" Az öreg otthagyta, valamivel távolabb leült egy fatönkre, és zsebre tette a kését.
- Hát nézd, Fülig Jimmy!- szólt elgondolkodva, de igen határozottan, rövid csend után.- Ez mind szép , amiket meséltél, de jegyezd meg magadnak, hogy aki engem nagyon keres, azzal előfordulhat, hogy megtalál véletlenül. Nyugodtan beszélt, mert Fülig Jimmy tudhatta, hogy amilyen ellenőrizhetetlenül gyors mozdulattal eltűnt a kés, ugyanúgy előkerülhet megint.- Te tudod jól, hogy mindig a gyengém voltál...Csak sétálgass fiam, fel és alá, dugd zsebre a kezed nyugodtan, volt nálad egy revolver meg egy kés, azokat kiloptam az imént. A fogaidat ne csikorgasd, mert mind kihullik, mire velem egyidős leszel, pedig ilyen korban sem árt, ha az embernek foga van.
- Majd még ezért egyszer...
- Csak te ne fenyegessél engem, mert már többször is megijedtem, amikor mérges voltál, és nyugtalanul háltam. "
Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló
2011. február 18., péntek
Rég nem látott
Múlt hétvégén rég nem látott osztálytársamnál és barátnőmnél jártunk gödöllőn. Kellemes találkozás volt, már tényleg régen találkoztunk, beszélgetni egy jót meg főleg rég nem tudtunk. Jól esett, és Krisz is jól érezte magát, mondjuk elég sokat hagytuk a két fiút külön...hát igen, ha két nő elkezdi:-).
De ezen találkozó előtt történtek még események, többek között péntek este 10-től fallabdázni voltunk. Most az Allée-ba mentünk, ez a pálya jobbnak tűnt mindkettőnken, mivel teljesen hátul van, és itt nincs olyan feszengés, hogy játék közben láthatnak minket...fél 11-kor a jobb szemem már teljesen le akart ragadni, nagyon álmos voltam. De hamar elrepült az idő, jobban is ment a játék, mint első alkalommal:-). Persze mire ágyba kerültünk, ismét jó késő lett...és szombaton is jó késő volt, mire sikerült felkelnünk:-). Merthogy felébredtünk ugyan 11 környékén, és még reggeliztünk is, de aztán visszabújtunk Ákos koncerteket nézni. Az első és harmadik jó volt, a másodikat átaludtuk. Krisztián csuda édes volt! Én fáztam, és befelé fordultam, ő meg utánam, hogy felmelegítsen:-))). És tudni kell, ha ő utánam fordul, akkor ott két percen belül alvás lesz. Természetesen így is történt, elaludtunk mindketten, majd egy jó óra múlva ébredés után mondja Krisz: De hát én nem is voltam álmos!:-)))))))))) Kis Cukorfalat! Hogy bealudt:-) (velem együtt). És mivel sikerült így ellustálkodni a napot, iparkodni kellett a délután folyamán, ugyanis este decathlonba készültünk, ami 8-ig volt nyitva, és legkésőbb 7-kor indulni kellett, s előtte még rántott husit készíteni, krumplit sütni, hajat vágni és a konyhát kitakarítani kellett. Szóval pörgés volt:-). És sikerélmény is, mivel az ebéd nagyon jól sikerült, Krisztián megdicsérte, ízlett neki, és ez nagyon jól esett a lelkemnek:-). Persze 7-kor nem sikerült elindulni, kb. 10 perccel később viszont igen. A forgalom marha nagy volt kifelé, így félő volt, hogy nem érünk oda zárásig, de összejött. Csak épp cipőt nem kaptunk:-(, így átmentünk Auchanba is, na de azt inkább hagyjuk...
