Tegnap este színházban voltunk, és megnéztük a tárgyban szereplő művet. Komédiára számítottam, és bár nagyjából az is volt, mégse ez a része fogott meg.
Főhősünk egy csirkefogó, aki csak úgy él bele az életbe, és még a legyet is röptében...természetesen igazi érzelmekre nem képes, és már nem is törekszik rá. Keresi a szerelmet, de azért annyira persze mégsem, hogy komolyan is vegye. Van egy felesége, mert hát a biztonság azért kell, és mellette a fél város...vagy az egész, ki tudja :D. A terhesen maradt nőt látni sem akarja, ellenben rátukmálja barátjára, ezzel enyhítve lelkiismeretén.
Igazából azt gondolom, a mai férfiak kb. 30%-a ugyanígy él. Több kevesebb sikerrel. És bolondulnak értük a nők!!! Összetörnek sok szívet anélkül, hogy őket bármi is megérintené. A nők meg csak epekednek, epekednek...
Van egy párbeszéd a műben, amikor a férfi a feleségével beszélget a saját lelkéről, hogy az vajon hol is égett ki, majd a végén megkérdezi:
- És a te lelked, Ariel, mi lett vele?
- Az én lelkem- feleli a nő szarkasztikus szomorúsággal-, az én lelkem éhen halt :(.
Döbbenet, és igaz. Fájdalmas, és valódi. Annyi dráma, annyi valóság van ebben a párbeszédben, hogy az szinte rémisztő számomra. Olyan könnyű kisiklani, annyira könnyű nem figyelni a mellettünk előre, hogy észre sem vesszük, és szépen elsorvadunk. Ahelyett, hogy folyton adnánk, megbeszélnénk, segítenénk, kölcsönösen húznánk ki egymást a nyomorból. Ezzel picit ellentétes, mintegy megoldást kínálva hangzik el később a másik nagyszerű mondat:
- Ha egy ember szereti a másikat, akkor mindig tud segíteni rajta.
Egyszerű, és szép, avagy egyszerűen szép :).
Engem megfogott ez a két mondat.
A történet (is) bizonyítja, kutyából nem lesz szalonna. Bár főhősünk közel kerül a halálhoz, mégse nyílik meg a szíve, az marad, aki volt. És a végén így is hal meg. Nem számítottam erre a befejezésre, komédiáknál ez nem szokás :). Hatott rám a mű, az biztos. De nyilván kellett is hozzá bizonyos hangulat, hogy pont ezek maradjanak meg ilyen erősen...
2011. október 17., hétfő
2011. október 11., kedd
Ismét döbbenten állok az élet törékenysége előtt
29 éves, otthoni csaj, ismerem. Méhnyakrák. Felismerték, megműtötték, kemoterápiára járt, és most a kórházban haldoklik. Két gyereke van. Nem tudok mit mondani, csak könnyes szemmel próbálom ezt felfogni:(.
2011. október 9., vasárnap
Egy új világ
Rengeteg dolog kavarog bennem. S a legfurcsább az egészben az, hogy egyre tisztábban látom ezeket. Már nem kiborulok, és összezavarodom tőlük (na jó, kicsit), hanem kezdem látni, mi az amivel foglalkozni kell. Azt persze még nem igazán tudom hogyan, de kell...ez egy új világ nekem, ismeretlen érzés. Olyan, mintha megnyílt volna a lelkem saját magam számára, minta lassan eljönne az ideje, hogy találkozzak önmagammal.
Ez a hétvége sokat adott nekem. Péntek este kezdődött, siettem az árkádba, ott találkoztunk Pecuval. Onnan meg mentünk veresre. És útközben olyan dolog történt, amire nem számítottam, viszont a békéjét még most is itt hordozom a szívemben. Józsi mesélt, és mesélt, és poénkodott, és bizonyságot tett, de mindezt valami teljesen új és eddig szokatlan módon, és olyan megdöbbentően sorolta a saját dolgaimat, hogy tátva maradt a szám. Kár, hogy a beszélgetésnek ezen részét későn kezdtük el, bár, semmi sincs véletlenül!
Veresen átültünk a Clioba, és irány Vác. Nekem jó kedvem volt, örültem. Mondjuk nem annak, hogy a Raffaellós történetnél azt hitték megsértődtem, pedig ketten is azt jelezték vissza, hogy ez jött le. Ezt sajnálom, pedig ismerhetnének, ha édességről van szó, nem ismerek haragot :).
A Megane jó lett, így hoztuk. Azaz Krisztián hozta azt, én meg az övét. Olyan volt vezetni a Clio-t, mintha két napja ültem volna benne utoljára. Nagyon szeretem azt az érzést, amit régen csapatos nyaralásokkor éltem át: hogy megyünk több autóval, együtt vagyunk, összetartunk! Most is ezt éreztem, és engem ez doppingol. És akkor még nem beszéltem a vezetésről :). Veresről már én vezettem a megane-t, igaz, komoly gondjaim voltak az elindulással :D. De aztán nem volt gond, épségben hazavittük, sőt, olyan szépen parkoltam be, hogy ha lett volna nálam fényképezőgép, tuti lefotóztam volna :).
Szombaton Pecu szólt, hogy akkor irány a mátra. Hát jó, ha már így megkérdezett :). Előtte még ipari parkban gyakorolt egy kicsit- itt jegyezném meg, hogy ugyanazokat a hibákat követve el, mint én is annó :D- majd elindultunk. Az út egy kis bakit leszámítva jó volt, épségben leértünk, mondjuk ott már volt egy kisebb riadalom, amikor eldöntöttem, hogy jó, akkor visszafele én vezetek. Így is lett, kurva jó volt!!! Egész pestig jöttünk be, mondjuk megálltunk gödöllőn is. Volt is értelme, mert csak így tudtam M3-as helyett M31-en menni, majd ipari park helyett tovább a reptér felé:). Igaz, ez utóbbi nem az én saram volt :D.Na,de jó volt, legalább megtapasztaltam milyen érzés dugóba kerülni, és lépésben haladni :).
Aztán a mai nap. Reggel esett, és ez picit elszomorított. Ilyenkor nem igazán szeretek egyedül itthon lenni. Mondjuk nem is voltam :). Reggeli csevej után elvittem Pecut a saját autóján :) az M3-as felhajtóhoz, majd onnan villamossal mentem a józsefvárosi piacra, Anti vásárolni akart. Majdnem összejött neki :). Mondjuk kettőnk közül én vagyok a türelmesebb, most mégis ő bírta az én 1 percem helyett 5 percig a nő faszságait, és csak aztán hagyta faképnél :). Iszonyat hideg volt, jól átfáztam. Innen hazasétáltunk, azaz én anyuhoz, hogy közöljem vele azon döntésemet, hogy autót fogok venni. A reakcióban számomra semmi új nem volt, ugyanúgy kezdte, ahogy arra számítottam, ezért már az első percben leállítottam, és kértem, ne így álljon hozzá, mert így is gondolkodás tárgya volt, hogy egyáltalán megmondjam-e. Tudomásul vette, és tiszteletben tartotta a kérésemet, ugyanakkor volt egy megdöbbentő mondata, ami elgondolkodtatott. És most ezen sem buktam ki, hanem úgy érzem, építőleg hatott rám. Mennyire más így a világ!!!
Aztán nagy fb-s játszadozásom közepette bekattant, hogy te jó ég, a mosott ruha reggel óta gyűrődik a gépben, ezen változtatni kellene, így hazajöttem. S ha már így benne voltam, hát takarítottam is egy kicsit. Olyan kis takaros lett a lakás:). És végre, most először, elmentem futni is. A teljesítményt inkább nem írom le :).
Ja! S még oktatómat is láttam ma, meg a HVH690-et is, amin vezetni tanultam :). Már egy ideje gondolkodom, hogy mi is volt a rendszám, és egyszer sem ugrott be. Erre ma pont arra jár. Mondjuk pont arra is lakik :).
És most tele vagyok tervekkel, meg izgalommal, meg lelkesedéssel, meg vágyakkal, meg valaki adjon pénzt a kocsihoz! :D. Na jó,azt hiszem most már fáradt vagyok. Jó éjt!
Ez a hétvége sokat adott nekem. Péntek este kezdődött, siettem az árkádba, ott találkoztunk Pecuval. Onnan meg mentünk veresre. És útközben olyan dolog történt, amire nem számítottam, viszont a békéjét még most is itt hordozom a szívemben. Józsi mesélt, és mesélt, és poénkodott, és bizonyságot tett, de mindezt valami teljesen új és eddig szokatlan módon, és olyan megdöbbentően sorolta a saját dolgaimat, hogy tátva maradt a szám. Kár, hogy a beszélgetésnek ezen részét későn kezdtük el, bár, semmi sincs véletlenül!
Veresen átültünk a Clioba, és irány Vác. Nekem jó kedvem volt, örültem. Mondjuk nem annak, hogy a Raffaellós történetnél azt hitték megsértődtem, pedig ketten is azt jelezték vissza, hogy ez jött le. Ezt sajnálom, pedig ismerhetnének, ha édességről van szó, nem ismerek haragot :).
A Megane jó lett, így hoztuk. Azaz Krisztián hozta azt, én meg az övét. Olyan volt vezetni a Clio-t, mintha két napja ültem volna benne utoljára. Nagyon szeretem azt az érzést, amit régen csapatos nyaralásokkor éltem át: hogy megyünk több autóval, együtt vagyunk, összetartunk! Most is ezt éreztem, és engem ez doppingol. És akkor még nem beszéltem a vezetésről :). Veresről már én vezettem a megane-t, igaz, komoly gondjaim voltak az elindulással :D. De aztán nem volt gond, épségben hazavittük, sőt, olyan szépen parkoltam be, hogy ha lett volna nálam fényképezőgép, tuti lefotóztam volna :).
Szombaton Pecu szólt, hogy akkor irány a mátra. Hát jó, ha már így megkérdezett :). Előtte még ipari parkban gyakorolt egy kicsit- itt jegyezném meg, hogy ugyanazokat a hibákat követve el, mint én is annó :D- majd elindultunk. Az út egy kis bakit leszámítva jó volt, épségben leértünk, mondjuk ott már volt egy kisebb riadalom, amikor eldöntöttem, hogy jó, akkor visszafele én vezetek. Így is lett, kurva jó volt!!! Egész pestig jöttünk be, mondjuk megálltunk gödöllőn is. Volt is értelme, mert csak így tudtam M3-as helyett M31-en menni, majd ipari park helyett tovább a reptér felé:). Igaz, ez utóbbi nem az én saram volt :D.Na,de jó volt, legalább megtapasztaltam milyen érzés dugóba kerülni, és lépésben haladni :).
Aztán a mai nap. Reggel esett, és ez picit elszomorított. Ilyenkor nem igazán szeretek egyedül itthon lenni. Mondjuk nem is voltam :). Reggeli csevej után elvittem Pecut a saját autóján :) az M3-as felhajtóhoz, majd onnan villamossal mentem a józsefvárosi piacra, Anti vásárolni akart. Majdnem összejött neki :). Mondjuk kettőnk közül én vagyok a türelmesebb, most mégis ő bírta az én 1 percem helyett 5 percig a nő faszságait, és csak aztán hagyta faképnél :). Iszonyat hideg volt, jól átfáztam. Innen hazasétáltunk, azaz én anyuhoz, hogy közöljem vele azon döntésemet, hogy autót fogok venni. A reakcióban számomra semmi új nem volt, ugyanúgy kezdte, ahogy arra számítottam, ezért már az első percben leállítottam, és kértem, ne így álljon hozzá, mert így is gondolkodás tárgya volt, hogy egyáltalán megmondjam-e. Tudomásul vette, és tiszteletben tartotta a kérésemet, ugyanakkor volt egy megdöbbentő mondata, ami elgondolkodtatott. És most ezen sem buktam ki, hanem úgy érzem, építőleg hatott rám. Mennyire más így a világ!!!
Aztán nagy fb-s játszadozásom közepette bekattant, hogy te jó ég, a mosott ruha reggel óta gyűrődik a gépben, ezen változtatni kellene, így hazajöttem. S ha már így benne voltam, hát takarítottam is egy kicsit. Olyan kis takaros lett a lakás:). És végre, most először, elmentem futni is. A teljesítményt inkább nem írom le :).
Ja! S még oktatómat is láttam ma, meg a HVH690-et is, amin vezetni tanultam :). Már egy ideje gondolkodom, hogy mi is volt a rendszám, és egyszer sem ugrott be. Erre ma pont arra jár. Mondjuk pont arra is lakik :).
És most tele vagyok tervekkel, meg izgalommal, meg lelkesedéssel, meg vágyakkal, meg valaki adjon pénzt a kocsihoz! :D. Na jó,azt hiszem most már fáradt vagyok. Jó éjt!
2011. szeptember 29., csütörtök
Lila virágcsokor
Kedden veszett jó kedvem volt. Megérkeztem a dokihoz, és máris vigyorogtam. Bementem, és görkoris Szindiként köszöntött, majd megkérdezte: esetleg Barbi? :D. Mondom maradjunk a Lillánál. Igaz, hogy ő Kingának szólít, de az most mellékes :).
Aztán bementem, levettem a korit, kényelembe helyeztem magam, és elkezdtem mesélni. Túl sok sztori nem volt, így kb. 10 perc alatt be is fejeztem, és mondtam, hogy most már képezhetünk. El se akarta hinni, hogy csak ennyit járt a szám :). Aztán mikor már készen álltam arra, hogy végignyúlok az ágyon, és betakarom magam, akkor a doki belátta, hogy a poén, melyet elsütött, nem volt valami nyerő, amit én meg is erősítettem benne, mire mondja: kár. Erre én azt válaszoltam, hogy a kár az nem haszon. És ez ütött. Az a tipikus "ez hülye" arckifejezés, amitől mondanom sem kell, hogy elkapott a nevetés, de olyan szinten, hogy már görnyedtem, és fogtam a hasam, mert fájt:). Ez pár percig eltartott, majd sikerült vízszintesbe helyezni magam, és mondja: jó, most hogy megnyugodott, kezdjen el...és egy újabb nevetési roham. Reakciója: látom nem nyugodott meg :D.
Aztán nagy nehezen lecsendesültem, és az eddig megszokottakkal ellentétben, most nem kellett egyből magamra hangolódnom, hanem "körbevezetett" a szobán, elmondta hogy mi hol található. Nagyon figyeltem, mert azt hittem, vissza fogja kérdezni, erre mikor befejezte, azt mondta képzeljem el, hogy egy réten vagyok. Na mondom, ez szivat :). Erre nem volt könnyű ráállni, de nagy erőlködések árán végre sikerült egy angliába illő, gyönyörű zöld füves rétre képzelni magam. Fújta a szél a hosszú hajamat ( néha képzavarban szenvedek), meg a lábszár középig érő füvet is, és akkor azt mondja: és most képzelje el, hogy megjelenik Krisztián. Na én úgy megijedtem, hogy még a szívem is dobbant egyet, vissza is kérdeztem, hogy mit keres ő ott? :D. Persze választ nem kaptam :P. Aztán kérdezgette, hogy milyennek látom őt, mit csinál, meg ilyenek. Igazából olyan volt, mint egy fotó, guggolt egy helyben, nem szólt, zárkózott volt, ahogy valójában is. Aztán a kapcsolatunkat kellett elképzelnem egy szimbólum formájában, és itt kap szerepet a cím: a lila mezei virágokból álló csokor. Nagyon szép, dús csokor volt, a szárak összekötve. Mindketten fogtuk a csokrot, ami nagyon szép volt, és éreztem, hogy nem hervad el, nem lesz belőle száraz virág. És ez örömmel töltött el, nagyon jó volt az élénk zöld fűben állni lila virágcsokorral a kezünkben, de éreztem, hogy valami nem az igazi, ezért elvágtam a zsinórt, és a virágokat feldobtam, hadd vigye őket a szél, szórja szét a réten! Annyira felszabadult érzés volt! Annyira jó, örömteli, csodás pillanat! Átjárt ez a szabad érzés, és ezt át akartam adni Krisznek is, hogy felszabaduljon, hogy mosolyogjon, segíteni akartam. Nekifogtam ugrándozni, meg nevetni, élveztem a szellő minden simogatását, majd kézen fogtam őt, és szaladni kezdtünk. És akkor megszólalt a doki, hogy mit tennék, ha ő el akarna menni? És azt válaszoltam: akkor elengedném, menjen! És ő el akart menni, elengedtem a kezét, és elment. Szó nélkül, ahogyan jött. És nem szomorodtam el, egy percig sem, a felszabadultság érzése megmaradt, a vidámságom sem hagyott el, boldog voltam!!! Fantasztikus! :) :) :) :) :)
Aztán bementem, levettem a korit, kényelembe helyeztem magam, és elkezdtem mesélni. Túl sok sztori nem volt, így kb. 10 perc alatt be is fejeztem, és mondtam, hogy most már képezhetünk. El se akarta hinni, hogy csak ennyit járt a szám :). Aztán mikor már készen álltam arra, hogy végignyúlok az ágyon, és betakarom magam, akkor a doki belátta, hogy a poén, melyet elsütött, nem volt valami nyerő, amit én meg is erősítettem benne, mire mondja: kár. Erre én azt válaszoltam, hogy a kár az nem haszon. És ez ütött. Az a tipikus "ez hülye" arckifejezés, amitől mondanom sem kell, hogy elkapott a nevetés, de olyan szinten, hogy már görnyedtem, és fogtam a hasam, mert fájt:). Ez pár percig eltartott, majd sikerült vízszintesbe helyezni magam, és mondja: jó, most hogy megnyugodott, kezdjen el...és egy újabb nevetési roham. Reakciója: látom nem nyugodott meg :D.
Aztán nagy nehezen lecsendesültem, és az eddig megszokottakkal ellentétben, most nem kellett egyből magamra hangolódnom, hanem "körbevezetett" a szobán, elmondta hogy mi hol található. Nagyon figyeltem, mert azt hittem, vissza fogja kérdezni, erre mikor befejezte, azt mondta képzeljem el, hogy egy réten vagyok. Na mondom, ez szivat :). Erre nem volt könnyű ráállni, de nagy erőlködések árán végre sikerült egy angliába illő, gyönyörű zöld füves rétre képzelni magam. Fújta a szél a hosszú hajamat ( néha képzavarban szenvedek), meg a lábszár középig érő füvet is, és akkor azt mondja: és most képzelje el, hogy megjelenik Krisztián. Na én úgy megijedtem, hogy még a szívem is dobbant egyet, vissza is kérdeztem, hogy mit keres ő ott? :D. Persze választ nem kaptam :P. Aztán kérdezgette, hogy milyennek látom őt, mit csinál, meg ilyenek. Igazából olyan volt, mint egy fotó, guggolt egy helyben, nem szólt, zárkózott volt, ahogy valójában is. Aztán a kapcsolatunkat kellett elképzelnem egy szimbólum formájában, és itt kap szerepet a cím: a lila mezei virágokból álló csokor. Nagyon szép, dús csokor volt, a szárak összekötve. Mindketten fogtuk a csokrot, ami nagyon szép volt, és éreztem, hogy nem hervad el, nem lesz belőle száraz virág. És ez örömmel töltött el, nagyon jó volt az élénk zöld fűben állni lila virágcsokorral a kezünkben, de éreztem, hogy valami nem az igazi, ezért elvágtam a zsinórt, és a virágokat feldobtam, hadd vigye őket a szél, szórja szét a réten! Annyira felszabadult érzés volt! Annyira jó, örömteli, csodás pillanat! Átjárt ez a szabad érzés, és ezt át akartam adni Krisznek is, hogy felszabaduljon, hogy mosolyogjon, segíteni akartam. Nekifogtam ugrándozni, meg nevetni, élveztem a szellő minden simogatását, majd kézen fogtam őt, és szaladni kezdtünk. És akkor megszólalt a doki, hogy mit tennék, ha ő el akarna menni? És azt válaszoltam: akkor elengedném, menjen! És ő el akart menni, elengedtem a kezét, és elment. Szó nélkül, ahogyan jött. És nem szomorodtam el, egy percig sem, a felszabadultság érzése megmaradt, a vidámságom sem hagyott el, boldog voltam!!! Fantasztikus! :) :) :) :) :)
2011. szeptember 22., csütörtök
Rám szakadék
Múlt szombaton kirándulni voltunk. Ezer éve nem éreztem magam ilyen jól! Mikor beültünk az autóba, mintha örömbomba robbant volna bennem, eszembe jutott minden féle hülyeség, amin mindenféle jót lehetett nevetni, és meg is tettem:-). Külön piros pont volt Csabi lazasága, tetszett, hogy a fáradtság ellenére végig mosolyogva jött, és nem sértődött meg még egy "béna" beszóláson se :D. Jó volt így együtt lenni, mozogni, még nekünk járt a szánk, hogy ó, ez milyen kicsi túra, hehe Csabi, erre másnap olyan izomlázasan keltem fel, mintha tényleg a Rysy-n jártunk volna:-). Azt is várom már nagyon, iszonyatosan vágyom oda menni! Na, de beszéljenek helyettem a képek! ( megjegyzem a fiúknak elég idejük volt pihenni, mig elkészítettük a megfelelő mennyiséget:-)
Még egy kis "dugóba" is kerültünk, az egyik létránál nagyon feltolódott a sor:-).
