Ahogy már írtam, rég éreztem magam ilyen jól otthon. Péntek éjjel indultunk, az eredeti 3 helyett majdnem 4-kor. A TV-t nem sikerült elvinni, sok volt a csomag, de nem is baj, legalább mama nem erőlteti feleslegesen a szemét.
A hazafele út jó volt, végig ébren voltam. Sanyi Mihályfalváig jött velünk, onnan hárman mentünk tovább. Közben ránk is virradt; még soha életemben nem láttam ilyen gyönyörű narancs színű napot! Csodaszép volt, nem bírtam gyönyörködni benne. És tök érdekes, hogy visszafele is ugyanilyen volt, pedig délután jöttünk...
Valahol Margitta előtt Ferike átadta a helyét, hogy kipróbáljam a Mondeo-t. Természetesen felbőgettem a motort elsőre, jó szokásomhoz híven :). Az ő kuplungja is nagyon fent fog, és hiába adtam gázt, nem akart elindulni. De legalább nem fulladtam le :). Aztán Margittán visszacseréltük a helyünket, míg Évi néni bement vásárolni.
Délelőtt 10-re érkeztem meg, ottani idő szerint, mama még nem volt otthon. Leültünk Orsiékkal beszélgetni, majd délben megérkeztek ők is. Ilonka néniék hozták haza. Igazából egész jól néztek ki, igaz alig telt el két perc, máris Robiról kezdtek el beszélni. Valami elmondhatatlanul fájó érzés, hogy ilyenkor az ember semmit nem tud tenni! Ilonka néni mutatta a képeket Robi sírjáról, én meg nem tudtam hogyan ne bőgjem el magam. Szörnyű volt! Mit mondjak? Hogy sajnálom? Persze, hogy sajnálom! Annyira tettem volna valamit, bármit, ami segít, de itt nem lehet :(. Nagyon keveset maradtak, még egy kávéra se jöttek be, mentek a temetőbe...
Mama elég rosszul nézett ki. A szemei nagyon beesettek voltak, a hangja halk, és ereje se sok volt. Még soha nem láttam ilyennek az én pörgős kis mamámat :(. Szürke hályogot műtöttek ki a szeméből, mondjuk belső varrás, meg minden, nem csoda, hogy legyengíti. De persze olyan, mint egy rossz gyerek. Megmondta neki az orvos, hogy semmit nem csinálhat, csak pihennie szabad, mert minden befolyásolja. Hajolni és emelni tilos. Na, erre nekifog pakolászni, leesik egy papír, hajol utána..Mama, ne hajolj! Ó, csak ezt a papírt veszem fel. Nem veszed fel! Na jó, nem tetszik neki :). Aztán kijön Alex, fel akar ülni a székre, mama egyből emelné. Mama, nem emelhetsz! Na jó, azt rám hagyja:). Kb. ebből állt minden nap. Este, mikor szúródott a szeme, elismerte, hogy tényleg nem kellett volna semmit csinálnia, elvégre őt műtötték, másnap meg: de csak egy darab fát hozok be, de csak ezt veszem fel, de csak azt teszem oda...a végén mondtam megverem, mert nem ért a szép szóból :). Mondjuk hála Istennek hétfőn már sokkal jobban volt, látványosan élénkebb és erősebb hangú is volt, aminek nagyon örültem. Mondjuk pihengetett is, érezte, hogy azért nagyon gyenge. Elvileg két hét múlva műtik a másik szemét is, mert egyre inkább tapasztalja, hogy jobban lát, és ettől tette függővé a másik műtétet. Az én drága mamám! :).
Biró mama ugyanúgy van, csont és bőr, lila, sárga és kék folt, de szívós, mint állat :))). Mondta is, hogy hát, neki nincs már sok hátra. Én meg mondtam, hogy amióta az eszemet tudom, ez a szöveg megy, de olyan szívós, hogy már nem hiszek neki :). Tatával sokat kínlódik, mellesleg amennyire eszetlen az öreg, annyira rafinált, ugráltatná mamát jobbra- balra, de ő meg nem hagyja magát :). Apu jár most hozzájuk segíteni, mivel őt meg leszázalékolták, és van ideje elmenni. Most tök jó volt vele is találkozni, mamánál mondjuk nem sokat beszélgettünk, de másnap felmentem hozzá, és akkor igen. Érdeklődött, én meséltem, és végre azt éreztem, van apám. Mondtam is neki, hogy szükségem van rá, jól esne, ha néha neten rákérdezne, mi van velem, élek-e még. Ez a mostani találkozás nagyon pozitív nyomot hagyott bennem.
Ákos kapott egy autót, egy 96-os audit. Kipróbáltam, de azt hittem kirugdosom a gyereket magam mellől. Kicsit nagy arca lett, és minden baromságot összekommentált, de a végén már olyanokat, hogy nem tudom hol az 1-es...nagyon idegesített, így kicsit össze is kaptunk, és apu mellém állt. Ez jól esett! Mondtam is neki, hogy nem engedem kipróbálja a Cliot:). Na, de ezt leszámítva vele is sikerült egy jót beszélgetni 18 év után :).
Szombat este voltunk a bárban. Kurva jó volt! Otthon volt Mada is, meg ugye Ferike is. Régi, kedves emberek :). Meg jöttek Orsiék, Lénárd, és még néhányan. Valami jó kis mulatós zene ment, de olyan hangulatos, meg a kedvünk is jó volt, és még Ágota is a nyakamba borult, és sírva fakadt, amit nem is értettem, de örültem neki. Mondjuk másnap már nem nagyon ismert, de ez más tészta :). Olyan jó kedvünk volt, egy csomót poénkodtunk, nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. A végén szinte mindenki lelépett, csak 4-en maradtunk, és nekifogtunk karaokézni. Na, ott szakadtam a röhögéstől!!! Szuper jó volt! Aztán mi is elindultunk haza.
Csodás érzés volt a családommal lenni! A kis Alex tünemény egy gyerek, sok időt töltöttem vele, nagyon ragaszkodó, nagyon szeret bújni, én meg nagyon szeretem, ha hozzám bújnak, így jól elvoltunk. Olyan édesen beszél, állandóan mondja a magáét. Jó gyerek, nincs vele sok baj. Hétfőn mesenézés közben azt mondta: Kinga tejetlek! Én tejetlek! :). Azt hittem megzabálom, annyira édes volt! :).
Nos, úgy érzem érintettem mindent, így hát be is fejezem a kis beszámolómat :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése