A harag kemény páncélja

Ismét "küzdök" magamban. Haragszom egy barátomra. Segítettem neki, amivel ő visszaélt, ezért persze nekem lett kellemetlenségem a dologból. (de csak minimális, mert szerencsére jól sült el). Annyit kértem tőle, hogy ilyet többet ne tegyen, erre visszatámadott, hogy mert én még sose éltem vissza semmivel saját érdekből? És hogy az vesse rá az első követ, aki még sose vétkezett...nem tudok veszekedni, mert hamar felhúzom magam, és dühös leszek. Mondjuk igyekszem ezt tudatosan kezelni, és nem felhozni, illetve belekeverni más dolgokat, de ez nem mindig megy. Mondjuk most ment:-). De érzem, hogy haragszom erre az emberre, és ez a harag most nem olyannak látatja őt velem, amilyen valójában. Előtérbe helyezem a negatív oldalát, holott nem ezért vagyunk barátok. Olyan nehéz egy haragot letenni, túllépni rajta, főleg ha a másik makacs! Milyen balgák is vagyunk mi, emberek!