Ma társasozni voltunk Csepelen, Széki szülinapja alkalmából :). Szuper volt ismét együtt lenni, de hát ezt mondanom se kell :). Igaz, most játékból jutott a legkevesebb.
És érdekes fordulatot is vettek a dolgok, ugyanis feljött, hogy Szilvi mennyire keserű és negatív mostanában. Erre kitaláltam, játsszunk olyat, hogy mindenki csak pozitívat mondhat, mert ugye ez kihat a környezetünkre is...és ennek kapcsán osztanám meg a saját történetemet, melyről már akartam írni.
Óriási hála van a szívemben. Filmekben lehet látni, hogy a tolószékbe kényszerült emberek elmerengenek azon, milyen is lenne, ha minden másképpen történt volna, és járhatnának. És láss csodát, én épp az ellenkezőjéről számolhatok be! Tudom, hogy ez már rég történt, de egy gerinctörés nem játék, és nem csak, hogy túl éltem, de képes vagyok mindenféle mozgásra; az elmúlt hetekben ez a szó szoros értelmében boldogságot okozott nekem! Nagyon hálás vagyok érte! És a lista ezzel még nem ér véget...;). Gondoljunk csak az új munkámra, a barátaimra, családomra :). Emberek, gazdag vagyok!!! :)
bizony sokan elfelejtenek örülni annak, amilyük van
VálaszTörlés