Kerek 50 évvel ezelőtt, 1961.04.12-én indult el Jurij Gagarin a világűrbe a Vosztok-1 űrhajóval.
Gagarin 1934.03.09-én született Oroszországban. A II. világháború kemény éveit az ő családja is megszenvedte, de szerencsére a németországba elhurcolt két nővére és fivére épségben térhettek haza. Gagarint a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték.1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)
1961. április 12-én Gagarin az első emberként repült az űrbe egy Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) fedélzetén. Az egész repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet. Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben. A baleset körülményei tisztázatlanok. Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez.
2011. április 12., kedd
2011. április 7., csütörtök
Árpád híd- kocsival
Timi kérdezte tegnap, mikor tudnék Apeh-ba menni, s ma reggelre bevállaltam. Elkértem Krisztiántól az autót, így 7.40-kor ő kiszállt Újpesten, én meg elindultam. Ismét remegtem, mivel a régi fótira már ismerem az utat, de másfelé nem, így féltem rendesen. Elindultam. Az Árpád úton még semmi nem volt, de amint ráfordultam a vácira, hirtelen nagyon sok autó lett körülöttem, és iszonyatos lett a forgalom. Tudtam hogy két sávval kijjebb kell mennem, csak azt nem tudtam hogyan hozom ezt össze. De aztán egy kis fehér autó lemaradt a középső sávban, én meg bementem elé:-). Aztán már nem volt nehéz kimenni a szélsőbe, így a vártnál sokkal hamarabb értem az árpád hídhoz. Az Apeh 8.15-kor nyit, már 7.53-kor ott voltam. Persze kerestem egy nagyon biztonságos parkolóhelyet (legalább 20 méter szabad terület, biztos ami biztos alapon:-))), és úgy döntöttem felhívom anyut, jöjjön arra, hogy Timihez már együtt menjünk. Meg is tettem, kicsit kellett csak rábeszélnem, és eljött:-). S mivel hamar odaértem, volt még időm szemöldököt is szedni:-).
A hivatalos ügyintézés 10 perc volt sorszámhúzással, várakozással, elintézéssel és pisiléssel együtt:-), így még hamarabb kiértem, mint ahogy anyu odaért volna. Aztán már indultunk is, nehogy elkéssünk. Jó utunk volt visszafelé, kivéve hogy az elején anyu mindent mondott hogyan, vagy hogyan ne csináljam, de minek utána párszor szépen ránéztem, már csak sziszegni mert:-). Örültem hogy ott volt velem, tényleg:-). A végén megdicsért, azt mondta ügyes voltam, csak azt tanuljam meg, hogy hamarabb kezdjek el fékezni:-). Igyekszem majd odafigyelni erre:-) (is:P).
A hivatalos ügyintézés 10 perc volt sorszámhúzással, várakozással, elintézéssel és pisiléssel együtt:-), így még hamarabb kiértem, mint ahogy anyu odaért volna. Aztán már indultunk is, nehogy elkéssünk. Jó utunk volt visszafelé, kivéve hogy az elején anyu mindent mondott hogyan, vagy hogyan ne csináljam, de minek utána párszor szépen ránéztem, már csak sziszegni mert:-). Örültem hogy ott volt velem, tényleg:-). A végén megdicsért, azt mondta ügyes voltam, csak azt tanuljam meg, hogy hamarabb kezdjek el fékezni:-). Igyekszem majd odafigyelni erre:-) (is:P).
2011. március 24., csütörtök
Angels
Morandi- Angels. Alapból nagyon tetszik ez a szám, de vezetés közben hangosan hallgatni, egyszerűen fenomenális! Ma volt a negyedik napja annak, hogy reggel elhozhattam az autót, és délután én mentem el Krisztiánért:-). Hogy mennyire jó érzés, nem tudom jól átadni. Első nap reszketett kezem- lábam, nagyon sok volt minden felé figyelni, de igyekeztem. Második alkalommal már nem reszkettem, és picivel nagyobb volt a biztonságérzetem is. Ma meg már úgy éreztem, hogy egész jól tudok figyelni sok dologra. Félreértés ne essék, nem gondolom hogy tudok vezetni, de azt igen, hogy kezdek hozzászokni, és ez nagyon jó ám!:-))) Köszönöm Édes!
2011. március 23., szerda
Matyuska baba
Hogy miért pont ez a bejegyzés címe? Hát, megvan ennek is a maga története:-). Bele is vágok...
Tegnap átestem életem első hipnózisán. Élt bennem egy kép ezzel kapcsolatban, amit persze főleg a tv-ben látott filmek alakítottak ki: az ember ellazul, megnyugszik, és úgymond "transzba" esik. Hát ez közel nem felel meg a valóságnak! Miután kiadtam magamból az éppen engem foglalkoztató dolgokat, jött a kérdés, hogy most kipróbáljuk-e. Legyen. Átültem a másik székbe, vagy akár fotelnak is nevezhetjük, már ez is megnyugtatott bizonyos fokig, hisz ha az ember kényelembe helyezi magát, az sokat javít a közérzetén. Egy ilyen székben nem nehéz ellazulni, főleg mikor egy kellemesen duruzsoló hang kezd el beszélni mellettünk. Szép lassan ki el kellett búcsúznom a szobától, a külvilág zajaitól, és a szemem lecsukásával a belső világomra figyelni. Ez egyáltalán nem könnyű, hisz itt egy kis zaj, ott egy kis zaj, elég erősen kellett koncentrálnom (ami szerintem nekem nem megy könnyen). Figyelnem kellett a testem, ami ellazult, átérezni ezt a lazaságot, nyugalmat, majd egy képek alkotta úton elindulni befelé...ehhez jó "híd" volt a jobb kezem, ahol előbb arra kellett koncentrálnom, hogy milyen érzés amikor rajta van a ruha, és milyen érzés, ahol érintkezik a levegővel. És a kettő közötti határra is figyelnem kellett. Ez volt a bevezető a tudattalanba. Itt teljes mértékben azt éreztem, hogy tudatomnál vagyok, hisz semmi extra nem történt, utólag mégis mást kell mondanom. A tojáshoz hasonlítom ezt az állapotot, de ezt majd a végén fejtem ki bővebben, úgy válik érthetővé:-).
Szóval eljutottunk a tudattalanba. Itt egy számomra kellemes élményre kellett gondolnom, és felidézni, majd elmondani a részleteit. Érdekes módon az első próbálkozás kudarcba fulladt. Próbáltam felidézni azt a szombatot, amikor Krisztiánnal piacoztunk, de nagyon furcsa, hogy elakadtam, nem tudtam tovább menni benne, mert volt valami, amit nem tudtam előhozni, így ez meggátolt a teljes átélésben. Ezért más képeket próbáltam felhozni, és ezen már nem kellett sokat dolgozni, be is villant három kép hamarjában: az első amikor egyszer repültem, és kivételesen nem féltem, hanem élveztem az egészet, nyugodt voltam, és jól éreztem magam; a második egy kirándulás utáni hazaút volt Antival és Gáborral, a harmadik meg egy dunaguris kép. Na, ez már haladás volt, azt mondta nem baj, ha csak pillanatképek jelennek meg. Ebből kellett kiválasztanom egyet, ami leginkább foglalkoztat, és a hazautat választottam. És itt volt nagyon érdekes, és érezhetően a tudatalatti munkája, mert ez a kép nagyon felerősödött, nagyon közel jött, és igen, ott ültem az autóban, és éreztem, amit olyankor érezni szoktam. Mégpedig a biztonságot. Anti mellett mindig biztonságban éreztem magam, és ugyanez az érzés járt át most is. Éreztem, mintha ott lennék. Meg kellett figyelnem az arcukat, a helyzetet, a hangokat és az érzéseket, amit ezek belőlem kiváltottak. És itt hasonlítom ezt a tojáshoz, ugyanis egy megtört tojás pont olyan számomra, mint ez az állapot. A fehérje voltam én, a tudatos énem, aki megfigyelte az egészet, a sárgája pedig ez a történés, ami olyan erősen hatott most, mintha ott lettem volna. És itt kapcsolódik a matyuska is, ugyanis ehhez a biztonság érzéshez és képhez egy szimbólumot kellett társítanom, és hogy honnan jött nem tudom, de Anti fejénél kirajzolódott egy matyuska baba. Erre külön dicséretet kaptam, mert állítólag nagyon jó, ha egy nem foglalkozott dolgot kapcsolunk eseményekhez.Aztán visszatértem a szobába, és ki kellett nyitnom a szemem. Ez kisebb nehézséget okozott, ugyanis már elmúlt este 10, és nagyon álmos voltam:-), de azért boldogultam a feladattal:-).
Aztán megkérdezte, miért pont ezzel a képpel foglalkoztunk; szerintem a biztonság miatt, hisz ezt tudom, hogy valahol elveszítettem, és igazából keresem, rossz így élni, hogy nincs talaj a lábam alatt. Nyilván nem véletlen, hogy erre terelődött a dolog, keresem a talajt, szeretnék ismét azon járni, biztonságban:-).
Tegnap átestem életem első hipnózisán. Élt bennem egy kép ezzel kapcsolatban, amit persze főleg a tv-ben látott filmek alakítottak ki: az ember ellazul, megnyugszik, és úgymond "transzba" esik. Hát ez közel nem felel meg a valóságnak! Miután kiadtam magamból az éppen engem foglalkoztató dolgokat, jött a kérdés, hogy most kipróbáljuk-e. Legyen. Átültem a másik székbe, vagy akár fotelnak is nevezhetjük, már ez is megnyugtatott bizonyos fokig, hisz ha az ember kényelembe helyezi magát, az sokat javít a közérzetén. Egy ilyen székben nem nehéz ellazulni, főleg mikor egy kellemesen duruzsoló hang kezd el beszélni mellettünk. Szép lassan ki el kellett búcsúznom a szobától, a külvilág zajaitól, és a szemem lecsukásával a belső világomra figyelni. Ez egyáltalán nem könnyű, hisz itt egy kis zaj, ott egy kis zaj, elég erősen kellett koncentrálnom (ami szerintem nekem nem megy könnyen). Figyelnem kellett a testem, ami ellazult, átérezni ezt a lazaságot, nyugalmat, majd egy képek alkotta úton elindulni befelé...ehhez jó "híd" volt a jobb kezem, ahol előbb arra kellett koncentrálnom, hogy milyen érzés amikor rajta van a ruha, és milyen érzés, ahol érintkezik a levegővel. És a kettő közötti határra is figyelnem kellett. Ez volt a bevezető a tudattalanba. Itt teljes mértékben azt éreztem, hogy tudatomnál vagyok, hisz semmi extra nem történt, utólag mégis mást kell mondanom. A tojáshoz hasonlítom ezt az állapotot, de ezt majd a végén fejtem ki bővebben, úgy válik érthetővé:-).
