Nagyon szuper napom volt ma!Reggel korán keltem, hogy elmehessek bosnyákra piacozni, majd siettem vissza, hogy elkészüljek időre, fél 11-kor találkoztam Örsiékkel. Rendkívüli módon örültem ennek a találkozónak, annó debrecenben hatalmas élmény volt közéjük tartozni, és most, hogy mindketten pesten vagyunk, ismét van közös "szál". Jó sokat beszélgettünk, és nagyon izgatott vagyok, mert megint megyek barlangászni, Ágival meg fallabdázni, ami nagyon hiányzik :).
Mosolyogva bringáztam haza, tényleg nagy élmény ez nekem. Az a régi csapat, azok a szerelmek, azok az együtt töltött órák, hú, mennyi minden jutott eszembe! :).
2012. október 13., szombat
2012. október 12., péntek
2012. október 4., csütörtök
Lelki és testi terror
Sajnos szörnyű jelenetnek lehettem tanúja :(. Egy gyerek, aki nem mert bemenni a házba, mondván, hogy fél az apjától...azt hittem túloz, ezért kézen fogtam, hogy bemegyek vele. Félúton voltunk, mikor megjelent az apa, szó szerint a másik karjánál fogva kitépte a kezemből, majd ellökte, hogy menjen befelé! A gyerek beverte a lábát, és sírva fakadt, az apja dühtől elfulló hangon közölte, hogy ma már nem jöhet ide, olyan szörnyű rémületet keltve, amelyet még én se tudok elviselni. Hát akkor egy gyerek?! MILYEN EMBER AZ ILYEN??? MILYEN EMBER? Kívánom szívből, hogy mindent visszakapjon, amit a gyerekeinek "adott", hogy új hülyézzék és szorítsák a földhöz, ahogy azt ő a fiával tette! Gusztustalan! Undorító! Atya Isten, mekkora düh van bennem!
2012. október 1., hétfő
Villámlátogatás
Szombaton útra keltünk, s egy hosszú délutánra elutaztunk szép Erdélyországba.
Az odafele út roppant gyorsan eltelt, három és fél óra alatt Margittán voltunk, persze végig poénkodva. Mikor én megyek valamivel több idő, igaz nem is tudok 130-al menni, ugyebár...
Aztán egy félreértés- pontosabban félreolvasás- végett tesómék hamarabb jöttek, ami jól is jött ki, mert ahogy számoltam 2-re kellett volna Margittára érnünk, de már félkor ott voltunk, így nem kellett várnom rájuk, indulhattunk is Ippre.
Mamáék már vártak, most nem rohantam sehová, velük töltöttem az időmet, és nagyon jó érzés volt megint ott lenni, pedig két hónapja voltam...
Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd estére bementünk a faluba, mert apuék is vártak. Hát mondhatom, érdekes látogatás volt. Tesómékkal leültünk vizi pipázni,az nagyon tetszett, aztán vendégek jöttek, így felmentünk gép elé. Ákossal tök jót beszélgettünk, majd mikor megjött apu felesége, egy jól célzott kérdés segítségével sikerült őt "szóra bírni", s megtudtam az igazságot. Az én drága jó apámról, Döbbenet volt ezt hallgatni! Fogalmam sincs hogyan jutott ide, a családja nem nézi semmibe, senki nem veszi már ember számba, és még mindig úrként viselkedik. Viszont már nem érdekel, már nem tud fájdalmat okozni.
Később, este, elmentünk pizzázni, hát az nagyon jó volt, egyrészt finom volt :D, másrészt nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. De tényleg szuper volt. Úgyhogy nem sikerült hamar lefeküdni, de hát nem is azért mentem haza :).
Vasárnap persze hamar eltelt, 1-kor már indultunk be margittára. Örülök, hogy István szólt, s Velük tarthattam, mert ez így tényleg egy nagyon szép kis hétvége lett :).
Az odafele út roppant gyorsan eltelt, három és fél óra alatt Margittán voltunk, persze végig poénkodva. Mikor én megyek valamivel több idő, igaz nem is tudok 130-al menni, ugyebár...
Aztán egy félreértés- pontosabban félreolvasás- végett tesómék hamarabb jöttek, ami jól is jött ki, mert ahogy számoltam 2-re kellett volna Margittára érnünk, de már félkor ott voltunk, így nem kellett várnom rájuk, indulhattunk is Ippre.
Mamáék már vártak, most nem rohantam sehová, velük töltöttem az időmet, és nagyon jó érzés volt megint ott lenni, pedig két hónapja voltam...
Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd estére bementünk a faluba, mert apuék is vártak. Hát mondhatom, érdekes látogatás volt. Tesómékkal leültünk vizi pipázni,az nagyon tetszett, aztán vendégek jöttek, így felmentünk gép elé. Ákossal tök jót beszélgettünk, majd mikor megjött apu felesége, egy jól célzott kérdés segítségével sikerült őt "szóra bírni", s megtudtam az igazságot. Az én drága jó apámról, Döbbenet volt ezt hallgatni! Fogalmam sincs hogyan jutott ide, a családja nem nézi semmibe, senki nem veszi már ember számba, és még mindig úrként viselkedik. Viszont már nem érdekel, már nem tud fájdalmat okozni.
Később, este, elmentünk pizzázni, hát az nagyon jó volt, egyrészt finom volt :D, másrészt nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. De tényleg szuper volt. Úgyhogy nem sikerült hamar lefeküdni, de hát nem is azért mentem haza :).
Vasárnap persze hamar eltelt, 1-kor már indultunk be margittára. Örülök, hogy István szólt, s Velük tarthattam, mert ez így tényleg egy nagyon szép kis hétvége lett :).
2012. szeptember 17., hétfő
Boróka esküvője
Szombaton fél 4-kor indultunk az esküvőre. Az odaút rendben volt, a megérkezés már nem annyira, ugyanis természetesen nem sikerült a Plázánál parkolni, ahogy a násznépnek, hanem valami zsákutcában lyukadtunk ki végül. Mondjuk nem volt onnan messze a házasságkötő terem,de persze az sem sikerült elsőre, mivel bementünk a főbejáraton, s közölték hogy vissza kell menni, és a másik oldalról, egy éttermen keresztül kell bemenni :D. Hát jóvan :D.A terem nagyon szép volt, nem rég lett felújítva. A ceremónia érdekes volt, előkészítettem a zsepit, mert ugye én sírós vagyok, de semmi megható szöveg, belevágtak a közepébe, feltették a kérdést, mind a kettő igennel válaszolt, aláírtak, aztán küldték kifele a népet. Ilyet se láttam még! Mondjuk most igen, mert nem volt könny a szemem előtt, hogy elfedje :D.
Innen visszabotorkáltunk a zsákutcába, remélve hogy észrevesszük a kis vonatot, amit követni kell, és nem tévedünk el. Hát a kis vonat elhúzott, mi meg navit követve mentünk, persze kisebb kerülő most is lett benne, de a végén odaértünk.
Az ültetéssel nagyon meg voltam elégedve, a társaság nagyon klassz volt, sokat nevettem, és Borókáék is nagyon közel voltak. Ami nagyon tetszett, az a néptáncos rész volt. Borókának nagy ajándék volt, hogy keresztapja és annak "bandája" eljött, és egy kis néptánc oktatásban részesítette a vendégeket. Mindenki kiment, egy nagy kört alkottunk, összekapaszkodtunk, és úgy lépkedtünk kettőt jobbra, kettőt balra :). Aztán voltam bonyolultabb lépések is, de azon már nem mindenki vett részt :D.
A mennyasszony tánc szép volt, én csak néztem, aztán jót nevettem, mikor az egyik vendég hirtelen felkapta, és kiszaladt vele, Vera meg borítékot lóbálva kiabált, hogy héj, mi még nem végeztünk! :). Zseniális jelenet volt, alig bírtam abbahagyni a nevetést. De aztán visszahozták az ellopott arát, és helyreállt a rend.
Éjfél után átöltözött az ifjú pár, nagyon szép, igazi magyar ruhába. Ha már Magyar Boróka ment férjhez ;).
Aztán innen már lazább volt kicsit, kezdődtek a fotózások, hülyéskedések, és persze az italozás is. Természetesen csak annak, akinek nem kellett vezetni :).
Fél 4-ig bírtam éber állapotban, aztán elköszöntünk. Mire átöltöztem, meg sikerült elindulni, háromnegyed lett, és mire hazaértem, majdnem 6- Nagyon fáradt voltam, így elég lassan vezettem, biztos, ami biztos alapon :). Jó lagzi volt, örülök, hogy ott lehettem :).
Innen visszabotorkáltunk a zsákutcába, remélve hogy észrevesszük a kis vonatot, amit követni kell, és nem tévedünk el. Hát a kis vonat elhúzott, mi meg navit követve mentünk, persze kisebb kerülő most is lett benne, de a végén odaértünk.