Úgyhogy jó kis hétvége volt, és egy kis varázs még a hétfői napban is volt, Valentin, ugyebár:-). Bár eredeti tervem nem sikerül a képeslapcsempészéssel, de egy B terv összejött, én pedig egy nagyszerű válogatásokkal teli CD-t kaptam, amit bele jövet sikerült szinte végig meghallgatni. Szép reggel volt:-)
De ezen találkozó előtt történtek még események, többek között péntek este 10-től fallabdázni voltunk. Most az Allée-ba mentünk, ez a pálya jobbnak tűnt mindkettőnken, mivel teljesen hátul van, és itt nincs olyan feszengés, hogy játék közben láthatnak minket...fél 11-kor a jobb szemem már teljesen le akart ragadni, nagyon álmos voltam. De hamar elrepült az idő, jobban is ment a játék, mint első alkalommal:-). Persze mire ágyba kerültünk, ismét jó késő lett...és szombaton is jó késő volt, mire sikerült felkelnünk:-). Merthogy felébredtünk ugyan 11 környékén, és még reggeliztünk is, de aztán visszabújtunk Ákos koncerteket nézni. Az első és harmadik jó volt, a másodikat átaludtuk. Krisztián csuda édes volt! Én fáztam, és befelé fordultam, ő meg utánam, hogy felmelegítsen:-))). És tudni kell, ha ő utánam fordul, akkor ott két percen belül alvás lesz. Természetesen így is történt, elaludtunk mindketten, majd egy jó óra múlva ébredés után mondja Krisz: De hát én nem is voltam álmos!:-)))))))))) Kis Cukorfalat! Hogy bealudt:-) (velem együtt). És mivel sikerült így ellustálkodni a napot, iparkodni kellett a délután folyamán, ugyanis este decathlonba készültünk, ami 8-ig volt nyitva, és legkésőbb 7-kor indulni kellett, s előtte még rántott husit készíteni, krumplit sütni, hajat vágni és a konyhát kitakarítani kellett. Szóval pörgés volt:-). És sikerélmény is, mivel az ebéd nagyon jól sikerült, Krisztián megdicsérte, ízlett neki, és ez nagyon jól esett a lelkemnek:-). Persze 7-kor nem sikerült elindulni, kb. 10 perccel később viszont igen. A forgalom marha nagy volt kifelé, így félő volt, hogy nem érünk oda zárásig, de összejött. Csak épp cipőt nem kaptunk:-(, így átmentünk Auchanba is, na de azt inkább hagyjuk...
Úgyhogy jó kis hétvége volt, és egy kis varázs még a hétfői napban is volt, Valentin, ugyebár:-). Bár eredeti tervem nem sikerül a képeslapcsempészéssel, de egy B terv összejött, én pedig egy nagyszerű válogatásokkal teli CD-t kaptam, amit bele jövet sikerült szinte végig meghallgatni. Szép reggel volt:-)
2011. február 11., péntek
A meghallgatott imádság
Az alábbi verset ma kaptam. Már ismertem, de nagyon jól esett a lelkemnek, mert nagyon szeretem:-)
A MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG
Erőt kértem az Úrtól,
S Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és Ő problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondokozó agyat és testi erőt kaptam
hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett,
alkalmat kaptam a jóra.
Semmit sem kaptam, amit kértem
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!
2011. február 10., csütörtök
Csak a lényeget: röviden:-)
Kényeztetés orálisan, análisan - nincs olyan pasi, aki ne lenne kapható rá. Hogy ez a nőnek nem mindig fekszik? Sebaj. A férfi akkor is betolja azt, amit ilyenkor szokás. Mert alanyi jogon jár neki a szex. Mivel a nők nem vevők az erőszakra, Franco Marcót kérdezték meg, hogy mit tegyenek.
"Kedves Marco!
A gond a pasikkal pedig a következő. Nem biztos, hogy hinni lehet nekik. Az egyik azt mondja, ha az orgazmus által termelt utódokat lenyelem, az az ő teljes elfogadását jelenti, és motiválja, hogy engem még jobban szeressen. Nekem gyanús, nem lesz-e ebből később az, hogy 'ez a kis kurva mindenre képes', és elveszítem a megbecsülésemet. Nos, az orális szexet annyira akarja, hogy nem mulaszt el egyetlen erre való célzást sem. Mi legyen: próbáljam vagy ne? Nekem ez a nagy kérdésem, kérlek, válaszolj.
Üdv: Kutyamosi"
Kedves Kutyamosi!
Nyeld le.
Üdv.
Marco
"Kedves Marco!
A pasim egyfolytában erőlteti az análszexet. Hiába mondom, hogy nekem ez nem jó, ő azt mondja, akkor válok igazi nővé, ha engedem, hogy hátulról is csinálja. Múltkor megpróbáltuk. Durván akarta benyomni a péniszét, fájt nagyon, kértem, hogy hagyja abba, erre megsértődött. Teljesen kikészült, szerinte alkalmatlan vagyok a szerelemre, és azt mondta, hogy ha ezt nem engedem neki, akkor nem is szeretem igazán. Pedig én imádom. Csak nem akarom, hogy a fenekemet használja. Most arra kért, gondoljam át a helyzetet: ő pár napra lelép, s ha elég érett vagyok már, akkor szóljak és újrakezdhetjük. Most mit csináljak? Az ajtóm nyitva áll előtte, de nem vagyok képes olyan dolgokra, amiket kér. Szerinted?
Köszönöm.
Tünde"
Kedves Tünde!
Ajtó becsuk. Kulccsal.
Üdv.