A következő képen érdemes megnézni a mögöttünk álló nő arcát :D. Szerintem élvezte, hogy mi éppen fotózkodunk :P.
A kilátónál időztünk egy rövid ideig...:-))) Itt hangzott el, hogy : visszafele futunk- ami nem kis mosolygásra adott okot, tekintve, hogy ki is mondta :-))).
A házikónál még egy kis napozásra is jutott idő, marha jó volt kifeküdni, és élvezni a már nem túl meleg, de még nagyon kellemes napsugarakat. Volt ugyan, aki ezt árnyékban tette:P.
A visszafele vezető út nagyon jó volt, jól esett az izmaimnak a folytonos mozgás. Közben már picit szürkült is, és a tömeg is oszlott, más élményt nyújtott, mint az odavezető út.
A kocsihoz visszaérve ettünk kicsit (ilyen finom péksütit még sose ettem:-))), majd irány haza! Nagyon szép nap volt!
2011. szeptember 13., kedd
Haverok, buli, Cola- de csak mert a Fantát nem szeretem :P
No, eltelt egy jó kis pörgős hétvége:).
Pénteken, miután könnyesre röhögtem magam az X-Factoros aranytorkú jelentkezőkön, megtudtam, hogy este bulizni megyünk. Hurrá! Hát az este az már inkább éjfél volt, ugyanis akkor vágtunk neki az éjszakai budapestnek. Már el is felejtettem, milyen a város ilyenkor! Mondjuk sokat nem veszítettem...Old Man's-el kezdtünk, de a tánctér ott zárva volt, ezért elslattyogtunk a Morrisonsba, ott meg valami rendezvény volt, így a végén a Macsakfogóban kötöttünk ki. De startból rosszul indult, mert alig léptünk be, ketten is vállon ragadtak, és valahol a piás tekintet mögött felfedeztem az érdeklődést is, de kb azzal a lendülettel mentem is tovább, szerintem elég erősen jelezvén, hogy az érdeklődés nem kölcsönös...persze ettől picit felhúztam magam, mostanában valahogy nem igazán viselem jól, ha idegenek hozzám érnek, akár buszon is. Főleg ha még kretének is :-(. Persze aki nem idegen...:P. Na mindegy, ez pici ellenszenvet keltett bennem. De beljebb mentünk, s a táncparkett látványa már feldobott. A zene jó volt, s mi nekifogtunk őrjöngeni. Végre! Olyat táncoltunk! Mondjuk egy-két zavaró tényező így is volt, mondjuk azt nem értem, ha látja az embernek fia hogy nem nézek rá, sőt, még csak nem is irányába táncolok, akkor miért akar továbbra is az intim szférámba mászni??? Na mindegy, illető kedves embernek kellett vagy negyed óra, mire ezt felfogta. Igaz olyan illuminált állapotban ez talán érthető is :-). A csúcs az volt, mikor egy idő után feltűnt egy csaj, és az mosolygott rám :-). Mondom na most kell menni innen :). Mire hazaértünk, már fél 5 volt, így tudtam, hogy sok alvás nem fog várni rám.
Nem is értem, de mostanság tök keveset alszom. Valahogy mindig van valami...
Másnap találkoztam egy nagyon régi ismerősömmel, akivel gyülibe mentem. És marhára tetszett! Nem félelmet és görcsöt éreztem, hanem megnyugvást, nagyon vagány volt. Aztán kiderült, hogy szomszéd utcában is van egy társaság, így valszeg most hétvégén oda battyogok el. Aztán mikor vége lett siettem haza, mert ugye sürgös kialudnivalóm volt, erre pont leszállok a villamosról, amikor csörög Renato, hogy ő most pont ráér, és a blahán van a mekiben...ennyit az alvásról :-). Odamentem, dumáltunk, majd kitaláltuk, hogy menjünk el hozzá. Meleg, pulóver, fáradtság, és még sétáljunk. Ilyenkor nem vállon, hanem nyakon veregetem magam, amiért nem gondolkodtam előre:-). Nála tök jó volt, végre ismét beszélgettünk egy hatalmasat, minden féléről, és tök jó "dolgokkal" lettem ismét gazdagabb! Köszönet érte!:-).
