Szülinapos vagyok!

Isten éltessen 30.-ik szülinapomon! Köszönöm szépen!:-)
Még soha nem köszöntöttem fel magam:-). És még soha sem köszöntöttek fel ennyien, és volt ennyire csodás  a szülinapom.
Már csütörtökön elkezdődtek a köszöntések a Gáborral való közös szülinap alkalmával. Szilvi, Triki és Székiék akkor köszöntöttek fel. Előtte ugye Péter. Aztán pénteken Boróéknál voltunk, eredetileg együtt töltöttük volna a vasárnapot, de ez meghiúsult, így a péntek délutánt terveztük meg. Jó volt, csak kicsit kába voltam, fájt a fejem, és a kedvem se volt az igazi. Szombat este R. Tamás szülinapját ünnepeltük. Az elején picit unalmas volt, de aztán nagyon jól alakult. Ott voltak Dunai Csabiék és Hajdú Laci is, akivel nagyon rég nem beszélgettem egy jót; most bepótoltuk, és iszonyat jól esett a lelkemnek, nagyon kellemes csalódás volt:-). És persze Tori is ott volt, szegényke ugyan kissé kiborult formájában...
Éjfélkor jöttünk el, aztán mentünk ki veresre, hogy reggel tudjuk kialudni magunkat, és onnan menjünk a családi ebédre. Ami eredetileg 2-től lett volna, de picit tolódott, és végülis 3-ra értünk le. Az étterem nagyon szép volt szerintem, a pincér meg baromi jó fej, nagyon tetszett a vidámsága és a poénjai:-). Barackos-camamberes csirkemellet rendeltem sült krumplival, és Éva még görög salit is hozott mellé:-). Nagyon fincsi volt, csak épp akkora adag, hogy a felét bírtam csupán megenni...Krisz meg legnagyobb meglepetésemre az óriás szelet húst olyan gyorsan benyomta kruplival, hogy csak lestem. Pont ő, aki mindig lassan és megfontoltan eszik:-).És ittam fincsi baileys-t is, bár lehet hogy abból elég lett volna csupán egy pohárkával:-). Kissé bekábultam tőle, Krisz még meg is kérdezte, hogy alszom-e:-).
Ebéd után jöttünk átöltözni, hogy mielőbb beérjünk pestre, hogy még ott is tortázzunk egy kicsit. Ugyanis még veresen is volt torta is, méghozzá tüzijátékos. Nagyon szép volt, még mondtam is Attilának jöjjön nézze meg a tortáját, s akkor vettem észre, hogy a 22-es szám mögött ott leskelődik egy 30-as is...elfújtuk a gyertyákat, majd ettünk belőle. Nekem nagyon ízlett, fekete erdő torta, de annyira tele voltam a gazdag ebéd után, hogy csak egy szeletet tudtam enni. Tőlem azért ez kicsit szokatlan:P.
Fél 6-kor már úton voltunk hazafelé, szép ruhában, csinosan, és összeillően. Ahogy azt kell:-). Majd képekkel is alátámasztom, amint megkapom őket:-). 6-ra beértünk, pont akkor érkezett Otti is, így együtt mentünk fel. Ettünk egy kis amerikai csokitortát is (nagyon kívántam...), majd igencsak igyekeztünk, mert idő volt. Színházba mentünk ugyanis, 7-től néztük A Padlást. 750.-ik jubileumi előadás! Bár én tudtam a foglalás miatt, hogy ez ünnepi alkalom, de kiment a fejemből. A darab egész jó volt, bár másra számítottam, de azért jól szórakoztam. A vége nagyon meghatóra sikerült, emlékeztek elhunyt színészekről, többek között Kaszás Attiláról, akinél a közönség felállva tapsolt.
Színház után még beültünk valahová, én választottam, persze nem valami szerencsésen. Madách téren van egy jó hely, ahol már jártam, oda szerettem volna menni a többiekkel, de mégse az lett, és sikerült egy olyan helyet találni, ahol nem csak az árak voltak magasak, de még a kiszolgálás is hagyott némi kívánnivalót maga után...mindegy, no comment, többet nem megyünk oda, az is biztos!
És itt nagyjából véget is ért az este, legalábbis a publikus része, mert mi ketten még "ünnepeltünk" kicsit, csodás ajándékban volt részem, több értelemben is. A kézzelfogható része egy két személyes wellness hétvége Balatonalmádiban, a nem kézzelfogható pedig csak ránk tartozik:-)))).