Marco
"Kedves Marco!
A gond a pasikkal pedig a következő. Nem biztos, hogy hinni lehet nekik. Az egyik azt mondja, ha az orgazmus által termelt utódokat lenyelem, az az ő teljes elfogadását jelenti, és motiválja, hogy engem még jobban szeressen. Nekem gyanús, nem lesz-e ebből később az, hogy 'ez a kis kurva mindenre képes', és elveszítem a megbecsülésemet. Nos, az orális szexet annyira akarja, hogy nem mulaszt el egyetlen erre való célzást sem. Mi legyen: próbáljam vagy ne? Nekem ez a nagy kérdésem, kérlek, válaszolj.
Üdv: Kutyamosi"
Kedves Kutyamosi!
Nyeld le.
Üdv.
Marco
"Kedves Marco!
A pasim egyfolytában erőlteti az análszexet. Hiába mondom, hogy nekem ez nem jó, ő azt mondja, akkor válok igazi nővé, ha engedem, hogy hátulról is csinálja. Múltkor megpróbáltuk. Durván akarta benyomni a péniszét, fájt nagyon, kértem, hogy hagyja abba, erre megsértődött. Teljesen kikészült, szerinte alkalmatlan vagyok a szerelemre, és azt mondta, hogy ha ezt nem engedem neki, akkor nem is szeretem igazán. Pedig én imádom. Csak nem akarom, hogy a fenekemet használja. Most arra kért, gondoljam át a helyzetet: ő pár napra lelép, s ha elég érett vagyok már, akkor szóljak és újrakezdhetjük. Most mit csináljak? Az ajtóm nyitva áll előtte, de nem vagyok képes olyan dolgokra, amiket kér. Szerinted?
Köszönöm.
Tünde"
Kedves Tünde!
Ajtó becsuk. Kulccsal.
Üdv.
Marco
2011. február 9., szerda
Egy csodálatos kert
A Viskó című könyvben Sarayu elviszi Mac-et egy kertbe, hogy segítsen kicsit neki az ottani munkálatokban. Odafele menet beszélgetnek, és Mac egyszer csak ámulattal veszi észre, hogy milyen gyönyörű helyre érkeztek. Gyönyörű, ugyanakkor gazos, van benne kártevő is, de a színeknek olyan csodálatos variációja, amilyet Mac még sohasem látott. Nekilátnak a munkának, Mac nagyon nehéznek érzi, de közben élvezi a látványt, ami kárpótolja. A végén szinte hulla fáradtan esik össze, és megkérdezi Sarayu-t, hogy mi ez a hely.
- Ez a Te lelked- hangzik a válasz, Sarayu ugyanis nem más, mint a Szentlélek...
Nagyon szép ez a jelenet, bemutatja hogy Isten milyen csodálattal tekint a lelkünkre, mennyire egyedi az és milyen örömét leli mindegyikünkben. Na, de nem ezt akartam ebben a bejegyzésben leírni, csak ez jutott eszembe a mai állapotomról.
Az történt ugyanis, hogy érzelmileg ma ismét meghaltam:-(. Amióta együtt vagyunk Krisztiánnal, többször éreztem már határozottan, hogy gát van bennem. Egy olyan gát, aminek nagyon vastag a fala, és nem hagyja hogy mögötte az érzelmek és a csodás pillanatok felszínre törjenek. Ismeri valaki ezt az érzést? Rohadtul kínzó tud lenni! Ma természetesen kiborultam ezen, és elkezdtem Neki is írni erről. És ahogy írtam, ahogy kiadtam magamból egy kicsit, kezdett egyre világosabb lenni egy-két dolog. Nagy igazság van abban, hogy az embernek előbb magát kell szeretnie. Én nem szeretem magam, bár ez azért az elmúlt években elég szépen változott. S mivel nem szeretem magam, azt se tudom elhinni, hogy más szerethet. Talán ezért félek ennyire a pokoltól is, mert ilyen embert Isten se szerethet. Hogyan is tehetné? S ha már Ő sem szeret, akkor nincs remény a mennyre, s akkor értelme sincs semminek, és kb. itt a kör is bezárul. Milyen érthetően (legalábbis remélem) össze tudtam ezt ma itt foglalni, holott éveken keresztül kínzott ez az egész...na, és ebből kiemelve egy szeletet, hogyan is bízhatnék abban, hogy egy nagyszerű embernek, mint Krisztián, én tényleg tetszem, hogy tényleg érdeklik a dolgaim, és szívesen van velem? Pillanatok alatt el tudom veszíteni a hitemet ebben, holott egy pillanatig sem adott erre okot! És ha ez itt elindul lefelé, akkor egyből záródnak az ajtók, kint marad minden ami szép, mert akkor nem sérülhetek...igen ám, csak hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ez a zárt ajtó feszül, mintha döngetnék, mintha erősen nyomnák, feszít az érzés, úgy érzem nem vagyok tisztességes, hisz nem mutatom ezt, nem akarom ezzel bántani Kriszt, nem akarom hogy tudja, hogy ne fájjon neki. Érzéketlennek érzem magam ilyenkor, és méltatlannak arra, hogy bárki is mellettem legyen. Érzelmileg szegény vagyok. Aztán ha kisírom magam, és megkönnyebülök, résnyire kinyílik az ajtó, és a szívem örülni tud annak, hogy Krisz szó nélkül felkel 4 óra alvás után, hogy engem templomba vigyen, majd szó nélkül értem jön; érdekli minden kis butaságom, eljön velem számtalan ismeretlen helyre, feladja értem a focit, mellettem alszik el és ébred oly sokszor...ilyenkor megtelik a szívem, és örülök! De félek, nagyon sok félelem van bennem, nagyon sok. Keményen küzdök, mert van miért, mert Ő fontos nekem, és nem akarom elveszíteni!