Szóval eljutottunk a tudattalanba. Itt egy számomra kellemes élményre kellett gondolnom, és felidézni, majd elmondani a részleteit. Érdekes módon az első próbálkozás kudarcba fulladt. Próbáltam felidézni azt a szombatot, amikor Krisztiánnal piacoztunk, de nagyon furcsa, hogy elakadtam, nem tudtam tovább menni benne, mert volt valami, amit nem tudtam előhozni, így ez meggátolt a teljes átélésben. Ezért más képeket próbáltam felhozni, és ezen már nem kellett sokat dolgozni, be is villant három kép hamarjában: az első amikor egyszer repültem, és kivételesen nem féltem, hanem élveztem az egészet, nyugodt voltam, és jól éreztem magam; a második egy kirándulás utáni hazaút volt Antival és Gáborral, a harmadik meg egy dunaguris kép. Na, ez már haladás volt, azt mondta nem baj, ha csak pillanatképek jelennek meg. Ebből kellett kiválasztanom egyet, ami leginkább foglalkoztat, és a hazautat választottam. És itt volt nagyon érdekes, és érezhetően a tudatalatti munkája, mert ez a kép nagyon felerősödött, nagyon közel jött, és igen, ott ültem az autóban, és éreztem, amit olyankor érezni szoktam. Mégpedig a biztonságot. Anti mellett mindig biztonságban éreztem magam, és ugyanez az érzés járt át most is. Éreztem, mintha ott lennék. Meg kellett figyelnem az arcukat, a helyzetet, a hangokat és az érzéseket, amit ezek belőlem kiváltottak. És itt hasonlítom ezt a tojáshoz, ugyanis egy megtört tojás pont olyan számomra, mint ez az állapot. A fehérje voltam én, a tudatos énem, aki megfigyelte az egészet, a sárgája pedig ez a történés, ami olyan erősen hatott most, mintha ott lettem volna. És itt kapcsolódik a matyuska is, ugyanis ehhez a biztonság érzéshez és képhez egy szimbólumot kellett társítanom, és hogy honnan jött nem tudom, de Anti fejénél kirajzolódott egy matyuska baba. Erre külön dicséretet kaptam, mert állítólag nagyon jó, ha egy nem foglalkozott dolgot kapcsolunk eseményekhez.Aztán visszatértem a szobába, és ki kellett nyitnom a szemem. Ez kisebb nehézséget okozott, ugyanis már elmúlt este 10, és nagyon álmos voltam:-), de azért boldogultam a feladattal:-).
Aztán megkérdezte, miért pont ezzel a képpel foglalkoztunk; szerintem a biztonság miatt, hisz ezt tudom, hogy valahol elveszítettem, és igazából keresem, rossz így élni, hogy nincs talaj a lábam alatt. Nyilván nem véletlen, hogy erre terelődött a dolog, keresem a talajt, szeretnék ismét azon járni, biztonságban:-).
2011. március 17., csütörtök
Napsütés, piac, squash és rengeteg pihenés:-)
Nos, a fentiekben elsorolt összessében részünk volt a hétvégén:-). Péntek délután kimentünk Veresre, melegben, napsütésben, teljesen ismeretlen érzés volt, főleg Krisztiánnak:-). Hisz amikor Ő szokott haza menni, még a vonat se jár arra:-). Egy gyors beköszönés után mentünk is le a Gösserbe, Bagoly már várt ránk. Egy kis beszélgetés, egy kis darts, majd mentünk gyrost enni. 7-kor pedig már otthon is voltunk.
Szombat pedig piac veresen, méghozzá jó nagy. Nagy meglepetésemre Édeske kijött velem, szerettem volna körül nézni arrafelé. Hát, mondhatom, tényleg jó nagy piac, annyi embert ott én még nem láttam, és nagyon sok mindent árultak. Kicsi bámészkodás után mentünk lángost venni, majd bementünk Évához cappuccinót inni. S onnan már mentünk volna vissza a sok cuccal, de ő mondta, hogy szemben lehet farmerokat kapni 1.000-ért, ezért még oda is elnéztünk. Jól is jártunk, mert vettem három nadrágot 5.000-ért, s nagyon örültem, mert általában nehezen kapok magamnak nadrágot, s még csak nem is számítottam arra, hogy most egyszerre 3 is lesz:-). Aztán még megláttunk egy-két ezt-azt, így jó pár szatyorral a kezünkben tértünk vissza.
Hazavittük a cuccokat, majd engem Krisz visszavitt Kiss Mamához, ő meg bement a régi munkahelyére.
