Ünnep

Az igazi, hamisítatlan Karácsony a szívünkben van. Független a fától, az ajándékoktól. De függ a mosolytól, az öleléstől, az örömtől, és legfőképp a szeretettől. Kívánom mindenkinek, hogy Áldott, Békés Ünnepben lehessen része azok oldalán, akiket nagyon szeret!

Újabb "szakítás"

A címet nem szó szerint kell érteni.
Tegnap terápián voltam. Tök érdekes,egy gondolat foglalkoztatott: ültem a kocsiban, és azon agyaltam, hogy volt olyan alkalom, mikor teljesen érdekes dolgok "jöttek elő", vajon most mi vár rám? Ezek a női megérzések...
És egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy a terápiám befejezéséről beszéljünk. Bár éreztem már azt mostanában, hogy néha csak elpazarolom az időt és a pénzemet, mégse mondtam volna, hogy legyen vége. És András most megkérdezte, hogyan látom a fejlődésemet. Én magam mondtam ki, hogy a 90%-ról kb. 5%-ra csökkentek a félelmeim, és úgy érzem ezt a mennyiséget képes vagyok kezelni, hisz soha nem terápián jön amúgy se elő, és magam bírkózom meg vele. És mivel a kitűzött célt teljesítettük, döntést kellett hoznom. Van-e más cél, amiben segíthet, vagy búcsúzzunk el? Mondtam ja, a családalapításba esetleg beszállhatna :D. Nem vállalta .D. Így átgondoltam, és úgy éreztem nincs most más. Jól vagyok, és ezt ki tudom mondani. Élvezem az életem, és gazdagnak érzem magam. Van egy otthonom, egy hely, ahol igazán jól érzem magam, van egy autóm, van egy szerető anyukám, és van rengeteg barátom. Hálás vagyok mindezért. És majd egyszer társam is lesz, tudom :).
András azt mondta, ez olyan lesz, mint egy szakítás. Nem tévedett...már akkor este ott majdnem sírva fakadtam, és elkezdtem pánik tüneteket produkálni. Ő meg csak mosolygott ezen, azonnal felismerte. És ma egész nap ennek hatása alatt voltam. Fáj. Igen. Volt valami nagyon jó az életemben, amibe kapaszkodtam, amit vártam, ami olyan dolgokat hozott elő belőlem, amit már nem is reméltem. És ide jutottam. És most vége lesz. Sajnálom, de tény, hogy meg tudok állni a saját lábamon, és meg is kell ezt tennem. Legalább több pénzem marad :). Úgyhogy ez a helyzet, most ismét fáj a szívem valakiért, még ha nem olyan értelemben is :).

Összejön...:)

Most sokan körülöttem összejönnek , és ez engem olyan nagy örömmel tölt el! Tök jól érzem magam ettől (is). :).
Viszont ma kocsival jöttem, és a havas autópályától kevésbé érzem jól magam :). Ó, azok a szép téli gumik :D.

Hirtelen jött ötlettől vezérelve...

