Headset

Néha nagyon balfasz tudok lenni :D. Szombaton anyunál kitakarítottam a fekete táskámat, gondoltam ne legyen annyi felesleges lom benne. Az egyik kis oldalzsebben megtaláltam egy régi fülhallgatót, amiről tudom, hogy rossz, s mellette egy headset. Annó kettőt kaptam Istvántól, amiből az egyik kuka, s mivel a fülhallgató is rossz volt, így ezt is automatikusan betudtam a nem működőnek...kidobtam :D. Közben most este eszembe jutott, hol is lehet a jó, mert a múlt héten is szükség lett volna rá, és hát hiába kutattam végig a lakást, sehol sem találtam. Aztán beugrott az okos kis agyamba, hogy a rosszat már ezer éve kidobtam, mikor megkaptam az újat, ami működik :D. Szóval vasárnap este 8-kor program: átmenni anyuhoz, kukázni :D. Zseniális vagyok, mit ne mondjak...viszont nem kellett sokat kutatni, hamar ráleltünk a szatyorra, s benne volt :D. Hát, megesik az ilyesmi...:).

B.U.É.K.!!!

Kisebb fáziskésés, de tudjuk be a kialvatlanságomnak :D. Szilveszter óta a tegnap este sikerült először kialudnom magam, ami már nagyon rám fért, mert a fizikai kidőlök olyan fáradt vagyok állapoton kívül szellemileg se voltam toppon, és ez már nem volt vicces...tegnap totál KO voltam, háromszor is hibáztam munkában, ami nem tetszett :(. Mondjuk mindet észrevettem, s javítottam, de akkor is :).
Viszont amennyire nem vágytam menni, épp annyira jó volt az első nap! Nagyon feldobott, visszakerültem a körforgásba, szuper volt! Na, de ez mellékvágány, igazából a szilveszterről akarok írni :).
Eredetileg 4-re jöttek volna Székiék, de hát Róluk illik tudni, hogy a pontosságot messziről kerülik :). Így 5-re oda is értek :D. Na de hogyan is? Szinte első mondatuk az volt, hogy akkor ők 6-kor lépnek...na mondom fasza, jól kezdődik...a végén fél 8-kor mentek el :D. Közben megjött Otti is, majd meglepetésemre Steve is betoppant, hogy Dettiékkel együtt menjenek. Hm..:). Persze elkezdték szekálni a fámat, ami szerintük már itt létük alatt jelentős dőlésnek indult, és félő volt, hogy a földön landol ( semmi ilyesmi nem történt :D), majd javasolták legközelebb a szomszédig húzzam át az égőket, mert így nem elég látványos, s a végén a lila bögrémbe is belekötöttek :). Jókat szórakoztunk, s még koccintottunk is kicsi pálinkával, amit mondjuk részemről nem kellett volna, de na :). Azt azért most tisztáznám, hogy nem voltam részeg, nem csak most, de még soha az életben :).
Szilviék fél 8 előtt kicsivel érkeztek, István pedig a beígért fél 7 helyett fél 9-kor. Öcsém, ebben a társaságban csak én vagyok pontos :D. Na de most kivételesen nem idegeskedtem ezen, sőt mi több, nem is szídtam le senkit miatta :D.
Nekiültünk Activitizny, naná hogy a zöldek (alias a partnerem és én) nyertek :D, lealáztuk a bandát :D. De durván, mert sorozatban nyertünk :D. Unoban már kevésbé villogtam :D. Éjfél előtt felvonszoltuk magunkat a tetőtérbe, hogy himnuszt hallgassunk, miközben Tom és Jerry-s poharainkban várakozik a pezsgő. Otti még valami ének félével is próbálkozott. Jól sikerült, fájt a hasunk a nevetéstől :D. Aztán jókívánságok és puszik hada, majd irány le, enni :D. Hú, nagyon finom virslit ettünk, meg sajtos pogácsát, meg fasirtot, meg krumpli salátát, meg lencse levest, meg kukorica salátát, meg tiramisut :D. Na jó, nem egyszerre. Egymás után is jó volt :D. Szilvitől már úgy kellett elvenni a tiramisus tálat :D (hú, mit kapok én ezért a mondatért...).
Nagyon sokat nevettem, irtó jól éreztük magunkat :). A végén reggel háromnegyed 6-ig húztuk, így mire ágyba kerültem már 6 volt, 10-kor bezzeg felébredtem...s akkor kezdődött a kialvatlansági kálváriám :D.
Na jó, nem sajnáltatom magam tovább, íme pár kép, mondjuk a java még hátra van, mert persze hogy Gábor fényképezte a fényjátékot :P.