Kezdem egyre inkább megérteni azt is, mennyi gátlást okozott bennem sok vallásos ember. Az, hogy nem a saját hitemet éltem meg, nagyon káros dolog. Ha egyik azt mondta fekete, akkor én a pokol legmélyebb bugyrában éreztem magam, ha azt mondta fehér, leesett egy kő és pár óráig jól voltam...a kényszer, a kell dolgok szinte ölni tudnak! A nyomás, hogy szex ne legyen házasság előtt, azt alakította ki bennem, hogy ha kapcsolatba kerültem, akkor úgy álltam hozzá, hogy ebből csak házasság lehet, így kisebb volt a bűntudat, viszont több volt az elvárás önmagammal szemben, egyből olyan érzéseket vártam, melyek az elején még nem lehetnek, ahhoz idő kell, és léptem át olyan fontos szakaszokon, melyek nélkül nem épülhet ki egy kapcsolat. Ezt ma először tudatosítottam így magamban. És most őszintén szólva kicsit dühös vagyok. Nem akarok se a vallás,se Isten ellen fordulni. Csupán csak magam szeretném a meggyőződéseimet megszerezni, és ápolgatni, nem pedig azt élni, amit mások mondanak, hogy jó. Isten fontos nekem, és keresem Őt. Azt hiszem nagyon is görcsösen. Szeretném ezt letenni, és szívvel megtapasztalni, hogy ki is Ő, ki vagyok én, hol a helyem a világban. És szeretném a magamról alkotott szinte teljesen negatív énképet is végre a helyére tenni, mert nem vagyok én tökéletes, de azért csupa rossz se...
Visszakanyarodva a történet elejére: A Viskó nekem sokat segített, végre megtaláltam azt az Istent benne, akit régen elvesztettem, és bár nem gyógyult meg a lelkem, de jelentőset javult. Még párszor ki fogom olvasni a könyvet, az biztos, nekem egy alkalom soha nem elég semmire:-).
Úgy érzem, ma komoly munkát végeztem a saját kertemben:-)
- Ez a Te lelked- hangzik a válasz, Sarayu ugyanis nem más, mint a Szentlélek...
Nagyon szép ez a jelenet, bemutatja hogy Isten milyen csodálattal tekint a lelkünkre, mennyire egyedi az és milyen örömét leli mindegyikünkben. Na, de nem ezt akartam ebben a bejegyzésben leírni, csak ez jutott eszembe a mai állapotomról.