És délután igen, bedőlhettem a kis ágyikómba egy órácskára, és mondanám, hogy az igazak álmát aludtam, de nem biztos, hogy ez igaz lenne:-), Aztán kis X-Factor again, majd irány a Barát utca, ismerősök koncerteztek. Nem volt rossz, de ott már nem maradtunk sokáig, mivel másnapra dunaguri volt hirdetve.
Na, az jó volt. 9.07-es vonattal mentünk, 8.30-kor volt tali. útközben hív Szilvi:megyünk? Mondom persze. De biztos? Szilvi!!! Igen, biztos. Jó, akkor vesz jegyet. Mondom oké, de nekem bringa jegy is kell. Ja! Nem nekem, magának veszi :-). Köszi :-).
A menet kicsit lassú volt, sok volt a kezdő, így a szokásos megállóknál elég sokat időztünk, mire odaért a vége is. Úgyhogy elfáradni annyira nem sikerült:-). Viszont Nagymaroson olyan finom gyrost ettem, amilyet ezer éve nem, iszonyat jól esett!!! A váci fagyizóban meg olyan eckler fánkot vettem, amilyenre épp vágytam, sőt, még kaptam egy ráadás szeletet is, de azt már nem sikerült benyomni, nagyon édes volt. Aztán gödön elbúcsúztunk a többiektől, és bejöttünk pestig. Úgyhogy a 60 km most is megvolt:-), és a hátsóm most is fájt, amit nem is értek, mert az még oké, hogy elsőre feltöri, na de ennyiszer!!! Mondjuk ez most nem volt vészes, mert már tegnap is, meg ma is tudtam bringázni.
Tegnap tök fáradt voltam ( a hétvégi sok pihenés átka:-))), és elterveztem, hogy hazajövök, megnézem a Szex és Lucia-t, majd alszok. Erre ahogy sétálok a metróhoz (jobban mondva vonszolom magam), csörög a telefon: kitekerünk auchanba? Ó, hát hogyne tekernénk:-) (ki a vizes rongyot). Úgyhogy bank után irány haza, kaja, fürdés, bringára fel, melegbe ki. Egy óra alatt kiértünk, kicsit elcsászkáltuk az időt, majd a kasszánál észrevettem, hogy van KFC, így még egy kis időhúzás, mert hát a Be Smart-ot ugye nem lehetett kihagyni:), majd fél 9-kor elindultunk haza, így mire beértem a lakásba, már fél 10 volt. Úgyhogy ismét jól kipihentem magam, hát még mekkora filmet néztem! :-). Na, de egy csöppet sem bánom, mert a másokkal töltött idő mindig ezerszer többet ér!!!:-)))
Pénteken, miután könnyesre röhögtem magam az X-Factoros aranytorkú jelentkezőkön, megtudtam, hogy este bulizni megyünk. Hurrá! Hát az este az már inkább éjfél volt, ugyanis akkor vágtunk neki az éjszakai budapestnek. Már el is felejtettem, milyen a város ilyenkor! Mondjuk sokat nem veszítettem...Old Man's-el kezdtünk, de a tánctér ott zárva volt, ezért elslattyogtunk a Morrisonsba, ott meg valami rendezvény volt, így a végén a Macsakfogóban kötöttünk ki. De startból rosszul indult, mert alig léptünk be, ketten is vállon ragadtak, és valahol a piás tekintet mögött felfedeztem az érdeklődést is, de kb azzal a lendülettel mentem is tovább, szerintem elég erősen jelezvén, hogy az érdeklődés nem kölcsönös...persze ettől picit felhúztam magam, mostanában valahogy nem igazán viselem jól, ha idegenek hozzám érnek, akár buszon is. Főleg ha még kretének is :-(. Persze aki nem idegen...:P. Na mindegy, ez pici ellenszenvet keltett bennem. De beljebb mentünk, s a táncparkett látványa már feldobott. A zene jó volt, s mi nekifogtunk őrjöngeni. Végre! Olyat táncoltunk! Mondjuk egy-két zavaró tényező így is volt, mondjuk azt nem értem, ha látja az embernek fia hogy nem nézek rá, sőt, még csak nem is irányába táncolok, akkor miért akar továbbra is az intim szférámba mászni??? Na mindegy, illető kedves embernek kellett vagy negyed óra, mire ezt felfogta. Igaz olyan illuminált állapotban ez talán érthető is :-). A csúcs az volt, mikor egy idő után feltűnt egy csaj, és az mosolygott rám :-). Mondom na most kell menni innen :). Mire hazaértünk, már fél 5 volt, így tudtam, hogy sok alvás nem fog várni rám.
