséltem, rádöbbentem, hogy az élet, Isten minden elvesztett dologért kárpótol minket. Mindig szerettem volna egy idősebb fiútestvért, és Attilával most teljesen ennek megfelelő a viszonyunk. Számíthatunk, és számítunk is egymásra. És kaptam egy pót-apát is :). Az igazi már nem borít ki az érdektelenségével, sőt. És ennek igazán örülök!

Visszanézve rengeteg mindent kaptam, és nagyon-nagyon hálás vagyok ezért!

2012!

Ez az első bejegyzésem idén :).
Túl vagyunk egy nagyon jól sikerült szilveszteri bulin. Én még sose piáltam, mondjuk most se vittem túlzásba, de önmagamhoz képest sokat ittam. Ráadásul okosan. Ilyet is ritkán csinálok :D. Se nem hánytam, se nem fájt semmim, igazán büszke vagyok magamra :). 
Mondjuk azóta nem sok minden történt, visszazökkentünk az unalmas hétköznapokba, és iszonyat nehezen telt el ez a dolgos hét. Mondjuk a felénél lebetegedtem, és most már elég szarul is vagyok...viszont kaptam jó híreket innen-onnan, Tori visszaköltözik a fővárosba, új munkát kapott, Szilvi is egyre jobban van :), és én ezeknek nagyon-nagyon örülök. Ráadásul máris elkezdtünk nyári utazásokat tervezgetni; hát kell ennél jobb? :).