Gyönyörű szép idő volt, hét ágra sütött a nap, meleg volt, szuper jó kedvünk volt, és együtt voltunk:-). Másnap templomozás volt, s Éva javaslatára Krisz ideadta az autót reggel, hogy neki ne kelljen felkelnie, így levittem magam a Mamához:-). Nagyon örültem ennek, és jól is esett! 9-kor kijöttünk templomból, majd a szokásos kávé után siettem vissza, mert macifarmra készültünk. Attila is jött velünk; körbe sétáltuk, volt pár aranyos mackó, és láttunk gólyát, farkast, szarvast, mosómacit és még egy nemtudom nevű hosszú orrú állatot is:-).
3-tól meg fallabda volt. Nagyon tetszett a hely, kultúrált volt, szép tiszta öltözőkkel, jól hűtött teremmel. Játszottunk egy nagyot, majd farkas éhesen kiettünk haza, ahol már készen várt az ebéd, meg is volt terítve, így csak le kellett ülni elfogyasztani:-). Hú, de nagyon jól esett!!!:-)))
Hétfőn nem siettünk a felkeléssel, hisz semmi konkrétumot nem terveztünk a d.u.2 órás induláson kívül. Majdnem össze is jött, csupán negyed órát csúsztunk:-). Mentünk Auchanba, majd anyuhoz, ahonnan én átmentem Gáborhoz a bicikliért, mivel másnapra dunagurit terveztünk. De sietnem kellett, mert este 7-re jöttem hozzánk Balázsék látogatóba. Pontosak voltak:-). Beszélgettünk kicsit, majd társasoztunk, aztán pedig készülődtünk a másnapi túrára. Krisztián nagyon édes volt, éjszaka felébredt, és reggel mikor ezt elmesélte, azt mondta nem tudja miért volt, lehet azért, mert lázban volt:-). Ezen jót mosolyogtam, annyira zabálnivaló volt! Kis Drágaságom!
A dunaguri jól sikerült, 10.07-es vonattal mentünk, Székiék is odaértek időben, csupán a reggeli vadászása volt kicsit problémás, a hülye meki miatt...szép időnk volt, és viszonylag jól is bírtuk, a hosszú tél után. Vácnál már kezdtek gyülekezni a felhők, ami engem eléggé nyugtalanított, de pont kitartott a jó idő amig elértünk az állomásra. A végére alaposan elfáradtunk, Krisztián biciklivel jött, és biza megérezte a sejhaján még másnap is:-). De tetszett neki is a túra, jól éreztük magunkat mindannyian:-).
Szombat pedig piac veresen, méghozzá jó nagy. Nagy meglepetésemre Édeske kijött velem, szerettem volna körül nézni arrafelé. Hát, mondhatom, tényleg jó nagy piac, annyi embert ott én még nem láttam, és nagyon sok mindent árultak. Kicsi bámészkodás után mentünk lángost venni, majd bementünk Évához cappuccinót inni. S onnan már mentünk volna vissza a sok cuccal, de ő mondta, hogy szemben lehet farmerokat kapni 1.000-ért, ezért még oda is elnéztünk. Jól is jártunk, mert vettem három nadrágot 5.000-ért, s nagyon örültem, mert általában nehezen kapok magamnak nadrágot, s még csak nem is számítottam arra, hogy most egyszerre 3 is lesz:-). Aztán még megláttunk egy-két ezt-azt, így jó pár szatyorral a kezünkben tértünk vissza.
Hazavittük a cuccokat, majd engem Krisz visszavitt Kiss Mamához, ő meg bement a régi munkahelyére.
Gyönyörű szép idő volt, hét ágra sütött a nap, meleg volt, szuper jó kedvünk volt, és együtt voltunk:-). Másnap templomozás volt, s Éva javaslatára Krisz ideadta az autót reggel, hogy neki ne kelljen felkelnie, így levittem magam a Mamához:-). Nagyon örültem ennek, és jól is esett! 9-kor kijöttünk templomból, majd a szokásos kávé után siettem vissza, mert macifarmra készültünk. Attila is jött velünk; körbe sétáltuk, volt pár aranyos mackó, és láttunk gólyát, farkast, szarvast, mosómacit és még egy nemtudom nevű hosszú orrú állatot is:-).
3-tól meg fallabda volt. Nagyon tetszett a hely, kultúrált volt, szép tiszta öltözőkkel, jól hűtött teremmel. Játszottunk egy nagyot, majd farkas éhesen kiettünk haza, ahol már készen várt az ebéd, meg is volt terítve, így csak le kellett ülni elfogyasztani:-). Hú, de nagyon jól esett!!!:-)))
Hétfőn nem siettünk a felkeléssel, hisz semmi konkrétumot nem terveztünk a d.u.2 órás induláson kívül. Majdnem össze is jött, csupán negyed órát csúsztunk:-). Mentünk Auchanba, majd anyuhoz, ahonnan én átmentem Gáborhoz a bicikliért, mivel másnapra dunagurit terveztünk. De sietnem kellett, mert este 7-re jöttem hozzánk Balázsék látogatóba. Pontosak voltak:-). Beszélgettünk kicsit, majd társasoztunk, aztán pedig készülődtünk a másnapi túrára. Krisztián nagyon édes volt, éjszaka felébredt, és reggel mikor ezt elmesélte, azt mondta nem tudja miért volt, lehet azért, mert lázban volt:-). Ezen jót mosolyogtam, annyira zabálnivaló volt! Kis Drágaságom!
