Kinga bájos jány :)

Ma van egy éve, hogy megvettem a kis Cliomat :).
Tisztán emlékszem arra a napra. Izgatott és rémült voltam egyszerre. Még meg se volt az autó, máris aggódtam ezerrel...nap közben elugrottam a Pólusba Zolival, felvenni a bankból a pénzt. Emlékszem az érzésre, amikor a kezembe kaptam: eljutottam idáig, szépen intéztem, minden rendben van :). Munka után Krisztián jött értem, s mentünk Kistarcsára. Akkor sütöttem el először a Kinga Bájos Jány poént...kissé lefárasztva a résztvevő urakat :). Aztán mikor aláírtuk a szerződést, máris kezdődtek az aggodalmak: jó az, hogy cégnév szerepel rajta? Jól megy ez az autó? Ez miért így, az miért úgy? Hú, nem volt egy jó érzés...elmentünk a benzinkútig, tankolás, átadtam a "köszönő ajándékot"...emlékszem mennyire hálásnak éreztem magam, és mennyire sokat jelentett, hogy Krisztián végig segített, mindenhová vitt és átsegített az összes hülyeségemen :). Közel nem tudtam meghálálni mindazt, amit kaptam...
Aztán az első utam a saját autómmal. Egyedül maradtam, és nekivágtam a hazafele vezető szakasznak. Sötét volt már, én pedig teljesen elbizonytalanodtam. Minden idegen volt, holott jó párszor jártam már arra...hát igen, volán mögött minden más, az elején :). A BS-nél le is fulladtam, egy piros lámpánál, de nem estem ettől kétségbe, egy kezdőnek belefér :). Mondjuk mai napig előfordul :D (igaz nagyon ritkán :)).
Aztán beérve a városba, első utam a "pénzforrásomhoz" vezetett, hogy megmutassam, mit is vettem :). Büszkeség töltött el, és öröm. Boldog voltam, hogy végre valamit összehoztam, amire nagyon vágytam! Antihoz is elmentem, majd mielőtt hazaértem anyu volt az utolsó állomás. Még jó, hogy nem hozzá mentem először, mert nem fogadta valami pozitívan a dolgot, kicsit ki is borított, na de ezt már elboronáltuk, fátylat rá, azóta ő is nagyon örül, hogy van kocsi, biza hasznát veszi ő is :).
Szóval 1 éve van már nálam az az édes kis járgány, eddig háládatos volt, remélem ezek után se lesz sok gond vele! :).

Vastagbél- tükrözés

Tegnap elmentem konzultációra, és időpont foglalásra. Amikor a háziorvos közölte, hogy el kell mennem tükrözésre, összeszorult a gyomrom, és nyeltem egy nagyot. Aztán kb. egy nap alatt totál összeomlottam, annyira féltem. Hiába mondta az asszisztens, hogy ez nem fáj, inkább a kellemetlen kategória, akárkinek említettem, mindenki sajnálattal nézett, hogy biza nem irigyelnek a fájdalomért...
Aztán "kitaláltuk", hogy rendben, akkor legyen altatásban. Baromi drága...úgyhogy karácsonyi és szülinapi "ajándék" letudva :(. Na, de legalább megnyugodtam, altatásban nem fáj, nem érzek semmit.
Erre az este valamiért nagyon zaklatott lettem. Elképzeltem a folyamatot, megalázónak érzem. Kiszolgáltatott helyzet, és egyre jobban értékelem, hogy nem ébren kell az egészet kibírnom. És valamiért még se vagyok nyugodt, valami mégis dolgozik bennem.
Ma olvastam el, hogy előtte 4 nappal már figyelni kell az étkezésre, valamint aznap és előtte való nap nem lehet szilárdat fogyasztani. Szuper. Mondjuk ők még nem tudják, amit én igen: ha nem lakok jól, akkor igazi hárpiává válok! :D. Ez komolyan egy büntetés nekem, de persze ne rinyáljak, még így is jól jártam. De akkor mi zaklatott fel ennyire?!

Régi kedves ismerős :)

Nagyon szuper napom volt ma!Reggel korán keltem, hogy elmehessek bosnyákra piacozni, majd siettem vissza, hogy elkészüljek időre, fél 11-kor találkoztam Örsiékkel. Rendkívüli módon örültem ennek a találkozónak, annó debrecenben hatalmas élmény volt közéjük tartozni, és most, hogy mindketten pesten vagyunk, ismét van közös "szál". Jó sokat beszélgettünk, és nagyon izgatott vagyok, mert megint megyek barlangászni, Ágival meg fallabdázni, ami nagyon hiányzik :).
Mosolyogva bringáztam haza, tényleg nagy élmény ez nekem. Az a régi csapat, azok a szerelmek, azok az együtt töltött órák, hú, mennyi minden jutott eszembe! :).

J.

                  Sajnos nem jött össze, vége van. Különleges volt, de nem ment. Jól vagyok :).

Lelki és testi terror

Sajnos szörnyű jelenetnek lehettem tanúja :(. Egy gyerek, aki nem mert bemenni a házba, mondván, hogy fél az apjától...azt hittem túloz, ezért kézen fogtam, hogy bemegyek vele. Félúton voltunk, mikor megjelent az apa, szó szerint a másik karjánál fogva kitépte a kezemből, majd ellökte, hogy menjen befelé! A gyerek beverte a lábát, és sírva fakadt, az apja dühtől elfulló hangon közölte, hogy ma már nem jöhet ide, olyan szörnyű rémületet keltve, amelyet még én se tudok elviselni. Hát akkor egy gyerek?! MILYEN EMBER AZ ILYEN??? MILYEN EMBER? Kívánom szívből, hogy mindent visszakapjon, amit a gyerekeinek "adott", hogy új hülyézzék és szorítsák a földhöz, ahogy azt ő a fiával tette! Gusztustalan! Undorító! Atya Isten, mekkora düh van bennem!