írom most ezt a bejegyzést. :). Na jó, fel vagyok pörögve, nem bírok lefeküdni, ezért írok itt most minden féléről, csak mert ki akarom írni magamból, plusz annyi minden van, hogy jó lesz majd évek múlva visszaolvasni, ha töltődni kell :).
Végre befejeződött a kocsiszerelési történet, ennek nagyon örülök :). Jó érzéssel tölt el, hogy van egy kicsi szépséges autóm, talán az első dolog az életemben, amit nagyon akartam, és összehoztam, saját döntés, intézkedés révén.Csak a pénzt adta más :D. És ez jó.Mármint a saját döntés :D. Anyagilag ugyan komoly megszorításokba mentem bele emiatt, mégis azt érzem, megérte. Mert lehet hogy nem vásárolgatok össze-vissza mindenfélét, mégis jónak érzem ezt, mert valamiért teszem. Még ha ez a valami egy kocsi, akkor is. Rendszert visz az életembe, és ez tetszik nekem :).
Egy másik érdekes dolog, a FONTOS-ság kérdése. Nem rég Krisztián beírt egy idézetet fb-re arról, hogy az élet rövid ahhoz, hogy olyanokra pazaroljuk, akik nem szeretnek minket, és ha új lehetőség adódik, ami esetleg megváltoztatja az életünket, ne gondolkodjunk rajta, vágjunk bele. Vagy valami ilyesmiről szólt :D. Akkor ez nem különösebben hatott meg. De aztán pár nap elteltével, mint akit sokkolóval kezeltek, hirtelen az az érzés lett úrrá rajtam, hogy te jó ég, körülöttem sok ember van, akinek én fontos vagyok, akiket tényleg érdekel, hogy mi van velem, és nem csak az én részemről él az érdeklődés...és hirtelen nagyon gazdagnak éreztem magam, öröm töltötte el a szívemet. Fogok csalódni ezekben az emberekben, az biztos, mint ahogy ők is bennem, hiszen nem vagyunk tökéletesek, és mégis, mennyire csodálatos, mennyire sokat ad, hogy tényleg foglalkozunk egymással. És ekkor ugrott be az az idézet is, és végre feladtam azt, hogy olyan szekér után szaladjak, amelyik nem vesz fel, mikor van több olyan szekér, amelyen nyugodt szívvel utazhatok :). Gondolok itt Antira, Ottira, Enire, Balázsra, Szilvire,Pecura, Istvánra, Zsófira,Székire és nem utolsó sorban Bagolyra is. És főleg őrá szeretnék kitérni. Egy őszinte és igazi barátra leltem benne. BARÁT-ra, és nem másra. Az elejétől kezdve jókat tudtam beszélgetni vele, és ez a mai napig megmaradt. Ha nem írok egy ideig, rám kérdez, ha valami van, megbeszélhetem vele, ugyanakkor ő is bízik bennem, és ez nagyon jól esik, és fontos is nekem. Mert mondani sok mindent lehet, de a tettek bizonyítanak igazán. Eni is, hiába van olyan messze, és nem beszélünk minden nap, minden egyes találkozás olyan, mintha tegnap láttuk volna utoljára egymást. Na jó, nem ömlengek itt tovább, szerintem mindenki érti a lényeget :).Na, mi a lényeg? Hát hogy ragadjon a bélyeg! ( szerintem este 23:11-kor ez elfogadható poén...:).
És a most hétvége: hát eddig nagyon jó volt! Pénteken hol is jártam? Basszus...ja megvan! Elmentem Balázsékhoz :). Eredetileg a városban kellett volna találkoznunk, de persze Balázs hamarabb végzett, ezért rábeszélt, hogy menjek el hozzájuk. Meg is tettem, persze kisebb kaland kíséretében, ugyanis hamarabb fordultam el balra, mint ahogy kellett volna, s hát ismeretlen útra keveredtem, de követtem az elgondolásomat, s a végén ott lyukadtam ki, ahonnan már tudtam az utat :). Nagyon jó volt őket látni, már nagyon rég nem találkoztunk. Aztán elmentem Antihoz képeket nézni, majd pont mikor hazaértem, Attila kint volt, így segített becsukni a kaput, s mivel nem voltam még fáradt, illetve szülinapja volt, bementem hozzá egy kicsit. Ott voltak a többiek is, és most először engem teljesen magával ragadott a zenéjük. Nagyon jó kedvem volt, és rengeteget nevettem, főleg miután felvettem a "nagyis" szerkómat. A legjobb természetesen az volt, hogy nagyszerű partnerre találtam ebben a hülyeségben, olyan szinten kapcsoltam ki , hogy abszolút mindent félre tudtam tenni, nem foglalkozni, és csak a pillanatot élveztem. Hatalmas élmény volt! Ehhez a múltkori chatelésem hasonlított még, amikor is egy izgalmas srácot sikerült megismerni, és rácsodálkozni mindarra, amit kihozott belőlem :).
Ma pedig Ráckeresztúron jártunk anyuval. Hát marha jó házban laknak Ildiék! Nagyon tetszett! Mondtam is neki, hogy kiköltözök én is :), hely úgyis van elég :).És nagyon érdekes dolog is történt: rábukkantam két olyan könyvre, melyet annó én ajándékoztam oda valakinek...Este társas volt, nagy beszélgetésekkel, és még nagyobb nevetésekkel :).
És nem mellékesen, ma lettem "5 éves". És hálás vagyok azért, mert élek, és mozgok, de még mindig a felszínen tartom ezt a balesetet, nem voltam még képes szembenézni vele. Pedig nincs félnivalóm, és mégse megy. Nem tudom az okát.
 Holnap pedig búcsú lesz, ha minden igaz :).