A dunaguri jól sikerült, 10.07-es vonattal mentünk, Székiék is odaértek időben, csupán a reggeli vadászása volt kicsit problémás, a hülye meki miatt...szép időnk volt, és viszonylag jól is bírtuk, a hosszú tél után. Vácnál már kezdtek gyülekezni a felhők, ami engem eléggé nyugtalanított, de pont kitartott a jó idő amig elértünk az állomásra. A végére alaposan elfáradtunk, Krisztián biciklivel jött, és biza megérezte a sejhaján még másnap is:-). De tetszett neki is a túra, jól éreztük magunkat mindannyian:-).
2011. március 3., csütörtök
Brownie, Pizza és kártya- minden mennyiségben:-)
Szombaton Krisztián dolgozott, én pedig úgy gondoltam meglepem egy kis finomsággal, ezért egy alapos délelőtti séta után vettem hozzávalókat, és nekiláttam a brownie elkészítésének. Viszonylag egyszerű volt elkészíteni, és még gyorsan is ment. Nekem elsőre picit erős volt benne a szódabikarbóna, de ezt senki más nem erősítette meg, sőt! Előbb anyu mondta, hogy finom lett, aztán Krisz dicsérte meg, végül Éva is azt mondta rá, hogy nagyon jó:-). Persze hogy jól esett!:-)
Este veresre kifelé vezethettem, ez olyan ajándkozós nap volt:-). Odafele én, vácra Attila vezetett:-). Elmentünk pizzázni. Hát, azt hiszem rosszul választottam, mert elsőre bár nagyon úgy tűnt hogy rengeteg hagyma feltét van rajta a husi mellett, utólag kiderült hogy az káposzta, és így már nem volt annyira igazi...de a hely hangulata jó volt, a társaság meg főleg!:-)
Innen vissza veresre, és kezdődött a kártyaparti! Annak ellenére, hogy már 10-kor nagyon álmos voltam, és azt hittem ebből hamar bealvás lesz, hajnali 5-ig bírtuk! Nagyon jót játszottunk, előbb römiztünk, aztán snapszer volt. Rengeteget nevettünk, főleg a végén, mikor már Krisz is nagyon fáradt volt. Félig bebújt az ágy alá, és nagyon sokáig keverte a lapokat, majd mikor megállt, megkérdezte: régóta keverem már? Mondtuk :igen. Válasza: akkor biztos belealudtam:-). Na, ezen sikerült jó pár percet vigadnunk, majd ezt követte egy "ne nézzetek, mert besül" kijelentés, így totál K.O., nagyon hangos nevetésben törtünk ki. Olyannyira, hogy ezt még anyukája is hallotta, aki felriadt valami zajra, és következő emléke az én mosolyom volt:-). Így még fürdés következett, és végül hat előtt kicsivel sikerül nyugovóra térni.
Ebből kifolyólag logikusan követezett, hogy a másnap - szó szerint délben - esedékes ebéden fáradtak leszünk. Így is volt, főleg hogy 10-kor keltünk, mivel még kocsit kellett mosni, plusz virágot venni a mamájának, mivel névnapi ebédre mentünk. Na, ezt el is intéztük, le is fáradtunk, és 2-nél nem bírtuk tovább, miután jól belaktunk, elbúcsúztunk, mert nekünk még kialudnivalónk volt:-). Ugyanis estére színház volt a program, bár ha ezt előre tudjuk, hogy milyen a darab, inkább aludtunk volna még:-). A Dr. Faustus igazán egyikünknek sem tetszett, így szünetben eljöttünk, s inkább mekibe mentünk, majd folytattuk azt a nagy kellemes tevékenységet, mely alvás néven fut:-)
Este veresre kifelé vezethettem, ez olyan ajándkozós nap volt:-). Odafele én, vácra Attila vezetett:-). Elmentünk pizzázni. Hát, azt hiszem rosszul választottam, mert elsőre bár nagyon úgy tűnt hogy rengeteg hagyma feltét van rajta a husi mellett, utólag kiderült hogy az káposzta, és így már nem volt annyira igazi...de a hely hangulata jó volt, a társaság meg főleg!:-)
Innen vissza veresre, és kezdődött a kártyaparti! Annak ellenére, hogy már 10-kor nagyon álmos voltam, és azt hittem ebből hamar bealvás lesz, hajnali 5-ig bírtuk! Nagyon jót játszottunk, előbb römiztünk, aztán snapszer volt. Rengeteget nevettünk, főleg a végén, mikor már Krisz is nagyon fáradt volt. Félig bebújt az ágy alá, és nagyon sokáig keverte a lapokat, majd mikor megállt, megkérdezte: régóta keverem már? Mondtuk :igen. Válasza: akkor biztos belealudtam:-). Na, ezen sikerült jó pár percet vigadnunk, majd ezt követte egy "ne nézzetek, mert besül" kijelentés, így totál K.O., nagyon hangos nevetésben törtünk ki. Olyannyira, hogy ezt még anyukája is hallotta, aki felriadt valami zajra, és következő emléke az én mosolyom volt:-). Így még fürdés következett, és végül hat előtt kicsivel sikerül nyugovóra térni.