Az ültetéssel nagyon meg voltam elégedve, a társaság nagyon klassz volt, sokat nevettem, és Borókáék is nagyon közel voltak. Ami nagyon tetszett, az a néptáncos rész volt. Borókának nagy ajándék volt, hogy keresztapja és annak "bandája" eljött, és egy kis néptánc oktatásban részesítette a vendégeket. Mindenki kiment, egy nagy kört alkottunk, összekapaszkodtunk, és úgy lépkedtünk kettőt jobbra, kettőt balra :). Aztán voltam bonyolultabb lépések is, de azon már nem mindenki vett részt :D.
A mennyasszony tánc szép volt, én csak néztem, aztán jót nevettem, mikor az egyik vendég hirtelen felkapta, és kiszaladt vele, Vera meg borítékot lóbálva kiabált, hogy héj, mi még nem végeztünk! :). Zseniális jelenet volt, alig bírtam abbahagyni a nevetést. De aztán visszahozták az ellopott arát, és helyreállt a rend.
Éjfél után átöltözött az ifjú pár, nagyon szép, igazi magyar ruhába. Ha már Magyar Boróka ment férjhez ;).
Fél 4-ig bírtam éber állapotban, aztán elköszöntünk. Mire átöltöztem, meg sikerült elindulni, háromnegyed lett, és mire hazaértem, majdnem 6- Nagyon fáradt voltam, így elég lassan vezettem, biztos, ami biztos alapon :). Jó lagzi volt, örülök, hogy ott lehettem :).
2012. szeptember 14., péntek
Izgalmak
Holnap megyek Fehérvárra, Boróék esküvőjére. Már izgulok :D. Tök jó belegondolni az előkészületekbe, izgulni, hogy minden rendben legyen, odaérni időben...tegnap este végre sikerült megtalálni a "tökéletes" felsőt, már egy hete ezzel szenvedek. Sőt, van végre boleróm, cipőm és táskám is. Ez tudom, rém izgalmasan hangzik :D.Na, mindegy, ezt csak úgy leírtam.
J. viszont nem tud velem tartani, dolgoznia kell, aminek nem igazán örülök :(.
Tegnap szólt Timi, hogy lenne egy új partner, aki nem beszél magyarul, éttermet nyit az Andrássyn, és nekem kéne kommunikálni vele angolul. Húúú :). Ma hívott is a nő, szerintem ő német, de nagyon szépen beszéli az angolt. Bár tudtam, hogy hívni fog, mégis meglepődtem, mikor ma reggel angolul szólt bele, és végig hülyén beszéltem kicsit, mert annyira izgultam, nehogy mondjak valami hülyeséget :). Aztán e-mailben folytattuk, az azért már jobban ment :). Hétfőn jön, reggel 10-re, hát kíváncsi leszek :).
J. viszont nem tud velem tartani, dolgoznia kell, aminek nem igazán örülök :(.
Tegnap szólt Timi, hogy lenne egy új partner, aki nem beszél magyarul, éttermet nyit az Andrássyn, és nekem kéne kommunikálni vele angolul. Húúú :). Ma hívott is a nő, szerintem ő német, de nagyon szépen beszéli az angolt. Bár tudtam, hogy hívni fog, mégis meglepődtem, mikor ma reggel angolul szólt bele, és végig hülyén beszéltem kicsit, mert annyira izgultam, nehogy mondjak valami hülyeséget :). Aztán e-mailben folytattuk, az azért már jobban ment :). Hétfőn jön, reggel 10-re, hát kíváncsi leszek :).
2012. szeptember 6., csütörtök
Távolságok
Azt hiszem ideje írnom kicsit magamról, István már kommentálta, hogy nincs új bejegyzés. Nem, mintha nem tudná mi történik velem majd minden nap :D.
De igaza volt, rég nincs új bejegyzés. Pedig többször is gondoltam rá, hogy írni kéne, de nem ment. Mit is írhattam volna? Az ember fia (azaz ez esetben lánya) szeret dicsekedni, azt mutatni, hogy minden jól megy. Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam, csupán csak eltávolodtam egy csomó mindentől, a fal, amely bennem emelkedett meggátolt abban, hogy írjak.