Ja igen, a sapka, amire Anti reakciója csak annyi volt: Úr Isten! :D

Pasiszótár

Az alábbi cikket muszáj megosztanom, mert irtó jó a szövege :)

Egy férfit kértünk fel arra, hogy napról napra segítsen megfejteni a pasik száját elhagyó, ám a nők számára érthetetlen (fél)mondatokat. Íme felélesztett sorozatunk, a Pasiszótár következő példamondata!

pasi:
„Te olyan feleségnek való típus vagy!”
És a megfejtés:
Nagyon sok férfi viselkedik úgy, mintha ő lenne a szaúdi herceg. Csak állnak a táncplacc mellett, a bárpultnál, kezükben órák óta egy átmelegedett vodka-szóda és fölényesen bámulják a középen ugráló feleségjelölteket. Jaj.
Ebben a rövidke mondatban két iszonyatos rész is van: igen, az egyik a „feleségnek való”, a másik meg a „típus”. Kezdjük talán az utóbbival. Már bocsánat, de mi az, hogy „típus”, csak így, a másik szemébe pattintva? Hát nem tudja a szerencsétlen, hogy minden nő (és férfi) egyedi, különleges és megismételhetetlen óhajt lenni, aki ha valami félreértés folytán mégsem kell valakinek, az annak a valakinek Élete Nagy Elszalasztott Lehetősége lesz? Utoljára az osztályfőnökünk skatulyázott be minket így, általános iskolában… nincs is meg a telefonszáma a mobilunkban.
Persze sok faszi tipizálja a nőket. Az ő fejükben van feleségnek való típus, szeretőnek való típus, aztán a haverina (akinek esetleg vannak további szerető típusú barátnői)... Valami fejlődési rendellenesség miatt az ilyen férfiak képtelenek egyetlen nőben megtalálni a szexuálisan vonzó nőstényt, a jó fej barátnőt és leendő feleséget, anyát. (Vagy csak mindig rohadt nagy pechjük van...) Ha ilyen embert fogtál ki, az szívás: vagy elviszed valami kutyaiskolába, ahol felnőtt férfit faragnak belőle az állatidomárok, vagy elfogadod, hogy csak egy szelete leszel az életének (ahh, de szépen is mondtuk, hogy szét fog csalni).
A „feleségnek való” fordulat már nehezebb ügy, végül is egy esetben megbocsátható: akkor, ha ez valami kivételesen béna udvarlás akar lenni (és az van mögötte, hogy „és el is tudnám képzelni, hogy a feleségem leszel, mert minden szempontból nagyon bejössz nekem”). Esetleg konkrét lánykérés, a legőszintébb, legtahóbb fajtából: „Te olyan feleségnek való típus vagy. Kérlek, itt írd alá.”
Nyilván vicc az egész. Nyilván nem lehet nem megérezni ebben a mondatban a férfi őskonzervatív, patriarchális nézeteinek durva ammóniaszagát. „Te olyan feleségnek való típus vagy. El tudlak képzelni, ahogy mosol, főzöl, takarítasz rám, gyereket nevelsz, gürcölsz, robotolsz, és még kedves is vagy velem, ha meg néha megkívánlak, gyorsan rád is ugorhatok, sejj!” Olyan könnyű ellenállásnak tűnsz, szívem, aki szeret, kiszolgál, és nem sok vizet zavar.
Valahogy azt érzem, hogy akik azt mondják, feleségnek való típus vagy, azok nem férjnek való típusok. Rendes leendő férjek nem beszélnek ilyeneket, hanem olvadoznak, szórakoztatnak, aztán váratlanul megkérik a kezedet. Pont mint a mesében.