Egyetlen dolog

A mai nappal kapcsolatban millió dolgot tudnék elmondani, de nem hiszem, hogy ez volna a helyes. Így beszéljen helyettem az alábbi dal:

http://www.youtube.com/watch?v=dU02tyBAp4A

És egy kis érzelem...

Azt hiszem bajban vagyok :). Egészen tegnap estig semmi nem volt, sikerült nagyon jól kezelni a kettőnk "kapcsolatát". Aztán nem tudom mi történt. Még úgy mentem oda, mint azelőtt. Erre ahogy feküdt mellettem azt éreztem, hogy már nem közömbös...és ennek nem örülök:(. Nem akarok beleszeretni, mert tudom, hogy nem ő kell nekem. Nem mondtam neki semmit az este, gondoltam reggelre kialszom. De nem múlik a dolog, így azt hiszem abba kell hagynom ezeket az ott alvásokat, mert nem lesz ennek így jó vége. Érzelmi alapon működő ember vagyok, így most, még az elején, amig tudom ésszel irányítani, le kell állítanom magam. Amig szerelmes nem leszek..

Odahaza

Ahogy már írtam, rég éreztem magam ilyen jól otthon. Péntek éjjel indultunk, az eredeti 3 helyett majdnem 4-kor. A TV-t nem sikerült elvinni, sok volt a csomag, de nem is baj, legalább mama nem erőlteti feleslegesen a szemét.
A hazafele út jó volt, végig ébren voltam. Sanyi Mihályfalváig jött velünk, onnan hárman mentünk tovább. Közben ránk is virradt; még soha életemben nem láttam ilyen gyönyörű narancs színű napot! Csodaszép volt, nem bírtam gyönyörködni benne. És tök érdekes, hogy visszafele is ugyanilyen volt, pedig délután jöttünk...
Valahol Margitta előtt Ferike átadta a helyét, hogy kipróbáljam a Mondeo-t. Természetesen felbőgettem a motort elsőre, jó szokásomhoz híven :). Az ő kuplungja is nagyon fent fog, és hiába adtam gázt, nem akart elindulni. De legalább nem fulladtam le :). Aztán Margittán visszacseréltük a helyünket, míg Évi néni bement vásárolni.
Délelőtt 10-re érkeztem meg, ottani idő szerint, mama még nem volt otthon. Leültünk Orsiékkal beszélgetni, majd délben megérkeztek ők is. Ilonka néniék hozták haza. Igazából egész jól néztek ki, igaz alig telt el két perc, máris Robiról kezdtek el beszélni. Valami elmondhatatlanul fájó érzés, hogy ilyenkor az ember semmit nem tud tenni! Ilonka néni mutatta a képeket Robi sírjáról, én meg nem tudtam hogyan ne bőgjem el magam. Szörnyű volt! Mit mondjak? Hogy sajnálom? Persze, hogy sajnálom! Annyira tettem volna valamit, bármit, ami segít, de itt nem lehet :(. Nagyon keveset maradtak, még egy kávéra se jöttek be, mentek a temetőbe...
Mama elég rosszul nézett ki. A szemei nagyon beesettek voltak, a hangja halk, és ereje se sok volt. Még soha nem láttam ilyennek az én pörgős kis mamámat :(. Szürke hályogot műtöttek ki a szeméből, mondjuk belső varrás, meg minden, nem csoda, hogy legyengíti. De persze olyan, mint egy rossz gyerek. Megmondta neki az orvos, hogy semmit nem csinálhat, csak pihennie szabad, mert minden befolyásolja. Hajolni és emelni tilos. Na, erre nekifog pakolászni, leesik egy papír, hajol utána..Mama, ne hajolj! Ó, csak ezt a papírt veszem fel. Nem veszed fel! Na jó, nem tetszik neki :). Aztán kijön Alex, fel akar ülni a székre, mama egyből emelné. Mama, nem