Az elmúlt jó másfél hónapban sok minden történt. J. belépett az életembe, sokkal nagyobb mértékben, mint szerettem, vagy vártam volna. És ezt rosszul kezeltem, nagyon rosszul. Nem szeretem, amikor helyzetek kihozzák belőlem, hogy hárpia legyek. Vagy ahhoz nem kellenek helyzetek? :). Ha valami a nem vártnak megfelelően történik, nem tudok mit kezdeni vele, és elfogadni sem tudom. Így hát elkezdtem undok és barátságtalan lenni. Szerintem ilyenkor nálam jobban senki nem utál engem, és tök jogos lett volna, hogy el legyek küldve melegebb éghajlatra, de mégse történt meg. Sőt, még egy esélyt kért...nos,e nnyit a szerelmi életemről :).
Voltam otthon augusztus elején. Nagyon mozgalmas 4 nap volt, mondhatom. Egy részt se tudtam megnézni a sorozatomból, mindig volt mit csinálni :D. Pedig felkészültem: film, zene, könyvek :D. Jól van, szeretek én otthon lenni, de legutóbb mikor ez huzamosabb ideig történt, bizony voltak szabad óráim. Jobb előrelátónak lenni :).
Szóval találkoztam az apai részemmel, és az anyaival is, ahogy ez lenni szokott. Az apai részen keresztanyu kivételével mindenkinek odamondtam kicsit, illetve kaptam kicsit. Mondjuk apám megjegyzése, mely szerint nem vagyok kövér, csak molett, és álljak már Ágota mellé (csak hogy lássam milyen is egy csinos lány) még mindig képes felidegesíteni. Nagyon fájt, hogy ezt mondta. Ha jól tudom- márpedig ez nem kérdés :D- sose mondta ki, hogy szeret. Pedig jobban esett volna azt hallani, na de mindegy. Most éreztem, hogy igazából mekkora távolság van köztünk, ugyanakkor azt is, hogy már egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, hogy ezt csökkentsem, mivel ez egy mission impossible. Van neki egy lánya, akit szeressen, úgyhogy nem hagytam magára :). Ennek köszönhetően fél órát töltöttem náluk, és a másnapi meghívásra egész eredetien nemet mondtam :).
Aztán ott van ugye apai nagymamám is, aki az utóbbi pár alkalommal csak panaszból állt, és mély bocsánatkérésből, amiért nem tud nekem semmit adni. Kérte a fene erre. Két mondatból megtudta, hogy jól vagyok, és sokat keresek, és ez elég volt ahhoz, hogy letudjunk engem, és panaszkodhasson tovább. Aztán utolsó nap már nem bírtam tovább cérnával, kicsit kiosztottam szegényt. Tudom, ez nem szép egy idős hölggyel szemben, csak már kicsit sok volt. A másik kedvencem, mikor azt mondja, hogy szegény apám, mennyire rossz helyzetben van...na, ilyenkor szoktam menekülni tőle :).
A másik oldal viszont jó, mint mindig. Ők a családom :). Mondjuk unokatestvérem férjét leköcsögöztem (mivel az), de ő nem vér szerinti rokon :D.
Na jó, mielőtt azt a benyomást kelteném, hogy hú de tökéletes vagyok, mert mindenkit kiosztottam, elmondanám, nem így gondolom. Ez csak a tisztázás végett :).
Visszajönni megint magányos érzés volt, így pár napba beletelt, mig helyre jöttem, és visszazökkentem.
Jövő hétvégén esküvőbe megyünk, így nemrég ruhapróbát tartottam, hogy beleférek-e még...Bátyus csekkolta, hogy jó-e, meg is jegyezte, hogy van ott anyag :) (hát remek), de nagyon elegáns, mehetek :). Csak az a gond, hogy állva még elvagyok, de ha le kell ülni :D. Hú, nagyon bele kell húznom, ez a fogadásos torna jó dolog, csak még nincs látszata, pedig le kell gyűrnöm az effajta megjegyzéseket :). Tegnap kaptam is egy új otthoni kínzószert, taposógép formájában, aminek igen örülök, mert egész kellemesen el lehet tölteni rajta 40 percet, akár filmnézéssel ötvözve :). Akit érdekel, jöhet edzeni :D. (úgy érzem egyetlen ilyen ember se lesz :D).
Szóval nagyjából ennyi történt az elmúlt időszakban. Úgyhogy most el is köszönök, szerintem karácsonyig írok még :D.
De igaza volt, rég nincs új bejegyzés. Pedig többször is gondoltam rá, hogy írni kéne, de nem ment. Mit is írhattam volna? Az ember fia (azaz ez esetben lánya) szeret dicsekedni, azt mutatni, hogy minden jól megy. Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam, csupán csak eltávolodtam egy csomó mindentől, a fal, amely bennem emelkedett meggátolt abban, hogy írjak.
Az elmúlt jó másfél hónapban sok minden történt. J. belépett az életembe, sokkal nagyobb mértékben, mint szerettem, vagy vártam volna. És ezt rosszul kezeltem, nagyon rosszul. Nem szeretem, amikor helyzetek kihozzák belőlem, hogy hárpia legyek. Vagy ahhoz nem kellenek helyzetek? :). Ha valami a nem vártnak megfelelően történik, nem tudok mit kezdeni vele, és elfogadni sem tudom. Így hát elkezdtem undok és barátságtalan lenni. Szerintem ilyenkor nálam jobban senki nem utál engem, és tök jogos lett volna, hogy el legyek küldve melegebb éghajlatra, de mégse történt meg. Sőt, még egy esélyt kért...nos,e nnyit a szerelmi életemről :).
Voltam otthon augusztus elején. Nagyon mozgalmas 4 nap volt, mondhatom. Egy részt se tudtam megnézni a sorozatomból, mindig volt mit csinálni :D. Pedig felkészültem: film, zene, könyvek :D. Jól van, szeretek én otthon lenni, de legutóbb mikor ez huzamosabb ideig történt, bizony voltak szabad óráim. Jobb előrelátónak lenni :).
Szóval találkoztam az apai részemmel, és az anyaival is, ahogy ez lenni szokott. Az apai részen keresztanyu kivételével mindenkinek odamondtam kicsit, illetve kaptam kicsit. Mondjuk apám megjegyzése, mely szerint nem vagyok kövér, csak molett, és álljak már Ágota mellé (csak hogy lássam milyen is egy csinos lány) még mindig képes felidegesíteni. Nagyon fájt, hogy ezt mondta. Ha jól tudom- márpedig ez nem kérdés :D- sose mondta ki, hogy szeret. Pedig jobban esett volna azt hallani, na de mindegy. Most éreztem, hogy igazából mekkora távolság van köztünk, ugyanakkor azt is, hogy már egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, hogy ezt csökkentsem, mivel ez egy mission impossible. Van neki egy lánya, akit szeressen, úgyhogy nem hagytam magára :). Ennek köszönhetően fél órát töltöttem náluk, és a másnapi meghívásra egész eredetien nemet mondtam :).
Aztán ott van ugye apai nagymamám is, aki az utóbbi pár alkalommal csak panaszból állt, és mély bocsánatkérésből, amiért nem tud nekem semmit adni. Kérte a fene erre. Két mondatból megtudta, hogy jól vagyok, és sokat keresek, és ez elég volt ahhoz, hogy letudjunk engem, és panaszkodhasson tovább. Aztán utolsó nap már nem bírtam tovább cérnával, kicsit kiosztottam szegényt. Tudom, ez nem szép egy idős hölggyel szemben, csak már kicsit sok volt. A másik kedvencem, mikor azt mondja, hogy szegény apám, mennyire rossz helyzetben van...na, ilyenkor szoktam menekülni tőle :).
A másik oldal viszont jó, mint mindig. Ők a családom :). Mondjuk unokatestvérem férjét leköcsögöztem (mivel az), de ő nem vér szerinti rokon :D.
Na jó, mielőtt azt a benyomást kelteném, hogy hú de tökéletes vagyok, mert mindenkit kiosztottam, elmondanám, nem így gondolom. Ez csak a tisztázás végett :).
Visszajönni megint magányos érzés volt, így pár napba beletelt, mig helyre jöttem, és visszazökkentem.
Jövő hétvégén esküvőbe megyünk, így nemrég ruhapróbát tartottam, hogy beleférek-e még...Bátyus csekkolta, hogy jó-e, meg is jegyezte, hogy van ott anyag :) (hát remek), de nagyon elegáns, mehetek :). Csak az a gond, hogy állva még elvagyok, de ha le kell ülni :D. Hú, nagyon bele kell húznom, ez a fogadásos torna jó dolog, csak még nincs látszata, pedig le kell gyűrnöm az effajta megjegyzéseket :). Tegnap kaptam is egy új otthoni kínzószert, taposógép formájában, aminek igen örülök, mert egész kellemesen el lehet tölteni rajta 40 percet, akár filmnézéssel ötvözve :). Akit érdekel, jöhet edzeni :D. (úgy érzem egyetlen ilyen ember se lesz :D).
Szóval nagyjából ennyi történt az elmúlt időszakban. Úgyhogy most el is köszönök, szerintem karácsonyig írok még :D.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)