Távolságok

Azt hiszem ideje írnom kicsit magamról, István már kommentálta, hogy nincs új bejegyzés. Nem, mintha nem tudná mi történik velem majd minden nap :D.
De igaza volt, rég nincs új bejegyzés. Pedig többször is gondoltam rá, hogy írni kéne, de nem ment. Mit is írhattam volna? Az ember fia (azaz ez esetben lánya) szeret dicsekedni, azt mutatni, hogy minden jól megy. Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam, csupán csak eltávolodtam egy csomó mindentől, a fal, amely bennem emelkedett meggátolt abban, hogy írjak.
Az elmúlt jó másfél hónapban sok minden történt. J. belépett az életembe, sokkal nagyobb mértékben, mint szerettem, vagy vártam volna. És ezt rosszul kezeltem, nagyon rosszul. Nem szeretem, amikor helyzetek kihozzák belőlem, hogy hárpia legyek. Vagy ahhoz nem kellenek helyzetek? :). Ha valami a nem vártnak megfelelően történik, nem tudok mit kezdeni vele, és elfogadni sem tudom. Így hát elkezdtem undok és barátságtalan lenni. Szerintem ilyenkor nálam jobban senki nem utál engem, és tök jogos lett volna, hogy el legyek küldve melegebb éghajlatra, de mégse történt meg. Sőt, még egy esélyt kért...nos,e nnyit a szerelmi életemről :).
Voltam otthon augusztus elején. Nagyon mozgalmas 4 nap volt, mondhatom. Egy részt se tudtam megnézni a sorozatomból, mindig volt mit csinálni :D. Pedig felkészültem: film, zene, könyvek :D. Jól van, szeretek én otthon lenni, de legutóbb mikor ez huzamosabb ideig történt, bizony voltak szabad óráim. Jobb előrelátónak lenni :).
Szóval találkoztam az apai részemmel, és az anyaival is, ahogy ez lenni szokott. Az apai részen keresztanyu kivételével mindenkinek odamondtam kicsit, illetve kaptam kicsit. Mondjuk apám megjegyzése, mely szerint nem vagyok kövér, csak molett, és álljak már Ágota mellé (csak hogy lássam milyen is egy csinos lány) még mindig képes felidegesíteni. Nagyon fájt, hogy ezt mondta. Ha jól tudom- márpedig ez nem kérdés :D- sose mondta ki, hogy szeret. Pedig jobban esett volna azt hallani, na de mindegy. Most éreztem, hogy igazából mekkora távolság van köztünk, ugyanakkor azt is, hogy már egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, hogy ezt csökkentsem, mivel ez egy mission impossible. Van neki egy lánya, akit szeressen, úgyhogy nem hagytam magára :). Ennek köszönhetően fél órát töltöttem náluk, és a másnapi meghívásra egész eredetien nemet mondtam :).
Aztán ott van ugye apai nagymamám is, aki az utóbbi pár alkalommal csak panaszból állt, és mély bocsánatkérésből, amiért nem tud nekem semmit adni. Kérte a fene erre. Két mondatból megtudta, hogy jól vagyok, és sokat keresek, és ez elég volt ahhoz, hogy letudjunk engem, és panaszkodhasson tovább. Aztán utolsó nap már nem bírtam tovább cérnával, kicsit kiosztottam szegényt. Tudom, ez nem szép egy idős hölggyel szemben, csak már kicsit sok volt. A másik kedvencem, mikor azt mondja, hogy szegény apám, mennyire rossz helyzetben van...na, ilyenkor szoktam menekülni tőle :).
A másik oldal viszont jó, mint mindig. Ők a családom :). Mondjuk unokatestvérem férjét leköcsögöztem (mivel az), de ő nem vér szerinti rokon :D.
Na jó, mielőtt azt a benyomást kelteném, hogy hú de tökéletes vagyok, mert mindenkit kiosztottam, elmondanám, nem így gondolom. Ez csak a tisztázás végett :).
Visszajönni megint magányos érzés volt, így pár napba beletelt, mig helyre jöttem, és visszazökkentem.
Jövő hétvégén esküvőbe megyünk, így nemrég ruhapróbát tartottam, hogy beleférek-e még...Bátyus csekkolta, hogy jó-e, meg is jegyezte, hogy van ott anyag :) (hát remek), de nagyon elegáns, mehetek :). Csak az a gond, hogy állva még elvagyok, de ha le kell ülni :D. Hú, nagyon bele kell húznom, ez a fogadásos torna jó dolog, csak még nincs látszata, pedig le kell gyűrnöm az effajta megjegyzéseket :).  Tegnap kaptam is egy új otthoni kínzószert, taposógép formájában, aminek igen örülök, mert egész kellemesen el lehet tölteni rajta 40 percet, akár filmnézéssel ötvözve :). Akit érdekel, jöhet edzeni :D. (úgy érzem egyetlen ilyen ember se lesz :D).
Szóval nagyjából ennyi történt az elmúlt időszakban. Úgyhogy most el is köszönök, szerintem karácsonyig írok még :D.