Ebből kifolyólag logikusan követezett, hogy a másnap - szó szerint délben - esedékes ebéden fáradtak leszünk. Így is volt, főleg hogy 10-kor keltünk, mivel még kocsit kellett mosni, plusz virágot venni a mamájának, mivel névnapi ebédre mentünk. Na, ezt el is intéztük, le is fáradtunk, és 2-nél nem bírtuk tovább, miután jól belaktunk, elbúcsúztunk, mert nekünk még kialudnivalónk volt:-). Ugyanis estére színház volt a program, bár ha ezt előre tudjuk, hogy milyen a darab, inkább aludtunk volna még:-). A Dr. Faustus igazán egyikünknek sem tetszett, így szünetben eljöttünk, s inkább mekibe mentünk, majd folytattuk azt a nagy kellemes tevékenységet, mely alvás néven fut:-)
2011. február 22., kedd
Balatonalmádi 2011.02.18-20
Ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka! Krisztián megajándékozott egy wellness hétvégével, aminek múlt hétvégén jött el az ideje.
Pénteken kettőig dolgoztunk mindketten. Nagyon hamar, és tartalmasan telt el az a 6 óra, és már indulhattunk is. Újpest központban találkoztunk, egy időben értünk oda mindketten, és már indulhattunk is! A forgalom egyáltalán nem volt vészes, így elég hamar kiértünk a budaörsi auchanba. Teremcipőt és egy kis gyümölcsöt akartunk venni, és legnagyobb meglepetésre mindketten találtunk megfelelő cipőt. Sőt! A piperecuccoknál akció volt, ha 1.000 ft felett veszünk Dove terméket, akkor biztos ajándék vár ránk. Na, ezzel éltünk is, így a vásárlás után kaparós sorsjegyen nyertünk egy fürdőszivacsot. Majd mondja Krisz, hogy ezt akart nekem venni névnapomra:-).
Budaörstől egy óra alatt leértünk Almádiba, nem volt hosszú az út. A szálloda szuper volt, négy csillag, kellemes környezet, Balatonra néző szoba:-) És nekem még csak le esett, hogy a 1110-es szoba micsoda jelentőséggel bír...november 10-én találkoztunk ugyanis először:-). A szoba nagyon szép volt, pont sarokszobát kaptunk, így ablak egy fal helyett kettőn volt, nagyon édes és hangulatos volt.
Miután kipakoltunk és pihentünk egyet, lementünk vacsorázni. Előtte még elfogyasztottuk a welcome drinket, ami vagy narancslé, vagy pezsgő, vagy a kettő keveréke volt. Mi a narancslevet választottuk. A bár hangulatos, sárga lámpákkal és bárzongoristával az amerikai filmeket juttatta eszembe:-).
A vacsoraválaszték bőséges volt, ami nekem nagyon tetszett, hogy sok volt a saláta, húsokkal, meg savanyúságokkal, kétféle leves, desszertnek pedig apró süteményfalatok és fagyi volt. Így ettem is egy egészségeset:-), de mivel késő volt, Krisz csak egy vajas kenyeret választott magának. Az étteremben nagyon tetszett, hogy minden asztalon mécsesek világítottak, ezáltal remek hangulatot biztosítva:-).
Szombat reggel órára keltünk, 10-ig volt reggeli, és ami alvóképességünket ismerve szükség volt az órára ahhoz, hogy ne maradjunk le róla:-). A vacsihoz hasonlóan ez is gazdag volt: rántotta, virsli, sült kolbász, bacon szalonna, kenyér, felvágottak, gyümölcs, zöldség, kalács, tejberizs és tejbegríz, lekvárok, palacsinta, gyümölcslevek.A bőség zavara:-).
Miután teletömtük magunkat, kimentünk a partra, sétálni egyet. Nagyon szép, napsütéses idő volt, csak a szél fújt kicsit. A látvány nagyon tetszett, varázslatos volt ahogy a napfény megcsillant a vizen! A közelben volt a Sóhajok hídja és a strand is, de ez utóbbi természetesen még zárva volt- nem mintha fürödni akartunk volna:-).
Rövid séta után visszamentünk a szállodába, mert déltől falladba volt foglalva, így készülődni kellett. Korábban lementünk, és tök jól jártunk, mert az előttünk lévők nem használták ki az idejüket, így az ingyenes fél óránk mellé még nyertünk negyed órát, ami elég is volt bőven aznapra. Szokás szerint most se éreztünk nagyon fárasztónak, de a két órás alvás dukált utána:-)))
A felkelés nehezen ment, de valahogy mégis kimásztunk az ágyból. A szél elcsendesedett, kellemes idő lett odakint, ezért úgy döntöttünk megnézzük a következő helyi látványosságot, a mozdonyt. Útközben fotóztunk naplementét, és megtaláltuk a fákkal övezett utat is, ami nagyon szép, még így tél idején is. Milyen lehet ez nyáron?
A mozdony két szempontból is fontos volt: egyik a látvány, másik hogy pont az egyik kereke alatt volt az egyik geocaching játék első jelszava elmentve. Amit mi ügyesen meg is találtunk:-).
