írom most ezt a bejegyzést. :). Na jó, fel vagyok pörögve, nem bírok lefeküdni, ezért írok itt most minden féléről, csak mert ki akarom írni magamból, plusz annyi minden van, hogy jó lesz majd évek múlva visszaolvasni, ha töltődni kell :).
Végre befejeződött a kocsiszerelési történet, ennek nagyon örülök :). Jó érzéssel tölt el, hogy van egy kicsi szépséges autóm, talán az első dolog az életemben, amit nagyon akartam, és összehoztam, saját döntés, intézkedés révén.Csak a pénzt adta más :D. És ez jó.Mármint a saját döntés :D. Anyagilag ugyan komoly megszorításokba mentem bele emiatt, mégis azt érzem, megérte. Mert lehet hogy nem vásárolgatok össze-vissza mindenfélét, mégis jónak érzem ezt, mert valamiért teszem. Még ha ez a valami egy kocsi, akkor is. Rendszert visz az életembe, és ez tetszik nekem :).
Egy másik érdekes dolog, a FONTOS-ság kérdése. Nem rég Krisztián beírt egy idézetet fb-re arról, hogy az élet rövid ahhoz, hogy olyanokra pazaroljuk, akik nem szeretnek minket, és ha új lehetőség adódik, ami esetleg megváltoztatja az életünket, ne gondolkodjunk rajta, vágjunk bele. Vagy valami ilyesmiről szólt :D. Akkor ez nem különösebben hatott meg. De aztán pár nap elteltével, mint akit sokkolóval kezeltek, hirtelen az az érzés lett úrrá rajtam, hogy te jó ég, körülöttem sok ember van, akinek én fontos vagyok, akiket tényleg érdekel, hogy mi van velem, és nem csak az én részemről él az érdeklődés...és hirtelen nagyon gazdagnak éreztem magam, öröm töltötte el a szívemet. Fogok csalódni ezekben az emberekben, az biztos, mint ahogy ők is bennem, hiszen nem vagyunk tökéletesek, és mégis, mennyire csodálatos, mennyire sokat ad, hogy tényleg foglalkozunk egymással. És ekkor ugrott be az az idézet is, és végre feladtam azt, hogy olyan szekér után szaladjak, amelyik nem vesz fel, mikor van több olyan szekér, amelyen nyugodt szívvel utazhatok :). Gondolok itt Antira, Ottira, Enire, Balázsra, Szilvire,Pecura, Istvánra, Zsófira,Székire és nem utolsó sorban Bagolyra is. És főleg őrá szeretnék kitérni. Egy őszinte és igazi barátra leltem benne. BARÁT-ra, és nem másra. Az elejétől kezdve jókat tudtam beszélgetni vele, és ez a mai napig megmaradt. Ha nem írok egy ideig, rám kérdez, ha valami van, megbeszélhetem vele, ugyanakkor ő is bízik bennem, és ez nagyon jól esik, és fontos is nekem. Mert mondani sok mindent lehet, de a tettek bizonyítanak igazán. Eni is, hiába van olyan messze, és nem beszélünk minden nap, minden egyes találkozás olyan, mintha tegnap láttuk volna utoljára egymást. Na jó, nem ömlengek itt tovább, szerintem mindenki érti a lényeget :).Na, mi a lényeg? Hát hogy ragadjon a bélyeg! ( szerintem este 23:11-kor ez elfogadható poén...:).
És a most hétvége: hát eddig nagyon jó volt! Pénteken hol is jártam? Basszus...ja megvan! Elmentem Balázsékhoz :). Eredetileg a városban kellett volna találkoznunk, de persze Balázs hamarabb végzett, ezért rábeszélt, hogy menjek el hozzájuk. Meg is tettem, persze kisebb kaland kíséretében, ugyanis hamarabb fordultam el balra, mint ahogy kellett volna, s hát ismeretlen útra keveredtem, de követtem az elgondolásomat, s a végén ott lyukadtam ki, ahonnan már tudtam az utat :). Nagyon jó volt őket látni, már nagyon rég nem találkoztunk. Aztán elmentem Antihoz képeket nézni, majd pont mikor hazaértem, Attila kint volt, így segített becsukni a kaput, s mivel nem voltam még fáradt, illetve szülinapja volt, bementem hozzá egy kicsit. Ott voltak a többiek is, és most először engem teljesen magával ragadott a zenéjük. Nagyon jó kedvem volt, és rengeteget nevettem, főleg miután felvettem a "nagyis" szerkómat. A legjobb természetesen az volt, hogy nagyszerű partnerre találtam ebben a hülyeségben, olyan szinten kapcsoltam ki , hogy abszolút mindent félre tudtam tenni, nem foglalkozni, és csak a pillanatot élveztem. Hatalmas élmény volt! Ehhez a múltkori chatelésem hasonlított még, amikor is egy izgalmas srácot sikerült megismerni, és rácsodálkozni mindarra, amit kihozott belőlem :).
Ma pedig Ráckeresztúron jártunk anyuval. Hát marha jó házban laknak Ildiék! Nagyon tetszett! Mondtam is neki, hogy kiköltözök én is :), hely úgyis van elég :).És nagyon érdekes dolog is történt: rábukkantam két olyan könyvre, melyet annó én ajándékoztam oda valakinek...Este társas volt, nagy beszélgetésekkel, és még nagyobb nevetésekkel :).
És nem mellékesen, ma lettem "5 éves". És hálás vagyok azért, mert élek, és mozgok, de még mindig a felszínen tartom ezt a balesetet, nem voltam még képes szembenézni vele. Pedig nincs félnivalóm, és mégse megy. Nem tudom az okát.
Holnap pedig búcsú lesz, ha minden igaz :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése