2013. január 22., kedd
2013. január 20., vasárnap
Egy kis boldogság
Ma társasozni voltunk Csepelen, Széki szülinapja alkalmából :). Szuper volt ismét együtt lenni, de hát ezt mondanom se kell :). Igaz, most játékból jutott a legkevesebb.
És érdekes fordulatot is vettek a dolgok, ugyanis feljött, hogy Szilvi mennyire keserű és negatív mostanában. Erre kitaláltam, játsszunk olyat, hogy mindenki csak pozitívat mondhat, mert ugye ez kihat a környezetünkre is...és ennek kapcsán osztanám meg a saját történetemet, melyről már akartam írni.
Óriási hála van a szívemben. Filmekben lehet látni, hogy a tolószékbe kényszerült emberek elmerengenek azon, milyen is lenne, ha minden másképpen történt volna, és járhatnának. És láss csodát, én épp az ellenkezőjéről számolhatok be! Tudom, hogy ez már rég történt, de egy gerinctörés nem játék, és nem csak, hogy túl éltem, de képes vagyok mindenféle mozgásra; az elmúlt hetekben ez a szó szoros értelmében boldogságot okozott nekem! Nagyon hálás vagyok érte! És a lista ezzel még nem ér véget...;). Gondoljunk csak az új munkámra, a barátaimra, családomra :). Emberek, gazdag vagyok!!! :)
És érdekes fordulatot is vettek a dolgok, ugyanis feljött, hogy Szilvi mennyire keserű és negatív mostanában. Erre kitaláltam, játsszunk olyat, hogy mindenki csak pozitívat mondhat, mert ugye ez kihat a környezetünkre is...és ennek kapcsán osztanám meg a saját történetemet, melyről már akartam írni.
Óriási hála van a szívemben. Filmekben lehet látni, hogy a tolószékbe kényszerült emberek elmerengenek azon, milyen is lenne, ha minden másképpen történt volna, és járhatnának. És láss csodát, én épp az ellenkezőjéről számolhatok be! Tudom, hogy ez már rég történt, de egy gerinctörés nem játék, és nem csak, hogy túl éltem, de képes vagyok mindenféle mozgásra; az elmúlt hetekben ez a szó szoros értelmében boldogságot okozott nekem! Nagyon hálás vagyok érte! És a lista ezzel még nem ér véget...;). Gondoljunk csak az új munkámra, a barátaimra, családomra :). Emberek, gazdag vagyok!!! :)
Szilveszteri képek
Széki szülinapjának ünneplése keretében végre megszereztem a többi képet is a szilveszterről, így most pótolom :).
2013. január 6., vasárnap
Headset
Néha nagyon balfasz tudok lenni :D. Szombaton anyunál kitakarítottam a fekete táskámat, gondoltam ne legyen annyi felesleges lom benne. Az egyik kis oldalzsebben megtaláltam egy régi fülhallgatót, amiről tudom, hogy rossz, s mellette egy headset. Annó kettőt kaptam Istvántól, amiből az egyik kuka, s mivel a fülhallgató is rossz volt, így ezt is automatikusan betudtam a nem működőnek...kidobtam :D. Közben most este eszembe jutott, hol is lehet a jó, mert a múlt héten is szükség lett volna rá, és hát hiába kutattam végig a lakást, sehol sem találtam. Aztán beugrott az okos kis agyamba, hogy a rosszat már ezer éve kidobtam, mikor megkaptam az újat, ami működik :D. Szóval vasárnap este 8-kor program: átmenni anyuhoz, kukázni :D. Zseniális vagyok, mit ne mondjak...viszont nem kellett sokat kutatni, hamar ráleltünk a szatyorra, s benne volt :D. Hát, megesik az ilyesmi...:).
2013. január 4., péntek
B.U.É.K.!!!
Kisebb fáziskésés, de tudjuk be a kialvatlanságomnak :D. Szilveszter óta a tegnap este sikerült először kialudnom magam, ami már nagyon rám fért, mert a fizikai kidőlök olyan fáradt vagyok állapoton kívül szellemileg se voltam toppon, és ez már nem volt vicces...tegnap totál KO voltam, háromszor is hibáztam munkában, ami nem tetszett :(. Mondjuk mindet észrevettem, s javítottam, de akkor is :).
Viszont amennyire nem vágytam menni, épp annyira jó volt az első nap! Nagyon feldobott, visszakerültem a körforgásba, szuper volt! Na, de ez mellékvágány, igazából a szilveszterről akarok írni :).