Innen 200 méterre volt a következő láda, ami a jelszó második részét tartalmazta, illetve az már multiláda is volt, kütyükkel. Persze nekem köszönhetően a hosszabbik úton indultunk el, így picivel tovább tartott feljutni a dombtetőre. Egy kilátó volt ott, ahonnan be lehetett látni az egész települést. A Ramada mindenhonnan látható, a helyiség legmagasabb pontja:-). Majd innen kis erdős részre értünk, ott kellett megkeresni az elrejtett kincset:-). Nem volt egyszerű, és már kezdett sötétedni is, de a végén rábukkantunk. Hurrá!:-)
Visszafele betonúton mentünk, akkor láttuk, hogy jó nagy kerülőt tettünk fölfelé:-). A friss levegő és a kis mozgás kiéheztetett minket, már nagyon vártam hogy visszaérjünk, farkas éhes voltam. Ezúttal nem csak én:-). Vacsi után fürödtünk egy jó nagyot, meg szaunáztunk, meg jakuzziztunk, majd viszonylag hamar, 11-kor nyugovóra tértünk, mert vasárnap reggel fél 9-re ismét falladbát terveztünk be...kissé nehézkesen,de sikerült felkelni. Nagyon jól esett a mozgás evés előtt, de bőven elég volt a fél óra belőle. Reggeli után még volt egy óránk, így még úszkáltunk és élveztük a szaunát is, majd szedelőzködtünk, és készülődtünk az indulásra. Legkésőbb délben kellett elhagyni a szobát, amit 8 perces késéssel meg is tettünk. Nagyon szép, szélmentes idő volt, ezért még nem hazafelé, hanem Tihanyba indultunk. Krisz még nem járt ott, így gondoltam tetszeni fog neki.
Még érmét is nyomtunk, igaz picit kalandosan, ugyanis két db 100-as és db 5-ös kellett hozzá. 200 volt a munkadíj, az ötösre pedig lehetett a képet nyomni. Persze se százas, se ötös nem volt nálunk...így az arra jövő párt kértük meg, hogy váltsa be az ötveneseket 100-asra, majd a pénztárcámban találtam pont két 5 ft-ost, így mindkettőnknek lett érméje, annyi különbséggel, hogy az enyémnek a hátoldalán az 5-ös van, az övének meg a madár:-). Legalább meg tudjuk különböztetni, hogy melyik kié:-).
Tihanyból visszafelé megkerestünk két újabb ládát, ezúttal mindkettőt én leltem meg, ami persze sikerélménnyel töltött el. Az egyik egy csodás völgy töltésének a falában volt, innen még el is hoztunk egy emléket, természetesen otthagyva egy másikat helyette.
A másik láda meg vicces volt, meg megálltunk egy erdős rész mellett, és még poénkodtam is, hogy milyen vicces lenne, ha pont az autó mellett találnánk rá. Persze itt is tettünk egy szép nagy kört, és mit ad Isten, a kocsitól pár méterre volt a doboz!:-))).
Innen már csak a hazafele vezető út volt, igaz még fehérváron megálltunk a mekinél kajálni. A vissza vezető úton Fűzfőn mentünk keresztül, és csodálatos- búcsú- látványban volt részünk. Ezzel a képpel búcsúzom ettől a fantasztikus hétvégétől, melyet ezúton is nagyon köszönök!
Pénteken kettőig dolgoztunk mindketten. Nagyon hamar, és tartalmasan telt el az a 6 óra, és már indulhattunk is. Újpest központban találkoztunk, egy időben értünk oda mindketten, és már indulhattunk is! A forgalom egyáltalán nem volt vészes, így elég hamar kiértünk a budaörsi auchanba. Teremcipőt és egy kis gyümölcsöt akartunk venni, és legnagyobb meglepetésre mindketten találtunk megfelelő cipőt. Sőt! A piperecuccoknál akció volt, ha 1.000 ft felett veszünk Dove terméket, akkor biztos ajándék vár ránk. Na, ezzel éltünk is, így a vásárlás után kaparós sorsjegyen nyertünk egy fürdőszivacsot. Majd mondja Krisz, hogy ezt akart nekem venni névnapomra:-).
Budaörstől egy óra alatt leértünk Almádiba, nem volt hosszú az út. A szálloda szuper volt, négy csillag, kellemes környezet, Balatonra néző szoba:-) És nekem még csak le esett, hogy a 1110-es szoba micsoda jelentőséggel bír...november 10-én találkoztunk ugyanis először:-). A szoba nagyon szép volt, pont sarokszobát kaptunk, így ablak egy fal helyett kettőn volt, nagyon édes és hangulatos volt.
Miután kipakoltunk és pihentünk egyet, lementünk vacsorázni. Előtte még elfogyasztottuk a welcome drinket, ami vagy narancslé, vagy pezsgő, vagy a kettő keveréke volt. Mi a narancslevet választottuk. A bár hangulatos, sárga lámpákkal és bárzongoristával az amerikai filmeket juttatta eszembe:-).
A vacsoraválaszték bőséges volt, ami nekem nagyon tetszett, hogy sok volt a saláta, húsokkal, meg savanyúságokkal, kétféle leves, desszertnek pedig apró süteményfalatok és fagyi volt. Így ettem is egy egészségeset:-), de mivel késő volt, Krisz csak egy vajas kenyeret választott magának. Az étteremben nagyon tetszett, hogy minden asztalon mécsesek világítottak, ezáltal remek hangulatot biztosítva:-).
