Ó, hogy Murphy törvénye mégiscsak örök...

Hát komolyan, ilyen is csak a Barátok Közt-ben szokott előfordulni. De tényleg. Attiláék elutaztak 3 napra, rám bízták a Cirmos etetését.(ujjongtam, hogy végre csend lesz, és nem kell még éjfélkor is gitárszót hallanom:)). Azt mondja Attila, akár ott is aludhatok, a macska ne érezze magát egyedül :D :D :D. Mondom, köszönöm, kihagyom. Öcsém :D.
Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy átmentem este 23-kor, nehogy a négylábú az éhhalál szélén veszett nyávogásba kezdjen, s a végén még se legyen csend. Adok neki enni, szegény éhes is volt, le is rohant rögvest, aztán én, mint aki jól végezte dolgát, indulok haza. Bezárom az ajtót, húznám ki a kulcsot, semmi. Húznám megint, semmi. Vagy 10 percig próbálkoztam, de nem jött ki. Mondom ezt nem hiszem el. Hívom Attilát, szép türelmesen elmagyarázza, hogyan kell, persze nem megy, aztán írnak "apámnak", mégiscsak ő a gondnok...engem már a sírógörcs kerülgetett, már arról is szó volt, maradjon úgy, úgyse feltűnő, erre 6 fiatal halad el előttem. Honnan jöttek??? Mi ez a busójárás ilyenkor itt? Kik ezek? Atyaég, hogy mennyi minden képes ilyenkor összejönni! És még a pótkerekem is leengedett :D.
Na, de végül János megoldotta ( megszenvedte ő is a magáét vele), úgyhogy nyugovóra térhetek. Bakker, milyen hülye helyzet már, de komolyan...

Martonvásári kiruccanás

Szombaton eljutottunk Martonvásárra, a kastélyhoz. Nagyon jó volt, nem bántuk meg, csupán sajnáltuk, hogy a többiek nem tudtak eljönni...

Kinga bájos jány :)

Ma van egy éve, hogy megvettem a kis Cliomat :).
Tisztán emlékszem arra a napra. Izgatott és rémült voltam egyszerre. Még meg se volt az autó, máris aggódtam ezerrel...nap közben elugrottam a Pólusba Zolival, felvenni a bankból a pénzt. Emlékszem az érzésre, amikor a kezembe kaptam: eljutottam idáig, szépen intéztem, minden rendben van :). Munka után Krisztián jött értem, s mentünk Kistarcsára. Akkor sütöttem el először a Kinga Bájos Jány poént...kissé lefárasztva a résztvevő urakat :). Aztán mikor aláírtuk a szerződést, máris kezdődtek az aggodalmak: jó az, hogy cégnév szerepel rajta? Jól megy ez az autó? Ez miért így, az miért úgy? Hú, nem volt egy jó érzés...elmentünk a benzinkútig, tankolás, átadtam a "köszönő ajándékot"...emlékszem mennyire hálásnak éreztem magam, és mennyire sokat jelentett, hogy Krisztián végig segített, mindenhová vitt és átsegített az összes hülyeségemen :). Közel nem tudtam meghálálni mindazt, amit kaptam...
Aztán az első utam a saját autómmal. Egyedül maradtam, és nekivágtam a hazafele vezető szakasznak. Sötét volt már, én pedig teljesen elbizonytalanodtam. Minden idegen volt, holott jó párszor jártam már arra...hát igen, volán mögött minden más, az elején :). A BS-nél le is fulladtam, egy piros lámpánál, de nem estem ettől kétségbe, egy kezdőnek belefér :). Mondjuk mai napig előfordul :D (igaz nagyon ritkán :)).
Aztán beérve a városba, első utam a "pénzforrásomhoz" vezetett, hogy megmutassam, mit is vettem :). Büszkeség töltött el, és öröm. Boldog voltam, hogy végre valamit összehoztam, amire nagyon vágytam! Antihoz is elmentem, majd mielőtt hazaértem anyu volt az utolsó állomás. Még jó, hogy nem hozzá mentem először, mert nem fogadta valami pozitívan a dolgot, kicsit ki is borított, na de ezt már elboronáltuk, fátylat rá, azóta ő is nagyon örül, hogy van kocsi, biza hasznát veszi ő is :).
Szóval 1 éve van már nálam az az édes kis járgány, eddig háládatos volt, remélem ezek után se lesz sok gond vele! :).