Az történt ugyanis, hogy érzelmileg ma ismét meghaltam:-(. Amióta együtt vagyunk Krisztiánnal, többször éreztem már határozottan, hogy gát van bennem. Egy olyan gát, aminek nagyon vastag a fala, és nem hagyja hogy mögötte az érzelmek és a csodás pillanatok felszínre törjenek. Ismeri valaki ezt az érzést? Rohadtul kínzó tud lenni! Ma természetesen kiborultam ezen, és elkezdtem Neki is írni erről. És ahogy írtam, ahogy kiadtam magamból egy kicsit, kezdett egyre világosabb lenni egy-két dolog. Nagy igazság van abban, hogy az embernek előbb magát kell szeretnie. Én nem szeretem magam, bár ez azért az elmúlt években elég szépen változott. S mivel nem szeretem magam, azt se tudom elhinni, hogy más szerethet. Talán ezért félek ennyire a pokoltól is, mert ilyen embert Isten se szerethet. Hogyan is tehetné? S ha már Ő sem szeret, akkor nincs remény a mennyre, s akkor értelme sincs semminek, és kb. itt a kör is bezárul. Milyen érthetően (legalábbis remélem) össze tudtam ezt ma itt foglalni, holott éveken keresztül kínzott ez az egész...na, és ebből kiemelve egy szeletet, hogyan is bízhatnék abban, hogy egy nagyszerű embernek, mint Krisztián, én tényleg tetszem, hogy tényleg érdeklik a dolgaim, és szívesen van velem? Pillanatok alatt el tudom veszíteni a hitemet ebben, holott egy pillanatig sem adott erre okot! És ha ez itt elindul lefelé, akkor egyből záródnak az ajtók, kint marad minden ami szép, mert akkor nem sérülhetek...igen ám, csak hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ez a zárt ajtó feszül, mintha döngetnék, mintha erősen nyomnák, feszít az érzés, úgy érzem nem vagyok tisztességes, hisz nem mutatom ezt, nem akarom ezzel bántani Kriszt, nem akarom hogy tudja, hogy ne fájjon neki. Érzéketlennek érzem magam ilyenkor, és méltatlannak arra, hogy bárki is mellettem legyen. Érzelmileg szegény vagyok. Aztán ha kisírom magam, és megkönnyebülök, résnyire kinyílik az ajtó, és a szívem örülni tud annak, hogy Krisz szó nélkül felkel 4 óra alvás után, hogy engem templomba vigyen, majd szó nélkül értem jön; érdekli minden kis butaságom, eljön velem számtalan ismeretlen helyre, feladja értem a focit, mellettem alszik el és ébred oly sokszor...ilyenkor megtelik a szívem, és örülök! De félek, nagyon sok félelem van bennem, nagyon sok. Keményen küzdök, mert van miért, mert Ő fontos nekem, és nem akarom elveszíteni!
Kezdem egyre inkább megérteni azt is, mennyi gátlást okozott bennem sok vallásos ember. Az, hogy nem a saját hitemet éltem meg, nagyon káros dolog. Ha egyik azt mondta fekete, akkor én a pokol legmélyebb bugyrában éreztem magam, ha azt mondta fehér, leesett egy kő és pár óráig jól voltam...a kényszer, a kell dolgok szinte ölni tudnak! A nyomás, hogy szex ne legyen házasság előtt, azt alakította ki bennem, hogy ha kapcsolatba kerültem, akkor úgy álltam hozzá, hogy ebből csak házasság lehet, így kisebb volt a bűntudat, viszont több volt az elvárás önmagammal szemben, egyből olyan érzéseket vártam, melyek az elején még nem lehetnek, ahhoz idő kell, és léptem át olyan fontos szakaszokon, melyek nélkül nem épülhet ki egy kapcsolat. Ezt ma először tudatosítottam így magamban. És most őszintén szólva kicsit dühös vagyok. Nem akarok se a vallás,se Isten ellen fordulni. Csupán csak magam szeretném a meggyőződéseimet megszerezni, és ápolgatni, nem pedig azt élni, amit mások mondanak, hogy jó. Isten fontos nekem, és keresem Őt. Azt hiszem nagyon is görcsösen. Szeretném ezt letenni, és szívvel megtapasztalni, hogy ki is Ő, ki vagyok én, hol a helyem a világban. És szeretném a magamról alkotott szinte teljesen negatív énképet is végre a helyére tenni, mert nem vagyok én tökéletes, de azért csupa rossz se...
Visszakanyarodva a történet elejére: A Viskó nekem sokat segített, végre megtaláltam azt az Istent benne, akit régen elvesztettem, és bár nem gyógyult meg a lelkem, de jelentőset javult. Még párszor ki fogom olvasni a könyvet, az biztos, nekem egy alkalom soha nem elég semmire:-).
Úgy érzem, ma komoly munkát végeztem a saját kertemben:-)
2011. február 8., kedd
Szülinapos vagyok!
Isten éltessen 30.-ik szülinapomon! Köszönöm szépen!:-)
Még soha nem köszöntöttem fel magam:-). És még soha sem köszöntöttek fel ennyien, és volt ennyire csodás a szülinapom.
Már csütörtökön elkezdődtek a köszöntések a Gáborral való közös szülinap alkalmával. Szilvi, Triki és Székiék akkor köszöntöttek fel. Előtte ugye Péter. Aztán pénteken Boróéknál voltunk, eredetileg együtt töltöttük volna a vasárnapot, de ez meghiúsult, így a péntek délutánt terveztük meg. Jó volt, csak kicsit kába voltam, fájt a fejem, és a kedvem se volt az igazi. Szombat este R. Tamás szülinapját ünnepeltük. Az elején picit unalmas volt, de aztán nagyon jól alakult. Ott voltak Dunai Csabiék és Hajdú Laci is, akivel nagyon rég nem beszélgettem egy jót; most bepótoltuk, és iszonyat jól esett a lelkemnek, nagyon kellemes csalódás volt:-). És persze Tori is ott volt, szegényke ugyan kissé kiborult formájában...