Szombat reggel órára keltünk, 10-ig volt reggeli, és ami alvóképességünket ismerve szükség volt az órára ahhoz, hogy ne maradjunk le róla:-). A vacsihoz hasonlóan ez is gazdag volt: rántotta, virsli, sült kolbász, bacon szalonna, kenyér, felvágottak, gyümölcs, zöldség, kalács, tejberizs és tejbegríz, lekvárok, palacsinta, gyümölcslevek.A bőség zavara:-).
Miután teletömtük magunkat, kimentünk a partra, sétálni egyet. Nagyon szép, napsütéses idő volt, csak a szél fújt kicsit. A látvány nagyon tetszett, varázslatos volt ahogy a napfény megcsillant a vizen! A közelben volt a Sóhajok hídja és a strand is, de ez utóbbi természetesen még zárva volt- nem mintha fürödni akartunk volna:-).
Rövid séta után visszamentünk a szállodába, mert déltől falladba volt foglalva, így készülődni kellett. Korábban lementünk, és tök jól jártunk, mert az előttünk lévők nem használták ki az idejüket, így az ingyenes fél óránk mellé még nyertünk negyed órát, ami elég is volt bőven aznapra. Szokás szerint most se éreztünk nagyon fárasztónak, de a két órás alvás dukált utána:-)))
A felkelés nehezen ment, de valahogy mégis kimásztunk az ágyból. A szél elcsendesedett, kellemes idő lett odakint, ezért úgy döntöttünk megnézzük a következő helyi látványosságot, a mozdonyt. Útközben fotóztunk naplementét, és megtaláltuk a fákkal övezett utat is, ami nagyon szép, még így tél idején is. Milyen lehet ez nyáron?
A mozdony két szempontból is fontos volt: egyik a látvány, másik hogy pont az egyik kereke alatt volt az egyik geocaching játék első jelszava elmentve. Amit mi ügyesen meg is találtunk:-).
Innen 200 méterre volt a következő láda, ami a jelszó második részét tartalmazta, illetve az már multiláda is volt, kütyükkel. Persze nekem köszönhetően a hosszabbik úton indultunk el, így picivel tovább tartott feljutni a dombtetőre. Egy kilátó volt ott, ahonnan be lehetett látni az egész települést. A Ramada mindenhonnan látható, a helyiség legmagasabb pontja:-). Majd innen kis erdős részre értünk, ott kellett megkeresni az elrejtett kincset:-). Nem volt egyszerű, és már kezdett sötétedni is, de a végén rábukkantunk. Hurrá!:-)
Visszafele betonúton mentünk, akkor láttuk, hogy jó nagy kerülőt tettünk fölfelé:-). A friss levegő és a kis mozgás kiéheztetett minket, már nagyon vártam hogy visszaérjünk, farkas éhes voltam. Ezúttal nem csak én:-). Vacsi után fürödtünk egy jó nagyot, meg szaunáztunk, meg jakuzziztunk, majd viszonylag hamar, 11-kor nyugovóra tértünk, mert vasárnap reggel fél 9-re ismét falladbát terveztünk be...kissé nehézkesen,de sikerült felkelni. Nagyon jól esett a mozgás evés előtt, de bőven elég volt a fél óra belőle. Reggeli után még volt egy óránk, így még úszkáltunk és élveztük a szaunát is, majd szedelőzködtünk, és készülődtünk az indulásra. Legkésőbb délben kellett elhagyni a szobát, amit 8 perces késéssel meg is tettünk. Nagyon szép, szélmentes idő volt, ezért még nem hazafelé, hanem Tihanyba indultunk. Krisz még nem járt ott, így gondoltam tetszeni fog neki.
Még érmét is nyomtunk, igaz picit kalandosan, ugyanis két db 100-as és db 5-ös kellett hozzá. 200 volt a munkadíj, az ötösre pedig lehetett a képet nyomni. Persze se százas, se ötös nem volt nálunk...így az arra jövő párt kértük meg, hogy váltsa be az ötveneseket 100-asra, majd a pénztárcámban találtam pont két 5 ft-ost, így mindkettőnknek lett érméje, annyi különbséggel, hogy az enyémnek a hátoldalán az 5-ös van, az övének meg a madár:-). Legalább meg tudjuk különböztetni, hogy melyik kié:-).
Tihanyból visszafelé megkerestünk két újabb ládát, ezúttal mindkettőt én leltem meg, ami persze sikerélménnyel töltött el. Az egyik egy csodás völgy töltésének a falában volt, innen még el is hoztunk egy emléket, természetesen otthagyva egy másikat helyette.
A másik láda meg vicces volt, meg megálltunk egy erdős rész mellett, és még poénkodtam is, hogy milyen vicces lenne, ha pont az autó mellett találnánk rá. Persze itt is tettünk egy szép nagy kört, és mit ad Isten, a kocsitól pár méterre volt a doboz!:-))).
Innen már csak a hazafele vezető út volt, igaz még fehérváron megálltunk a mekinél kajálni. A vissza vezető úton Fűzfőn mentünk keresztül, és csodálatos- búcsú- látványban volt részünk. Ezzel a képpel búcsúzom ettől a fantasztikus hétvégétől, melyet ezúton is nagyon köszönök!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)