emelhetsz! Na jó, azt rám hagyja:). Kb. ebből állt minden nap. Este, mikor szúródott a szeme, elismerte, hogy tényleg nem kellett volna semmit csinálnia, elvégre őt műtötték, másnap meg: de csak egy darab fát hozok be, de csak ezt veszem fel, de csak azt teszem oda...a végén mondtam megverem, mert nem ért a szép szóból :). Mondjuk hála Istennek hétfőn már sokkal jobban volt, látványosan élénkebb és erősebb hangú is volt, aminek nagyon örültem. Mondjuk pihengetett is, érezte, hogy azért nagyon gyenge. Elvileg két hét múlva műtik a másik szemét is, mert egyre inkább tapasztalja, hogy jobban lát, és ettől tette függővé a másik műtétet. Az én drága mamám! :).
Biró mama ugyanúgy van, csont és bőr, lila, sárga és kék folt, de szívós, mint állat :))). Mondta is, hogy hát, neki nincs már sok hátra. Én meg mondtam, hogy amióta az eszemet tudom, ez a szöveg megy, de olyan szívós, hogy már nem hiszek neki :). Tatával sokat kínlódik, mellesleg amennyire eszetlen az öreg, annyira rafinált, ugráltatná mamát jobbra- balra, de ő meg nem hagyja magát :). Apu jár most hozzájuk segíteni, mivel őt meg leszázalékolták, és van ideje elmenni. Most tök jó volt vele is találkozni, mamánál mondjuk nem sokat beszélgettünk, de másnap felmentem hozzá, és akkor igen. Érdeklődött, én meséltem, és végre azt éreztem, van apám. Mondtam is neki, hogy szükségem van rá, jól esne, ha néha neten rákérdezne, mi van velem, élek-e még. Ez a mostani találkozás nagyon pozitív nyomot hagyott bennem.
Ákos kapott egy autót, egy 96-os audit. Kipróbáltam, de azt hittem kirugdosom a gyereket magam mellől. Kicsit nagy arca lett, és minden baromságot összekommentált, de a végén már olyanokat, hogy nem tudom hol az 1-es...nagyon idegesített, így kicsit össze is kaptunk, és apu mellém állt. Ez jól esett! Mondtam is neki, hogy nem engedem kipróbálja a Cliot:). Na, de ezt leszámítva vele is sikerült egy jót beszélgetni 18 év után :).
Szombat este voltunk a bárban. Kurva jó volt! Otthon volt Mada is, meg ugye Ferike is. Régi, kedves emberek :). Meg jöttek Orsiék, Lénárd, és még néhányan. Valami jó kis mulatós zene ment, de olyan hangulatos, meg a kedvünk is jó volt, és még Ágota is a nyakamba borult, és sírva fakadt, amit nem is értettem, de örültem neki. Mondjuk másnap már nem nagyon ismert, de ez más tészta :). Olyan jó kedvünk volt, egy csomót poénkodtunk, nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. A végén szinte mindenki lelépett, csak 4-en maradtunk, és nekifogtunk karaokézni. Na, ott szakadtam a röhögéstől!!! Szuper jó volt! Aztán mi is elindultunk haza.
Csodás érzés volt a családommal lenni! A kis Alex tünemény egy gyerek, sok időt töltöttem vele, nagyon ragaszkodó, nagyon szeret bújni, én meg nagyon szeretem, ha hozzám bújnak, így jól elvoltunk. Olyan édesen beszél, állandóan mondja a magáét. Jó gyerek, nincs vele sok baj. Hétfőn mesenézés közben azt mondta: Kinga tejetlek! Én tejetlek! :). Azt hittem megzabálom, annyira édes volt! :).
Nos, úgy érzem érintettem mindent, így hát be is fejezem a kis beszámolómat :).