Vastagbél- tükrözés

Tegnap elmentem konzultációra, és időpont foglalásra. Amikor a háziorvos közölte, hogy el kell mennem tükrözésre, összeszorult a gyomrom, és nyeltem egy nagyot. Aztán kb. egy nap alatt totál összeomlottam, annyira féltem. Hiába mondta az asszisztens, hogy ez nem fáj, inkább a kellemetlen kategória, akárkinek említettem, mindenki sajnálattal nézett, hogy biza nem irigyelnek a fájdalomért...
Aztán "kitaláltuk", hogy rendben, akkor legyen altatásban. Baromi drága...úgyhogy karácsonyi és szülinapi "ajándék" letudva :(. Na, de legalább megnyugodtam, altatásban nem fáj, nem érzek semmit.
Erre az este valamiért nagyon zaklatott lettem. Elképzeltem a folyamatot, megalázónak érzem. Kiszolgáltatott helyzet, és egyre jobban értékelem, hogy nem ébren kell az egészet kibírnom. És valamiért még se vagyok nyugodt, valami mégis dolgozik bennem.
Ma olvastam el, hogy előtte 4 nappal már figyelni kell az étkezésre, valamint aznap és előtte való nap nem lehet szilárdat fogyasztani. Szuper. Mondjuk ők még nem tudják, amit én igen: ha nem lakok jól, akkor igazi hárpiává válok! :D. Ez komolyan egy büntetés nekem, de persze ne rinyáljak, még így is jól jártam. De akkor mi zaklatott fel ennyire?!

Régi kedves ismerős :)

Nagyon szuper napom volt ma!Reggel korán keltem, hogy elmehessek bosnyákra piacozni, majd siettem vissza, hogy elkészüljek időre, fél 11-kor találkoztam Örsiékkel. Rendkívüli módon örültem ennek a találkozónak, annó debrecenben hatalmas élmény volt közéjük tartozni, és most, hogy mindketten pesten vagyunk, ismét van közös "szál". Jó sokat beszélgettünk, és nagyon izgatott vagyok, mert megint megyek barlangászni, Ágival meg fallabdázni, ami nagyon hiányzik :).
Mosolyogva bringáztam haza, tényleg nagy élmény ez nekem. Az a régi csapat, azok a szerelmek, azok az együtt töltött órák, hú, mennyi minden jutott eszembe! :).

J.

                  Sajnos nem jött össze, vége van. Különleges volt, de nem ment. Jól vagyok :).

Lelki és testi terror

Sajnos szörnyű jelenetnek lehettem tanúja :(. Egy gyerek, aki nem mert bemenni a házba, mondván, hogy fél az apjától...azt hittem túloz, ezért kézen fogtam, hogy bemegyek vele. Félúton voltunk, mikor megjelent az apa, szó szerint a másik karjánál fogva kitépte a kezemből, majd ellökte, hogy menjen befelé! A gyerek beverte a lábát, és sírva fakadt, az apja dühtől elfulló hangon közölte, hogy ma már nem jöhet ide, olyan szörnyű rémületet keltve, amelyet még én se tudok elviselni. Hát akkor egy gyerek?! MILYEN EMBER AZ ILYEN??? MILYEN EMBER? Kívánom szívből, hogy mindent visszakapjon, amit a gyerekeinek "adott", hogy új hülyézzék és szorítsák a földhöz, ahogy azt ő a fiával tette! Gusztustalan! Undorító! Atya Isten, mekkora düh van bennem!