Kicsit fáj :(

Találkoztunk párszor, aztán úgy gondoltam mégse kéne, valami nem stimmel...igazam volt, találkozott másokkal is. De aztán mégse hagyott, látni akart, így hát látott. És csodás volt...de röpke is. Még mindig itt  volt az a bizonytalan érzés bennem, hogy valami nem oké...és megint igazam lett. Tetszem, meg belsőleg olyan vagyok,a kire vágyik, de valamiért mégse...én meg úgy gondoltam, saját védelmem érdekében akkor ezt nincs értelme folytatni. Hát, ez van, a keresgélés folytatódik....life goes on!

Profi Kft. :D.

Na jó, nem pont ez az új munkahelyem neve, csak jól hangzott :D.
Dec. 1 óta új helyen dolgozom. Váltásom legfőbb oka gondolom nem sok embert lep meg, az a hangulat és viszony, ami kollegina és közöttem volt, nem igazán volt már emberi. Aztán kaptam egy körlevelet, egy új lehetőség, és azt gondoltam, ez az Élet ajándéka, így élnem kéne vele...válaszoltam, s elindult a lavina :). Nagyon hamar zajlott, másfél hét elteltével már az új helyemen voltam. Timi nagyon nagyon pozitívan állt hozzá, iszonyú jól esett, mondtam nem szeretném cserben hagyni, így visszajárok könyvelni is, ha van anyag.
Az új hely pedig jó :). Rengeteg ember, szinte mindenki nagyon kedves és segítőkész, a munka iszonyú pörgős, ami nekem nagyon tetszik. Első két nap annyira kellett koncentrálnom, és annyi mindenre figyelnem, hogy d.u. 1-kor már agyhalott voltam :D.(mondjuk ez amúgy is játszott, munka nélkül is :D). Aztán szerdán volt először, hogy jól bírtam a strapát, s akkor még könyveltem is kicsit :).
Bár még csak 3 nap telt el, hogy nem dolgozom Timinél, mégis baromi jó érzés volt visszamenni oda, ugyanakkor picit távoli is. Vagy csak furcsa a gondolat, hogy már nem "úgy" tartozom oda. Nagyon féltem a váltástól, de nagyon vágytam is rá. Itt nem egyedül vagyok, nem én diktálom a tempót, s 6 év önálló munka után ez furcsa kicsit, de nem negatív :). Viki, akinek az asszisztense vagyok, nagyon aranyos, türelmes, és még oroszul is tanulok tőle :).
Szóval jól érzem magam, felpörögtem, és ez bejön :), mindig is szerettem. Szabadidőm most nem igazán van, de pillanatnyilag ezt nem is bánom túlságosan :).

Dettiék polgárija

Elérkezett a szombati tanúskodás ideje :).
Reggel már fél 8-kor felkeltem, mert anyunak még hajat kellett festeni, fürödni, készülődni stb, már indulásra lefáradtam :). Fél 12 után kicsivel értünk le, Otti kezelésbe is vett minket, hogy a smink se maradjon le...
Természetesen Dettiékhez híven az indulás nem jött össze 1-kor, ahogy azt kellett volna, sőt, ráadásként mikor már elindultunk a kocsival jutott eszükbe, hogy a csokor bent maradt :D. Hát visszamentünk érte, így valami 13.21-kor értünk a polgármesteri hivatalba a megbeszélt 13.15 helyett :). Hát igen, na...:).
Nagyon sok vendég volt, és minél inkább közeledett a belépés ideje, annál inkább izgultam..mondtam is kedves tanú társamnak, Stevenek, hogy inkább belé karolok, nehogy taknyoljak egyet :D. Mikor odaértünk, és úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Mi lesz majd a saját esküvőmön? A szertartás rövid volt, akárcsak Boróéknál, itt is belecsaptak a lecsóba, semmi kertelés, feltették a kérdést, mindkettő igennel válaszolt (micsoda megkönnyebbülés :D), aztán pár jó szó, és már hozták is a pezsgőt (a lényeg! :D). Utána jött mindenki gratulálni, majd a legvégén odaadtunk a csapat közös kis ajándékát, és Detti végre megértette a nagy rejtélyt, hogy miért is Róma...:).