Éjfélkor jöttünk el, aztán mentünk ki veresre, hogy reggel tudjuk kialudni magunkat, és onnan menjünk a családi ebédre. Ami eredetileg 2-től lett volna, de picit tolódott, és végülis 3-ra értünk le. Az étterem nagyon szép volt szerintem, a pincér meg baromi jó fej, nagyon tetszett a vidámsága és a poénjai:-). Barackos-camamberes csirkemellet rendeltem sült krumplival, és Éva még görög salit is hozott mellé:-). Nagyon fincsi volt, csak épp akkora adag, hogy a felét bírtam csupán megenni...Krisz meg legnagyobb meglepetésemre az óriás szelet húst olyan gyorsan benyomta kruplival, hogy csak lestem. Pont ő, aki mindig lassan és megfontoltan eszik:-).És ittam fincsi baileys-t is, bár lehet hogy abból elég lett volna csupán egy pohárkával:-). Kissé bekábultam tőle, Krisz még meg is kérdezte, hogy alszom-e:-).
Ebéd után jöttünk átöltözni, hogy mielőbb beérjünk pestre, hogy még ott is tortázzunk egy kicsit. Ugyanis még veresen is volt torta is, méghozzá tüzijátékos. Nagyon szép volt, még mondtam is Attilának jöjjön nézze meg a tortáját, s akkor vettem észre, hogy a 22-es szám mögött ott leskelődik egy 30-as is...elfújtuk a gyertyákat, majd ettünk belőle. Nekem nagyon ízlett, fekete erdő torta, de annyira tele voltam a gazdag ebéd után, hogy csak egy szeletet tudtam enni. Tőlem azért ez kicsit szokatlan:P.
Fél 6-kor már úton voltunk hazafelé, szép ruhában, csinosan, és összeillően. Ahogy azt kell:-). Majd képekkel is alátámasztom, amint megkapom őket:-). 6-ra beértünk, pont akkor érkezett Otti is, így együtt mentünk fel. Ettünk egy kis amerikai csokitortát is (nagyon kívántam...), majd igencsak igyekeztünk, mert idő volt. Színházba mentünk ugyanis, 7-től néztük A Padlást. 750.-ik jubileumi előadás! Bár én tudtam a foglalás miatt, hogy ez ünnepi alkalom, de kiment a fejemből. A darab egész jó volt, bár másra számítottam, de azért jól szórakoztam. A vége nagyon meghatóra sikerült, emlékeztek elhunyt színészekről, többek között Kaszás Attiláról, akinél a közönség felállva tapsolt.
Színház után még beültünk valahová, én választottam, persze nem valami szerencsésen. Madách téren van egy jó hely, ahol már jártam, oda szerettem volna menni a többiekkel, de mégse az lett, és sikerült egy olyan helyet találni, ahol nem csak az árak voltak magasak, de még a kiszolgálás is hagyott némi kívánnivalót maga után...mindegy, no comment, többet nem megyünk oda, az is biztos!
És itt nagyjából véget is ért az este, legalábbis a publikus része, mert mi ketten még "ünnepeltünk" kicsit, csodás ajándékban volt részem, több értelemben is. A kézzelfogható része egy két személyes wellness hétvége Balatonalmádiban, a nem kézzelfogható pedig csak ránk tartozik:-)))).
Még soha nem köszöntöttem fel magam:-). És még soha sem köszöntöttek fel ennyien, és volt ennyire csodás a szülinapom.
Már csütörtökön elkezdődtek a köszöntések a Gáborral való közös szülinap alkalmával. Szilvi, Triki és Székiék akkor köszöntöttek fel. Előtte ugye Péter. Aztán pénteken Boróéknál voltunk, eredetileg együtt töltöttük volna a vasárnapot, de ez meghiúsult, így a péntek délutánt terveztük meg. Jó volt, csak kicsit kába voltam, fájt a fejem, és a kedvem se volt az igazi. Szombat este R. Tamás szülinapját ünnepeltük. Az elején picit unalmas volt, de aztán nagyon jól alakult. Ott voltak Dunai Csabiék és Hajdú Laci is, akivel nagyon rég nem beszélgettem egy jót; most bepótoltuk, és iszonyat jól esett a lelkemnek, nagyon kellemes csalódás volt:-). És persze Tori is ott volt, szegényke ugyan kissé kiborult formájában...