Villámlátogatás

Szombaton útra keltünk, s egy hosszú délutánra elutaztunk szép Erdélyországba.
Az odafele út roppant gyorsan eltelt, három és fél óra alatt Margittán voltunk, persze végig poénkodva. Mikor én megyek valamivel több idő, igaz nem is tudok 130-al menni, ugyebár...
Aztán egy félreértés- pontosabban félreolvasás- végett tesómék hamarabb jöttek, ami jól is jött ki, mert ahogy számoltam 2-re kellett volna Margittára érnünk, de már félkor ott voltunk, így nem kellett várnom rájuk, indulhattunk is Ippre.
Mamáék már vártak, most nem rohantam sehová, velük töltöttem az időmet, és nagyon jó érzés volt megint ott lenni, pedig két hónapja voltam...
Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd estére bementünk a faluba, mert apuék is vártak. Hát mondhatom, érdekes látogatás volt. Tesómékkal leültünk vizi pipázni,az nagyon tetszett, aztán vendégek jöttek, így felmentünk gép elé. Ákossal tök jót beszélgettünk, majd mikor megjött apu felesége, egy jól célzott kérdés segítségével sikerült őt "szóra bírni", s megtudtam az igazságot. Az én drága jó apámról, Döbbenet volt ezt hallgatni! Fogalmam sincs hogyan jutott ide, a családja nem nézi semmibe, senki nem veszi már ember számba, és még mindig úrként viselkedik. Viszont már nem érdekel, már nem tud fájdalmat okozni.
Később, este, elmentünk pizzázni, hát az nagyon jó volt, egyrészt finom volt :D, másrészt nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. De tényleg szuper volt. Úgyhogy nem sikerült hamar lefeküdni, de hát nem is azért mentem haza :).
Vasárnap persze hamar eltelt, 1-kor már indultunk be margittára.  Örülök, hogy István szólt, s Velük tarthattam, mert ez így tényleg egy nagyon szép kis hétvége lett :).

Boróka esküvője

Szombaton fél 4-kor indultunk az esküvőre. Az odaút rendben volt, a megérkezés már nem annyira, ugyanis természetesen nem sikerült a Plázánál parkolni, ahogy a násznépnek, hanem valami zsákutcában lyukadtunk ki végül. Mondjuk nem volt onnan messze a házasságkötő terem,de persze az sem sikerült elsőre, mivel bementünk a főbejáraton, s közölték hogy vissza kell menni, és a másik oldalról, egy éttermen keresztül kell bemenni :D. Hát jóvan :D.A terem nagyon szép volt, nem rég lett felújítva. A ceremónia érdekes volt, előkészítettem a zsepit, mert ugye én sírós vagyok, de semmi megható szöveg, belevágtak a közepébe, feltették a kérdést, mind a kettő igennel válaszolt, aláírtak, aztán küldték kifele a népet. Ilyet se láttam még! Mondjuk most igen, mert nem volt könny a szemem előtt, hogy elfedje :D.

Innen visszabotorkáltunk a zsákutcába, remélve hogy észrevesszük a kis vonatot, amit követni kell, és nem tévedünk el. Hát a kis vonat elhúzott, mi meg navit követve mentünk, persze kisebb kerülő most is lett benne, de a végén odaértünk.

Az ültetéssel nagyon meg voltam elégedve, a társaság nagyon klassz volt, sokat nevettem, és Borókáék is nagyon közel voltak. Ami nagyon tetszett, az a néptáncos rész volt. Borókának nagy ajándék volt, hogy keresztapja és annak "bandája" eljött, és egy kis néptánc oktatásban részesítette a vendégeket. Mindenki kiment, egy nagy kört alkottunk, összekapaszkodtunk, és úgy lépkedtünk kettőt jobbra, kettőt balra :). Aztán voltam bonyolultabb lépések is, de azon már nem mindenki vett részt :D.

A mennyasszony tánc szép volt, én csak néztem, aztán jót nevettem, mikor az egyik vendég hirtelen felkapta, és kiszaladt vele, Vera meg borítékot lóbálva kiabált, hogy héj, mi még nem végeztünk! :). Zseniális jelenet volt, alig bírtam abbahagyni a nevetést. De aztán visszahozták az ellopott arát, és helyreállt a rend.

Éjfél után átöltözött az ifjú pár, nagyon szép, igazi magyar ruhába. Ha már Magyar Boróka ment férjhez ;).

Aztán innen már lazább volt kicsit, kezdődtek a fotózások, hülyéskedések, és persze az italozás is. Természetesen csak annak, akinek nem kellett vezetni :).

Fél 4-ig bírtam éber állapotban, aztán elköszöntünk. Mire átöltöztem, meg sikerült elindulni, háromnegyed lett, és mire hazaértem, majdnem 6- Nagyon fáradt voltam, így elég lassan vezettem, biztos, ami biztos alapon :). Jó lagzi volt, örülök, hogy ott lehettem :).