Eredetileg 4-re jöttek volna Székiék, de hát Róluk illik tudni, hogy a pontosságot messziről kerülik :). Így 5-re oda is értek :D. Na de hogyan is? Szinte első mondatuk az volt, hogy akkor ők 6-kor lépnek...na mondom fasza, jól kezdődik...a végén fél 8-kor mentek el :D. Közben megjött Otti is, majd meglepetésemre Steve is betoppant, hogy Dettiékkel együtt menjenek. Hm..:). Persze elkezdték szekálni a fámat, ami szerintük már itt létük alatt jelentős dőlésnek indult, és félő volt, hogy a földön landol ( semmi ilyesmi nem történt :D), majd javasolták legközelebb a szomszédig húzzam át az égőket, mert így nem elég látványos, s a végén a lila bögrémbe is belekötöttek :). Jókat szórakoztunk, s még koccintottunk is kicsi pálinkával, amit mondjuk részemről nem kellett volna, de na :). Azt azért most tisztáznám, hogy nem voltam részeg, nem csak most, de még soha az életben :).
Szilviék fél 8 előtt kicsivel érkeztek, István pedig a beígért fél 7 helyett fél 9-kor. Öcsém, ebben a társaságban csak én vagyok pontos :D. Na de most kivételesen nem idegeskedtem ezen, sőt mi több, nem is szídtam le senkit miatta :D.
Nekiültünk Activitizny, naná hogy a zöldek (alias a partnerem és én) nyertek :D, lealáztuk a bandát :D. De durván, mert sorozatban nyertünk :D. Unoban már kevésbé villogtam :D. Éjfél előtt felvonszoltuk magunkat a tetőtérbe, hogy himnuszt hallgassunk, miközben Tom és Jerry-s poharainkban várakozik a pezsgő. Otti még valami ének félével is próbálkozott. Jól sikerült, fájt a hasunk a nevetéstől :D. Aztán jókívánságok és puszik hada, majd irány le, enni :D. Hú, nagyon finom virslit ettünk, meg sajtos pogácsát, meg fasirtot, meg krumpli salátát, meg lencse levest, meg kukorica salátát, meg tiramisut :D. Na jó, nem egyszerre. Egymás után is jó volt :D. Szilvitől már úgy kellett elvenni a tiramisus tálat :D (hú, mit kapok én ezért a mondatért...).
Nagyon sokat nevettem, irtó jól éreztük magunkat :). A végén reggel háromnegyed 6-ig húztuk, így mire ágyba kerültem már 6 volt, 10-kor bezzeg felébredtem...s akkor kezdődött a kialvatlansági kálváriám :D.
Na jó, nem sajnáltatom magam tovább, íme pár kép, mondjuk a java még hátra van, mert persze hogy Gábor fényképezte a fényjátékot :P.
Viszont amennyire nem vágytam menni, épp annyira jó volt az első nap! Nagyon feldobott, visszakerültem a körforgásba, szuper volt! Na, de ez mellékvágány, igazából a szilveszterről akarok írni :).
Eredetileg 4-re jöttek volna Székiék, de hát Róluk illik tudni, hogy a pontosságot messziről kerülik :). Így 5-re oda is értek :D. Na de hogyan is? Szinte első mondatuk az volt, hogy akkor ők 6-kor lépnek...na mondom fasza, jól kezdődik...a végén fél 8-kor mentek el :D. Közben megjött Otti is, majd meglepetésemre Steve is betoppant, hogy Dettiékkel együtt menjenek. Hm..:). Persze elkezdték szekálni a fámat, ami szerintük már itt létük alatt jelentős dőlésnek indult, és félő volt, hogy a földön landol ( semmi ilyesmi nem történt :D), majd javasolták legközelebb a szomszédig húzzam át az égőket, mert így nem elég látványos, s a végén a lila bögrémbe is belekötöttek :). Jókat szórakoztunk, s még koccintottunk is kicsi pálinkával, amit mondjuk részemről nem kellett volna, de na :). Azt azért most tisztáznám, hogy nem voltam részeg, nem csak most, de még soha az életben :).
Szilviék fél 8 előtt kicsivel érkeztek, István pedig a beígért fél 7 helyett fél 9-kor. Öcsém, ebben a társaságban csak én vagyok pontos :D. Na de most kivételesen nem idegeskedtem ezen, sőt mi több, nem is szídtam le senkit miatta :D.