Éjfélkor jöttünk el, aztán mentünk ki veresre, hogy reggel tudjuk kialudni magunkat, és onnan menjünk a családi ebédre. Ami eredetileg 2-től lett volna, de picit tolódott, és végülis 3-ra értünk le. Az étterem nagyon szép volt szerintem, a pincér meg baromi jó fej, nagyon tetszett a vidámsága és a poénjai:-). Barackos-camamberes csirkemellet rendeltem sült krumplival, és Éva még görög salit is hozott mellé:-). Nagyon fincsi volt, csak épp akkora adag, hogy a felét bírtam csupán megenni...Krisz meg legnagyobb meglepetésemre az óriás szelet húst olyan gyorsan benyomta kruplival, hogy csak lestem. Pont ő, aki mindig lassan és megfontoltan eszik:-).És ittam fincsi baileys-t is, bár lehet hogy abból elég lett volna csupán egy pohárkával:-). Kissé bekábultam tőle, Krisz még meg is kérdezte, hogy alszom-e:-).
Ebéd után jöttünk átöltözni, hogy mielőbb beérjünk pestre, hogy még ott is tortázzunk egy kicsit. Ugyanis még veresen is volt torta is, méghozzá tüzijátékos. Nagyon szép volt, még mondtam is Attilának jöjjön nézze meg a tortáját, s akkor vettem észre, hogy a 22-es szám mögött ott leskelődik egy 30-as is...elfújtuk a gyertyákat, majd ettünk belőle. Nekem nagyon ízlett, fekete erdő torta, de annyira tele voltam a gazdag ebéd után, hogy csak egy szeletet tudtam enni. Tőlem azért ez kicsit szokatlan:P.
Fél 6-kor már úton voltunk hazafelé, szép ruhában, csinosan, és összeillően. Ahogy azt kell:-). Majd képekkel is alátámasztom, amint megkapom őket:-). 6-ra beértünk, pont akkor érkezett Otti is, így együtt mentünk fel. Ettünk egy kis amerikai csokitortát is (nagyon kívántam...), majd igencsak igyekeztünk, mert idő volt. Színházba mentünk ugyanis, 7-től néztük A Padlást. 750.-ik jubileumi előadás! Bár én tudtam a foglalás miatt, hogy ez ünnepi alkalom, de kiment a fejemből. A darab egész jó volt, bár másra számítottam, de azért jól szórakoztam. A vége nagyon meghatóra sikerült, emlékeztek elhunyt színészekről, többek között Kaszás Attiláról, akinél a közönség felállva tapsolt.
Színház után még beültünk valahová, én választottam, persze nem valami szerencsésen. Madách téren van egy jó hely, ahol már jártam, oda szerettem volna menni a többiekkel, de mégse az lett, és sikerült egy olyan helyet találni, ahol nem csak az árak voltak magasak, de még a kiszolgálás is hagyott némi kívánnivalót maga után...mindegy, no comment, többet nem megyünk oda, az is biztos!
És itt nagyjából véget is ért az este, legalábbis a publikus része, mert mi ketten még "ünnepeltünk" kicsit, csodás ajándékban volt részem, több értelemben is. A kézzelfogható része egy két személyes wellness hétvége Balatonalmádiban, a nem kézzelfogható pedig csak ránk tartozik:-)))).
2011. február 4., péntek
Egy csodálatos meglepetés
Tegnap egy igazi meglepetésben volt részem. És visszagondolva, egyre inkább értékelem:-).
Péter már elég régi barátom, mégis az évek során még egyszer sem köszöntött fel, tudtommal azt se tudta, mikor van a szülinapom. Tegnap volt Gábor szülinapja, és arra készültem, ezért megkértem Pétert, hogy jöjjön fel egy kicsit hozzám, mert muszáj közben készülődnöm. Úgy volt ugyanis, hogy csak 5 percre futunk össze a blahán a mekinél. Beleegyezett, feljött, aminek nagyon örültem, mert részben nyertem 10 percet a készülődésben, másrészt nem csak 5 percet beszéltünk, hanem több mint egy órát:-). Én pörögtem végig, mert 6-ra vártam Gábort vacsorára, és sok tennivalóm volt. Közben beszélgettünk Péterrel, meséltem neki hogy nemsoká 30 leszek, hogyan élem ezt meg, stb..., ő meg rácsodálkozott (persze a maga visszafogott módján) hogy szülinapom lesz. Erre mikor készült indulni, kifogott egy "tiszta kezű" pillanatot két húspanírozás között, egy csomagot húzott elő a táskájából, és boldog szülinapot kívánt. Az állam szó szerint leesett, egyáltalán nem számítottam rá! Hisz tényleg úgy tudtam, nem tudja mikor van (ezt el is ismerte, de újabban noteszt tart:-))). Szólni sem tudtam a döbbenettől, ez aztán a meglepetés! Majd fogtam, és kibontottam a csomagot. Volt benne egy hatalmas doboz Raffaello (tudja ám hogy nagyon szeretem:-)), és két könyv: az egyik egy Coelho, a másik pedig egy könyvecske rossz napokra. Ez utóbbit este átolvastam, zseniális állatképekkel illusztrálja a rossz kedv számtalan megjelenési formáját, majd átvezeti a jókedvbe az egészet, jó néhányszor megmosolyogtatva az olvasót közben. Zseniális kis könyvecske, és csodálatos ajándék, nagyon jól esik a lelkemnek, és tényleg nagyszerűnek élem meg, hogy kaptam ajándékot tőle, ráadásul ilyen kedveset:-).