Az időjárás szuper volt, kedvezett az öltözékünknek, ki is használtuk, készült jó pár kép, főleg hogy a többiek erre a bulira nem maradhattak, és hát meg kellett örökíteni a pillanatot :).
Aztán mikor kellőek átfázott mindenki, elindultunk vissza a házhoz, a kis Clioért (részben), majd irány a Retyezát, bulizunk!!! :).
Anciék háza nagyon szuper, hangulatos. Jól betöltöttük a teret :). Az elején még ott is fotózkodás volt a kertben, majd ettünk kicsit, aztán meg néztük, hogy na mikor is indul be az a nagyon mulatós banda, de sehol semmi...így volt egy idő, mikor majd leestem a székről, úgy elálmosodtam, majd Feri megemberelte magát, s az összes lányt megtáncoltatta. Persze nem egyszerre :). Eszméletlen jó táncos, én kevés emberrel tudok páros táncot járni, de ez valami fenomenális volt! Nagyon élveztem, és nagyon fel is töltött a dolog! Aztán 8-kor elkezdtünk búcsúzkodni, erre Steve utunkat állta, hogy ugyan már hová akarunk mi ilyenkor menni??? Hát, mondom ha meg se táncoltat...na, volt aztán tánc, jó pár nótán át roptuk :). Még az is kiderült, hogy a hegymászás mindkettőnknél közös rajongás, csak nála kicsit profibb szinten, mint nálam. Na jó, nem is kicsit :D.
A végén még egy kis kör is kialakult, ahol Detti mamája bekerült a középre, és őt kellett utánozni a mozdulatokban. Hát ott mennyit nevettünk! Nagyon édes volt, ahogy ott figurázott, főleg a végén, mikor mindenkihez odament, és csábos nőként rámutatott mindenkire :).
Nagyon élveztem ezt a bulit, szuper jó volt! Alig várom a most szombatot, akkor már ott lesznek a többiek is, így az sokkal jobb lesz! :). További képek is lesznek, majd ha megkapom őket :).

Erzsébet nap/6 éve/inter u

November 19, Erzsébet nap. Szegény Biró Mama már nem ünnepli :(.
Múlt vasárnap egy csodálatos kirándulás, és egy totál energikus fallabda játék után kaptam a hírt otthonról: Mama meghalt :(. Az a csodás táj ajándék volt, még el is ámultam, mennyi béke töltött el ott, nem is éreztem olyat azelőtt...kellett a feltöltődés a hírhez :(. Kedd este beültünk az autóba anyuval, hogy a szerdai temetésre hazautazzunk. Nagyon jó utunk volt, bár végig sötétben mentünk, mégse fáradtam el, s a pihenő is csak egyszer 5 perces volt :). Ippre érkezve egyre szomorúbb lettem, s mikor Mama háza előtt elhaladtunk, nagyon rossz érzés volt. Tudtam, hogy már nincs ott, hogy nem fog rám nézni kíváncsi szemekkel. Nagyon szégyelltem magam, amiért pár hónappal azelőtt leteremtettem, hisz ő csak öreg volt, és beteg. Persze ez csak most világosodott meg, akkor könnyebb volt ítélni...nagyon hiányzik nekem, valahogy mindig mindent túl élt, nagyon szívós volt. És ma már nincs :(((. Nyugodj békében drága Mama!

Az ő névnapja az én második "szülinapom". Filmekben lehet látni, amikor tolószékben ülve mondják az emberek: bárcsak ne ugrottam volna, bárcsak ne próbáltam volna ki, bárcsak figyelmesebb lettem volna...mindig azt szokták elképzelni, milyen is lenne, ha épp nem abban a kerekes székben kellene ülniük. Ez az életben is nagyon gyakran történik így. És most, 6 év elteltével, egyre jobban, és erősebben csodálkozok rá, hogy élek, mozgok, és egy kis hátfájáson kívül semmi bajom nincsen! Komoly árat fizethettem volna, de Valaki nem így akarta :). Köszönöm Istenem!

És egy váratlan fordulat: interjún voltam. Már nem keresgéltem, nem küldtem önéletrajzot, és akkor kapok egy levelet. Egy kedves barátom cégéhez embert keresnek. Úgy éreztem tálcán kaptam a lehetőséget, balga dolog lenne kihagyni. Így hát elmentem, jelenleg 95%, hogy engem választanak :). Nem akarok semmit elkiabálni, de reménykedem :). Pörgős lenne, csapatmunka, és vezetni is kell :). Szóval hajrá-hajrá! :)