Nem is értem, de mostanság tök keveset alszom. Valahogy mindig van valami...
Másnap találkoztam egy nagyon régi ismerősömmel, akivel gyülibe mentem. És marhára tetszett! Nem félelmet és görcsöt éreztem, hanem megnyugvást, nagyon vagány volt. Aztán kiderült, hogy szomszéd utcában is van egy társaság, így valszeg most hétvégén oda battyogok el. Aztán mikor vége lett siettem haza, mert ugye sürgös kialudnivalóm volt, erre pont leszállok a villamosról, amikor csörög Renato, hogy ő most pont ráér, és a blahán van a mekiben...ennyit az alvásról :-). Odamentem, dumáltunk, majd kitaláltuk, hogy menjünk el hozzá. Meleg, pulóver, fáradtság, és még sétáljunk. Ilyenkor nem vállon, hanem nyakon veregetem magam, amiért nem gondolkodtam előre:-). Nála tök jó volt, végre ismét beszélgettünk egy hatalmasat, minden féléről, és tök jó "dolgokkal" lettem ismét gazdagabb! Köszönet érte!:-).
És délután igen, bedőlhettem a kis ágyikómba egy órácskára, és mondanám, hogy az igazak álmát aludtam, de nem biztos, hogy ez igaz lenne:-), Aztán kis X-Factor again, majd irány a Barát utca, ismerősök koncerteztek. Nem volt rossz, de ott már nem maradtunk sokáig, mivel másnapra dunaguri volt hirdetve.
Na, az jó volt. 9.07-es vonattal mentünk, 8.30-kor volt tali. útközben hív Szilvi:megyünk? Mondom persze. De biztos? Szilvi!!! Igen, biztos. Jó, akkor vesz jegyet. Mondom oké, de nekem bringa jegy is kell. Ja! Nem nekem, magának veszi :-). Köszi :-).
A menet kicsit lassú volt, sok volt a kezdő, így a szokásos megállóknál elég sokat időztünk, mire odaért a vége is. Úgyhogy elfáradni annyira nem sikerült:-). Viszont Nagymaroson olyan finom gyrost ettem, amilyet ezer éve nem, iszonyat jól esett!!! A váci fagyizóban meg olyan eckler fánkot vettem, amilyenre épp vágytam, sőt, még kaptam egy ráadás szeletet is, de azt már nem sikerült benyomni, nagyon édes volt. Aztán gödön elbúcsúztunk a többiektől, és bejöttünk pestig. Úgyhogy a 60 km most is megvolt:-), és a hátsóm most is fájt, amit nem is értek, mert az még oké, hogy elsőre feltöri, na de ennyiszer!!! Mondjuk ez most nem volt vészes, mert már tegnap is, meg ma is tudtam bringázni.
Tegnap tök fáradt voltam ( a hétvégi sok pihenés átka:-))), és elterveztem, hogy hazajövök, megnézem a Szex és Lucia-t, majd alszok. Erre ahogy sétálok a metróhoz (jobban mondva vonszolom magam), csörög a telefon: kitekerünk auchanba? Ó, hát hogyne tekernénk:-) (ki a vizes rongyot). Úgyhogy bank után irány haza, kaja, fürdés, bringára fel, melegbe ki. Egy óra alatt kiértünk, kicsit elcsászkáltuk az időt, majd a kasszánál észrevettem, hogy van KFC, így még egy kis időhúzás, mert hát a Be Smart-ot ugye nem lehetett kihagyni:), majd fél 9-kor elindultunk haza, így mire beértem a lakásba, már fél 10 volt. Úgyhogy ismét jól kipihentem magam, hát még mekkora filmet néztem! :-). Na, de egy csöppet sem bánom, mert a másokkal töltött idő mindig ezerszer többet ér!!!:-)))
2011. szeptember 3., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)