Aztán este "meglepi" szülinap volt Gábornak. A meglepetés az egészben az volt, hogy én lepődtem meg, hogy ő sejtette hogy ez lesz...azt hittem sikerül őt igazán meglepni, de erre még gyúrni kell:-). Beültünk a kertész utca-király sarkán levő cukrászdába, tök jó hely, és a kedvünk is jó volt, jókat nevettünk. De mivel a hely 8-kor bezárt, átmentünk a Kentuckyba, hogy ott folytassuk. Szerintem tök jó este volt, rengeteget poénkodtak és nevettünk, igazán jól éreztem magam. És mindenki ott volt, Krisz is tökéletesen "időzített", épp egyszerre értünk a körút-király sarkához:-). Jó volt így együtt, mint a régi szép időkben:-).
Péter már elég régi barátom, mégis az évek során még egyszer sem köszöntött fel, tudtommal azt se tudta, mikor van a szülinapom. Tegnap volt Gábor szülinapja, és arra készültem, ezért megkértem Pétert, hogy jöjjön fel egy kicsit hozzám, mert muszáj közben készülődnöm. Úgy volt ugyanis, hogy csak 5 percre futunk össze a blahán a mekinél. Beleegyezett, feljött, aminek nagyon örültem, mert részben nyertem 10 percet a készülődésben, másrészt nem csak 5 percet beszéltünk, hanem több mint egy órát:-). Én pörögtem végig, mert 6-ra vártam Gábort vacsorára, és sok tennivalóm volt. Közben beszélgettünk Péterrel, meséltem neki hogy nemsoká 30 leszek, hogyan élem ezt meg, stb..., ő meg rácsodálkozott (persze a maga visszafogott módján) hogy szülinapom lesz. Erre mikor készült indulni, kifogott egy "tiszta kezű" pillanatot két húspanírozás között, egy csomagot húzott elő a táskájából, és boldog szülinapot kívánt. Az állam szó szerint leesett, egyáltalán nem számítottam rá! Hisz tényleg úgy tudtam, nem tudja mikor van (ezt el is ismerte, de újabban noteszt tart:-))). Szólni sem tudtam a döbbenettől, ez aztán a meglepetés! Majd fogtam, és kibontottam a csomagot. Volt benne egy hatalmas doboz Raffaello (tudja ám hogy nagyon szeretem:-)), és két könyv: az egyik egy Coelho, a másik pedig egy könyvecske rossz napokra. Ez utóbbit este átolvastam, zseniális állatképekkel illusztrálja a rossz kedv számtalan megjelenési formáját, majd átvezeti a jókedvbe az egészet, jó néhányszor megmosolyogtatva az olvasót közben. Zseniális kis könyvecske, és csodálatos ajándék, nagyon jól esik a lelkemnek, és tényleg nagyszerűnek élem meg, hogy kaptam ajándékot tőle, ráadásul ilyen kedveset:-).
Aztán este "meglepi" szülinap volt Gábornak. A meglepetés az egészben az volt, hogy én lepődtem meg, hogy ő sejtette hogy ez lesz...azt hittem sikerül őt igazán meglepni, de erre még gyúrni kell:-). Beültünk a kertész utca-király sarkán levő cukrászdába, tök jó hely, és a kedvünk is jó volt, jókat nevettünk. De mivel a hely 8-kor bezárt, átmentünk a Kentuckyba, hogy ott folytassuk. Szerintem tök jó este volt, rengeteget poénkodtak és nevettünk, igazán jól éreztem magam. És mindenki ott volt, Krisz is tökéletesen "időzített", épp egyszerre értünk a körút-király sarkához:-). Jó volt így együtt, mint a régi szép időkben:-).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)