Nekiültünk Activitizny, naná hogy a zöldek (alias a partnerem és én) nyertek :D, lealáztuk a bandát :D. De durván, mert sorozatban nyertünk :D. Unoban már kevésbé villogtam :D. Éjfél előtt felvonszoltuk magunkat a tetőtérbe, hogy himnuszt hallgassunk, miközben Tom és Jerry-s poharainkban várakozik a pezsgő. Otti még valami ének félével is próbálkozott. Jól sikerült, fájt a hasunk a nevetéstől :D. Aztán jókívánságok és puszik hada, majd irány le, enni :D. Hú, nagyon finom virslit ettünk, meg sajtos pogácsát, meg fasirtot, meg krumpli salátát, meg lencse levest, meg kukorica salátát, meg tiramisut :D. Na jó, nem egyszerre. Egymás után is jó volt :D. Szilvitől már úgy kellett elvenni a tiramisus tálat :D (hú, mit kapok én ezért a mondatért...).
Nagyon sokat nevettem, irtó jól éreztük magunkat :). A végén reggel háromnegyed 6-ig húztuk, így mire ágyba kerültem már 6 volt, 10-kor bezzeg felébredtem...s akkor kezdődött a kialvatlansági kálváriám :D.
Na jó, nem sajnáltatom magam tovább, íme pár kép, mondjuk a java még hátra van, mert persze hogy Gábor fényképezte a fényjátékot :P.
Ja igen, a sapka, amire Anti reakciója csak annyi volt: Úr Isten! :D
2012. december 14., péntek
Pasiszótár
Az alábbi cikket muszáj megosztanom, mert irtó jó a szövege :)
Egy férfit kértünk fel arra, hogy napról napra segítsen megfejteni a pasik száját elhagyó, ám a nők számára érthetetlen (fél)mondatokat. Íme felélesztett sorozatunk, a Pasiszótár következő példamondata!
pasi:
„Te olyan feleségnek való típus vagy!”
És a megfejtés:
Nagyon sok férfi viselkedik úgy, mintha ő lenne a szaúdi herceg. Csak állnak a táncplacc mellett, a bárpultnál, kezükben órák óta egy átmelegedett vodka-szóda és fölényesen bámulják a középen ugráló feleségjelölteket. Jaj.
Ebben a rövidke mondatban két iszonyatos rész is van: igen, az egyik a „feleségnek való”, a másik meg a „típus”. Kezdjük talán az utóbbival. Már bocsánat, de mi az, hogy „típus”, csak így, a másik szemébe pattintva? Hát nem tudja a szerencsétlen, hogy minden nő (és férfi) egyedi, különleges és megismételhetetlen óhajt lenni, aki ha valami félreértés folytán mégsem kell valakinek, az annak a valakinek Élete Nagy Elszalasztott Lehetősége lesz? Utoljára az osztályfőnökünk skatulyázott be minket így, általános iskolában… nincs is meg a telefonszáma a mobilunkban.
Persze sok faszi tipizálja a nőket. Az ő fejükben van feleségnek való típus, szeretőnek való típus, aztán a haverina (akinek esetleg vannak további szerető típusú barátnői)... Valami fejlődési rendellenesség miatt az ilyen férfiak képtelenek egyetlen nőben megtalálni a szexuálisan vonzó nőstényt, a jó fej barátnőt és leendő feleséget, anyát. (Vagy csak mindig rohadt nagy pechjük van...) Ha ilyen embert fogtál ki, az szívás: vagy elviszed valami kutyaiskolába, ahol felnőtt férfit faragnak belőle az állatidomárok, vagy elfogadod, hogy csak egy szelete leszel az életének (ahh, de szépen is mondtuk, hogy szét fog csalni).
A „feleségnek való” fordulat már nehezebb ügy, végül is egy esetben megbocsátható: akkor, ha ez valami kivételesen béna udvarlás akar lenni (és az van mögötte, hogy „és el is tudnám képzelni, hogy a feleségem leszel, mert minden szempontból nagyon bejössz nekem”). Esetleg konkrét lánykérés, a legőszintébb, legtahóbb fajtából: „Te olyan feleségnek való típus vagy. Kérlek, itt írd alá.”
Nyilván vicc az egész. Nyilván nem lehet nem megérezni ebben a mondatban a férfi őskonzervatív, patriarchális nézeteinek durva ammóniaszagát. „Te olyan feleségnek való típus vagy. El tudlak képzelni, ahogy mosol, főzöl, takarítasz rám, gyereket nevelsz, gürcölsz, robotolsz, és még kedves is vagy velem, ha meg néha megkívánlak, gyorsan rád is ugorhatok, sejj!” Olyan könnyű ellenállásnak tűnsz, szívem, aki szeret, kiszolgál, és nem sok vizet zavar.
Valahogy azt érzem, hogy akik azt mondják, feleségnek való típus vagy, azok nem férjnek való típusok. Rendes leendő férjek nem beszélnek ilyeneket, hanem olvadoznak, szórakoztatnak, aztán váratlanul megkérik a kezedet. Pont mint a mesében.
Egy férfit kértünk fel arra, hogy napról napra segítsen megfejteni a pasik száját elhagyó, ám a nők számára érthetetlen (fél)mondatokat. Íme felélesztett sorozatunk, a Pasiszótár következő példamondata!
pasi:
„Te olyan feleségnek való típus vagy!”
És a megfejtés:Nagyon sok férfi viselkedik úgy, mintha ő lenne a szaúdi herceg. Csak állnak a táncplacc mellett, a bárpultnál, kezükben órák óta egy átmelegedett vodka-szóda és fölényesen bámulják a középen ugráló feleségjelölteket. Jaj.
Ebben a rövidke mondatban két iszonyatos rész is van: igen, az egyik a „feleségnek való”, a másik meg a „típus”. Kezdjük talán az utóbbival. Már bocsánat, de mi az, hogy „típus”, csak így, a másik szemébe pattintva? Hát nem tudja a szerencsétlen, hogy minden nő (és férfi) egyedi, különleges és megismételhetetlen óhajt lenni, aki ha valami félreértés folytán mégsem kell valakinek, az annak a valakinek Élete Nagy Elszalasztott Lehetősége lesz? Utoljára az osztályfőnökünk skatulyázott be minket így, általános iskolában… nincs is meg a telefonszáma a mobilunkban.
Persze sok faszi tipizálja a nőket. Az ő fejükben van feleségnek való típus, szeretőnek való típus, aztán a haverina (akinek esetleg vannak további szerető típusú barátnői)... Valami fejlődési rendellenesség miatt az ilyen férfiak képtelenek egyetlen nőben megtalálni a szexuálisan vonzó nőstényt, a jó fej barátnőt és leendő feleséget, anyát. (Vagy csak mindig rohadt nagy pechjük van...) Ha ilyen embert fogtál ki, az szívás: vagy elviszed valami kutyaiskolába, ahol felnőtt férfit faragnak belőle az állatidomárok, vagy elfogadod, hogy csak egy szelete leszel az életének (ahh, de szépen is mondtuk, hogy szét fog csalni).
A „feleségnek való” fordulat már nehezebb ügy, végül is egy esetben megbocsátható: akkor, ha ez valami kivételesen béna udvarlás akar lenni (és az van mögötte, hogy „és el is tudnám képzelni, hogy a feleségem leszel, mert minden szempontból nagyon bejössz nekem”). Esetleg konkrét lánykérés, a legőszintébb, legtahóbb fajtából: „Te olyan feleségnek való típus vagy. Kérlek, itt írd alá.”
Nyilván vicc az egész. Nyilván nem lehet nem megérezni ebben a mondatban a férfi őskonzervatív, patriarchális nézeteinek durva ammóniaszagát. „Te olyan feleségnek való típus vagy. El tudlak képzelni, ahogy mosol, főzöl, takarítasz rám, gyereket nevelsz, gürcölsz, robotolsz, és még kedves is vagy velem, ha meg néha megkívánlak, gyorsan rád is ugorhatok, sejj!” Olyan könnyű ellenállásnak tűnsz, szívem, aki szeret, kiszolgál, és nem sok vizet zavar.
Valahogy azt érzem, hogy akik azt mondják, feleségnek való típus vagy, azok nem férjnek való típusok. Rendes leendő férjek nem beszélnek ilyeneket, hanem olvadoznak, szórakoztatnak, aztán váratlanul megkérik a kezedet. Pont mint a mesében.
2012. december 13., csütörtök
Kicsit fáj :(
Találkoztunk párszor, aztán úgy gondoltam mégse kéne, valami nem stimmel...igazam volt, találkozott másokkal is. De aztán mégse hagyott, látni akart, így hát látott. És csodás volt...de röpke is. Még mindig itt volt az a bizonytalan érzés bennem, hogy valami nem oké...és megint igazam lett. Tetszem, meg belsőleg olyan vagyok,a kire vágyik, de valamiért mégse...én meg úgy gondoltam, saját védelmem érdekében akkor ezt nincs értelme folytatni. Hát, ez van, a keresgélés folytatódik....life goes on!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)